💋 Hét csók, ami megöl💋

1.

- Mit fogok most tenni? Végem van! Elvesztettem a szüzességem egy nyomorult buliban, Jeon Jungkookkal!- temettem az arcom a kezeimbe, miközben Yeon Sooval beszéltem videochatben a történtek után.
- Ezt jól elintézted, Yiren ! Ki tudja, már mindenkinek elmondta - sóhajtott fel.
- Nemár!- nyűgöltem tovább.
- Ő Jungkook, Yiren. Mit vársz tőle? - vonta fel a szemöldökét.
- Azt hiszem, másik kontinensre fogok költözni -  szorítottam le a szemem. Hétfő reggel teljes káosz voltam. Nem akartam suliba menni és megtudni a hétvége eseményeinek alakulását. Féltem attól, mi vár rám. Végül Yeon Soo átjött értem és berángatott a kocsijába.
- Nem akarok! Inkább temess el!- húztam a fejemre a kapucnit.
- Egyszer úgyis szembe kell nézned vele. Ne aggódj! Veled leszek!- fogta meg a kezem. Idegesen cikázott a szemem a diákok között, ahogy végig sétáltunk a folyosón.
- Mintha semmi sem történt volna... Ijesztő - suttogta felém Yeon Soo.
- Lehet, ő is részeg volt, és teljesen elfelejtette, reggel meg nem is látott mert eljöttem és...- reménykedtem.
- Felejtsd el! Józan volt!- csukta be a szekrényét a barátnőm. Idegesen ültem be az osztályba, előttem barátnőm foglalt helyet és próbált megnyugtatni.
- Jó reggelt, Yiren !- ült le mellém a padtársam, Hobi.
- Neked is - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Sápadtnak tűnsz. Jól vagy?- fordított maga felé.
- Persze, biztos csak a fény - rendeztem el a hajam zavartan. Pontban csengetéskor nagy robajjal jelent meg ő és a hű csatlósai. Mosolyogtak, hangosan beszélgettek és nevetgéltek, akár csak mindig. Helyet foglaltak a szokásos helyeiken és hülyültek tovább. "Mintha mi sem történt volna..." helyeseltem magamba. Egész nap készenlétben álltam, hogy bármikor robbanhat a bomba, de semmi. Utolsó óra után kicsit megkönnyebbülve indultam el csendes folyosón haza. Senki nem volt már az épületben, hiszen a tanítás lejárt, csak nekem kellett matekra maradnom.  Benyomtam a kedvenc NCT lejátszásimat és nyugodtan sétáltam lefelé. Ám egyszercsak elsötétült minden és idegen karokat éreztem a derekam körül. Amikor visszanyertem látásomat egy kocsiban ültem. A volán mögött Jungkook ült, éppen beindította a járművet.
- Mit...?!- akadt el a szavam.
- Azt hitted, megúszod a hétvégét?- nevetett fel lenézően.
- Te ... felismertél?- kérdeztem elképedve.
- Túl hamar távoztál reggel. Talán ha maradsz, most nem lennék ilyen mérges- mért végig. Puszta tekintetével éreztem, ahogy egyesével szaggat le rólam mindent, elképzelve csupasz testem.
- Mit akarsz?!- hunytam le a szemem.
- Ugyan ugyan! Ne légy türelmetlen! - csóválta a  fejét.
- Azonnal állítsd le a kocsid, mondt el mit akarsz, aztán hagyj békén!- néztem rá határozottan.
- Nicsak, hogy felvágták valakinek a nyelvét! Aznap este nem votált ilyen bátor - mosolygott elégedetten. Vörös fejjel fordultam az ablak felé, s az út további részében csendben ültem.  Körülbelül 15 perc kocsiút után egy hatalmas, gyönyörű, kertes ház előtt álltunk meg.
- Szállj ki!- nyitotta ki nekem az anyós ülés ajtaját. Bátortalanul hagytam el a helyemet és utána eredtem. Átvágtunk a hatalmas kerten, hogy elérhessük a nagy ajtót. Csörtetve vette ki a kulcsokat a zsebéből ,majd kinyitotta azt. Mikor látta, hogy nem nagyon akarok bemenni, parancsolón megragadta a derekam és belépett velem. Hanyagul rúgta le cipőit, kabátját feldobta a fogasra és a konyha irányába indult. Megszeppenve bennebb léptem párat, a hatalmas nappalit kezdtem el megvizsgálni.
- Tetszik, igaz?- vonult el mellettem a kanapéhoz a fiú egy sörrel a kezében.
- Szép - bólintottam. - Egyedül élsz itt? - néztem rá.
-  Mondhatni. A szüleim soha nincsenek itthon - ivott bele az üvegbe.
- Értem - fogtam össze a kezem. Csend telepedett a szobára. Jungkook békésen iszogatott a kanapén, míg én a fal mellett támaszkodva vártam, hogy mondjon valamit.
- Na jó, Jungkook, mit akarsz tőlem? - untam meg a várakozást.
- Nem elég egyértelmű?- tárta szét a kezét. Értetlenül meredtem rá. - Szerinted miért hoztalnak ide, Yiren?- vonta fel a szemöldökét.
- Fogalmam sincs, úgyhogy elmondhatnád - ráztam a fejem.
- Hát azért, hogy szórakoztass! Mi másért?- nevetett fel.
- Tessék?- ráncoltam a szemöldököm.
- Szórakoztass. Unatkozom - ismételte meg.
- Már bocs, de én nem az egyik k*rvád vagyok, Jungkook- nevettem el magam.
- Pedig lefeküdtél velem. Akkor nem az vagy?- billentette meg a fejét.
- Részeg voltam, Junkook! Nem tudtam, mit csinálok, egy hatalmas hiba volt! Sajnálom, oké? Mehetek mostmár?- csattantam fel.
- Persze - nevetett újra, azzal sarkon fordultam. - Ha azt akarod, hogy mindneki megtudja, menj csak -folytatta közömbös hangon.
- Mi?- fordultam vissza ijedten.
- Ha elmész, mindenkinek elmondom a mi kis kalandunkat, biztos érdekes pletyka lesz belőle... de, ha esetleg mégis maradsz és azt teszed amit mondok, akkor megörzöm a piszkos kis titkunkat. Na, mit szólsz? - nézett rám szórakozottan.
- Hogy teheted... ?- szorítottam ökölbe a kezem.
- Ez üzlet, édes, nem értesz hozzá?- kortyolt megint italába.
- Legyen - mondtam pár perc múlva. - Megteszem, amit akarsz, csak kérlek, ne mond el senkinek - hunytam le a szemem.
- Okos kislány vagy te - állt fel a kanapéról. Pár lépéssel odasétált hozzám, s csípőmtől fogva a falnak nyomott.
- Mit csinálsz?- kérdeztem felháborodottan.
- Azt mondtad megteszed, amit akarok, nem?-  simította végig az arcom.
- De.. - kaptam el a tekintetem.
- Na, ezt akarom!- csókolt meg erőszakosan.
Édes ajkaitól elszédülve lábaim megremegtek alattam és kétségbeesetten kapaszkodtam erős karjaiba. Jungkook kezeit levezette derekamra, ahol egyik megállt, a másik viszont elérte a fenekemet és erősen belemarkolt. Halkan belenyögtem a csókba, mire Jungkook kapva az alkalmon nyelvét a számba vezette. Lehunyt szemmel hagytam, hogy nyelvemet táncba hívja, s megremegtesse testemet  érintéseivel. Nem akartam engedni neki, mégsem tudtam ellenállni. Túl gyenge és félénk voltam vele szemben. Erős teste magába szippantott, teljesen védtelen voltam. Ahogy elkezdett levetkőztetni könnyek lepték el a szememet és erősen markoltam karjára. Lehámozta vállamról az inget, majd elvált tőlem és puha ajkait kimelegedett bőrömhöz érintette. Fájdalmasan nyögtem fel, amikor elkezdte erősen szívni a vállam és a kulcscsontom körüli részeket. Pár perc múlva kezét szoknyám alá vezette, mire belőlem feltört a sírás. Már nem bírtam vissza tartani. A szipogásra Jungkook azonnal megállt. Borzos haja mögül, vágytól teli szemekkel nézett rám. Lesütöttem a szemem. Arcom tiszta könny volt, kezem úgy remegett, mint még soha, kapkodtam a levegő után. Végigmért engem, majd kezeit idegesen levette rólam. Dühösen lökte el magát és a kanapé előtti asztalhoz sétált. Elvette a sörét. Bele ivott, míg én csendben szipogva álltam a fal mellett.
- Most menj el. Majd hívlak, ha kellesz - mondta közömbösen. Gyorsan összekaptam magam és amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam a házból.
A történtek után napokig nem mentem suliba.  Hiába veszekedett velem anya minden reggel, bezárkóztam a szobámba és nem mozdultam...
- Köszönöm, viszlát!- léptem ki a boltból egy nagy szatyorral. Késő délután lehetett, én pedig anyunak mentem el bevásárolni a vacsihoz.
- Jézusom!- ejtettem ki a kezemből a zacskót hirtelen, ahogy a telefonomra néztem.
"Hol vagy? Szükségem van rád."  jött az üzenet Jeon Jungkooktól.