💋 Hét csók, ami megöl💋

24.

Az orvos után Taehyung és Yoongi elkísért a gyógyszertárba, hogy kivegyem a gyógyszereket. Utána haza is jöttek velem, és nem voltak hajlandóak elmenni, amíg nem látják az állapotom jobbulását.
- Ugyan már! Rendben leszek!- néztem rájuk zavartan.
- Csak nem zavarunk?- vonta fel a szemöldökét Yoogni.
- Nem dehogy!- ráztam meg a fejem. - Csak nem akarlak feltartani titeket - magyarázkodtam.
- Nem tartasz fel. Nincs semmi dolgunk - vont vállat Taehyung.
- Akkor gyertek be nyugodtan!- adtam meg magam.
- Nem állt szándékunkban elmenni - kacsintott rám.



Tátott szájjal meredtem a büszkén befelé sétáló fiúra.
- Ő ilyen, majd megszokod- tette a vállamra a kezét Yoogni nevetve.



- Azta - nyögtem ki végül.
- Menj öltözz át, hogy utána együnk, mert be kell venned a gyógyszereket - indult Taehyung után.
- Meglesztek a konyhában ti ketten?- kiáltottam utána gyanúsan.
- Ne aggódj! Egy ramennel csak nem lesz baj - kiáltott vissza.
- Negyedik polc!- mondtam még kis segítségek. Legalább a ramen megkeresésével ne kelljen bajlódniuk. Miután Yoongi eltűnt a szemem elől, én is elindultam a saját dolgomra. Mivel a ramennek idő kell, úgy éreztem bele fér nekem egy gyors zuhany is, így a fürdőben kezdtem. Ledobtam magamról minden ruhát és beálltam a forró víz alá. Jólesően sóhajtottam fel, ahogy az apró vízsugarak lágyan masszírozták a testem. Néha felhallatszott egy-egy kiabálás is lentről, amitől hangosan nevetnem kellett. Végül észbe kaptam, amikor a tányérokat keresték, s gyorsan elhagytam a kabint. Megtörölköztem és a szobám felé vettem az irányt. Átöltöztem valami kényelmesbe és kicsit igazítottam a fejemen az, na meg a hajamon is.
- Kész a kaja!- csilingelt Taehyung hangja. Épp időben lettem kész én is.
-  Jövök!- indultam el a földszint felé. Mivel a fájdalom még ott volt, csak lassan és óvatosan szedtem a fokokat, de ígyis elég hamar leértem. Az asztalon már ott gőzölgött a ramen, a tányérok, evő eszközök szépen ki voltak téve, minden készen állt.
- Gyere, még jó meleg - mosolygott Yoongi.
- És a konyha is épp - bólogattam elismerően.
- Igazi konyhatündérek vagyunk - vigyorgott büszkén Tae, akinek ujján egy hatalmas kendő díszelgett.
- Mit csináltál, oppa?- grimaszoltam. Amilyen gyorsan csak lehet mellé siettem és a kezembe vettem az ujját.
- Csak egy kis forró víz, ne aggódj! -legyintett már az étellel szemezve.
- Biztos jól vagy? Nem fáj? - méregettem a nagy piros foltott, miután levettem a kendőt.
- Jól vagyok!- csípte meg játékosan az orromat.
- Ebéd után lekezeljük, rendben?- tekertem vissza a vizes anyagba.
- Jó - mosolygott rám.
- Gyertek, üljetek le!- foglalt helyet Yoongi. Tae mellé igyekezet, én pedig velük szembe ültem le.
- Hát, akkor köszönöm az ételt!- fordultam hálásan feléjük, aztán kiraktam magamnak valamennyit.
- Tegyél még! Be kell venned a gyógyszereket!- nézett rám rosszallóan Yoongi. Meg sem várva a válaszom áthajolt az asztalon és még egy nagy adag tésztát engedett a tányéromba.
- De, oppa... - hülledeztem.
- Meg se halljam! Egyél!- bökött a tányér felé szigorúan. Elnyomtam egy hatalmas sóhajt, utána nekifogtam végül a hatalmas tésztahegy kivégzésének. Tae közbe nevetve nézte meggyötört arcom, mire én csak kidugtam neki a nyelvemet. Ő erre mindig felkuncogott, amiért Yoogni megnézte. Ezen mindig sóhajtottam egyet. Ez így ment egész ebéd alatt. Tae nem hagyott békén, én meg folyton vissza vágtam neki, Yoongi meg rosszallóan nézett ránk folyton. Így visszagondolva elég vicces volt.
- Megettem!- dőltem hátra a széken az utolsó laska leküldése után.
- Jól van, egészségedre - bólintott a még evő Yoongi.
- Én is ettem. Yiren, lekezeled az ujjam?- tette le a tányérját Taehyung.
- Persze, gyere - álltam fel.
- És ki fog mosogatni?- kiállott utánunk Yoongi dühösen.
- Te!- vágtunk vissza egyszerre.
- Héé! Szemetek!- kiabált ő, de mi már a nappaliban jártunk akkor nagyon nevetve rajta. Szegény.
- Hozom az első segély dobozt, jó?- néztem Taehyunra.
- Hm - ült le a kanapéra. Elsétáltam a fürdődig, felkattintottam a kis kapcsolót, ezzel fényt varázsolva a helyiségbe. A kagyló alatti szekrényből elővettem az elsősegély dobozt, azzal indultam vissza Taehyunghoz.
- Itt is vagyok!- tettem le a dobozt az asztalkára a kanapé előtt. Taehyung csak mosolyogva bólintott egy aprót felém. -  A kezedet kérem!- nyújtottam ki a sajátomat, miután elő vettem a krémet az ujjára. Finoman a kezembe tette az övét. Megfelelő pozícióba helyeztem nagy mancsát, hogy elérjem az ujját. Óvatosan elkezdtem rá kenni a krémet, s ujjaimmal el is dolgoztam egy kicsit. Végül megfújtam párszor, aztán elővettem rá egy tapaszt. Igyekeztem a lehető legügyesebben ráilleszteni neki. Sikeresen simítottam egy utolsót a tapaszon. Végül elégedetten engedtem el a kezét. - Kész!-jelentettem ki.
-  Köszönöm!- vizsgálta meg az ujját.
- Nincs mit - tettem el a dolgokat, vissza a dobozba.
- Most te jössz, Yiren!- nézett rám.
- Hogy?-néztem rá.
- Be kell venned a gyógyszereidet - emlékeztetett.
- Áh, igaz is - kaptam a homlokomhoz.
- Vidd helyre a dobozt, addig én hozom a gyógyszereket - állt fel.
- Köszi, oppa - siettem el. Gyorsan helyére küldtem a dobozt és vissza tértem hozzá. Ő már ott volt a nappaliban egy apró tányérkán négy kapszula díszelgett, mellette egy nagy pohár víz.
- Vedd be gyorsan, hogy meggyógyulhass! - terelt az asztalhoz. Vissza huppantunk a kanapéra, én pedig elkezdtem magamba gyűrni a gyógyszereket. Az utolsó után megkönnyebbülve lélegeztem fel.
- Kész - szusszantam meg.
- Ügyes vagy!- borzolta össze a hajam.
- Minden rendben van itt?- jelent meg mögöttünk Yoongi.
- Igen, mindet bevette - mosolygott rá Taehyung.
- Helyes -bólintott Yoongi.
- Nézünk egy filmet?- dobtam fel az ötletet.
- Benne vagyok - nézett Yoongira Taehyung.
- Nekem sincs ellenvetésem - dőlt hátra a fotelben.
- Akkor elő keresek valamit - álltam fel.
- Segítsünk valamit?- állt fel Yoongi is.
- Yoongi oppa, válassz édességet! Fent vannak,  balra,  a harmadik szekrényben -  magyaráztam a filmek között keresgélve.
- És én?- szólalt meg Taehyung.
- Te, oppa, le tudnál hozni pár pokrócot a fenti gardróbból? Szembe, a fehér ajtó - adtam ki az ő feladatát is.
- Sietek!- trappolt fel a lépcsőn. Mire megjelent a tipikus intró, Yoonginak is sikerült összeszedni pár finomságot és Taehyung is megtalálta a pokrócokat. Gyorsan átalakítottuk a kanapét, befészkeltük magunkat, elosztottuk a nasit és már indult is a filmnézés. Egy tipikus esküvős komédia volt, nem nagyon fogott meg. Így miután kellően bezabáltam mindenből, Taehyung vállára dőltem és szundítottam egyet. A gyógyszerek eléggé elálmosítottak, tehát nem kellett sok ahhoz, hogy elaludjak. Mikor felkeltem csak Taehyungot találtam mellettem. Yoongi sehol sem volt.
- Oppa, hol van Yoongi oppa?- ásítottam nagyot.
- Oh, felkeltél?- tette le a mobilját.
- Ühüm - bólogattam álmosan.
- Haza kellett mennie - válaszolt az előbbi kérdésemre.
- És te? Neked nem kellett haza menned?-néztem rá kedvesen.
- Nem akartalak itt hagyni- rázta a fejét mosolyogva.
- Mostmár rendben van. Mehetsz, ha szeretnél - dörzsöltem meg a szemeimet. Még mindig nagyon álmos voltam.
- Előbb feküdj le, jó? Utána elmegyek - egyezett bele.
- Hmm - ásítottam megint.
- Na gyere, te!- nyomta ki a tévét. Felállt a puha kanapéról, elém lépett, utána felkapott az ölébe, olyan mennyasszonyos stílusban.
- Mit csinálsz, oppa?- pirultam el.
- Elviszlek lefeküdni, baj tán?- kuncogott fel.
- N...nem, dehogyis!- ráztam hevesen a fejem.
- Helyes!- nyitott be a szobámba. Elsétáltunk az ágyamig, ahol óvatosan berakott a párnák közé. Még be is takart gondosan a hatalmas krém színű takaróval. Leült mellém. - Rendben vagy? Kell valami?- vizslatta az arcom.
- Rendben vagyok, köszönöm - pislogtam nagyokat.
- Aludj!- simított az arcomra. Lassan közel hajolt hozzám, egyenesen a szemembe nézve végig. Gyönyörű szempárja megigézett, ettől elnyíltak az ajkaim. Egy centi választotta el ajkainkat, már vártam az ismerős érzést, mikor hozzám érinti őket. Helyette azonban arcom kapott egy finom puszit csupán. Meglepetten figyeltem őt, de Taehyung csak mosolyogva dőlt be az ágyamba.
- O...oppa?- fordultam felé megszeppev
-Aludj -suttogta pár centi közelségről.