💋 Hét csók, ami megöl💋

43.

Az ébresztő hangja rázott fel álmomból. Óvatosan nyitottam ki a szemeimet és körülnéztem. A plafont bámultam, aztán az ablakra és a szoba többi részére tévedt a szemem. Közben nem tudtam, nem a tegnap estére gondolni. Ahogy az ágyban landoltam, az ágy két oldaláról Yoongi és Tae felmászott a matracra. Yoongi a lábaim közé térdelt, kezei a combjaimon pihentek, míg Taehyung a mellkasomra feküdt és kezei közé véve az arcomat megcsókolt. A képek hatására, minta meggyúlt volna a testem. Közben a két oldalamon mocorgásra lettem figyelmes. Ugyanis az ágyban hárman aludtunk. Én középen, a jobbomon Yoongi ébredezett, arca a nyakamba volt fúrva, keze a hasamon pihent, balomon Taehyung a  mellkasomon feküdt , keze az enyémmel össze kulcsolva. Előbb Yoongi nyitotta ki a szemeit. Kaptam egy puszit a nyakamra, majd felkönyökölt mellém.
- Jó reggelt! - jelent meg egy halvány mosoly az ajkain.
- Neked is - feleltem zavartan.
- Keltsd fel ezt az álomszuszékot, mennünk kell - adott egy puszit a homlokomra mielőtt elhagyta az ágyat. Pucér alakjával találtam szembe magam, ahogy háttal nekem magára kapta a boxerét és kisietett. Közben az idegesítő ébresztő nyöszörgésre bírta Taehyungot. Lehelete csiklandozta a csupasz bőrömet.
- Csak még egy kicsit! - ölelt át nyűgösen. Halkan nevettem fel és ujjaimat hajába vezettem. Csak bámultam a fiút, ahogy békésen szuszog.
- Oppa! Mennünk kell! - suttogtam végül.
- Még nem akarok! - sóhajtott.
- Muszáj - néztem rá szomorúan. - Itt vagyunk neked - bíztattam. Fájdalmas mosoly jelent meg az arcán, mielőtt óvatosan felült.
- Ne hagyjatok magamra! - nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt elkövette ugyan azt, amit Yoongi pár perccel ezelőtt. Őt is megbámultam rendesen, végül én is magamra dobáltam a ruháimat és a fiúk után siettem. Ők elkészültek Yoonginál, utána megálltunk nálam és ők ketten  megkávéztak, míg én is rendbe raktam magam a sulira. Úton a suli fele, leraktuk Taet a házuknál, ugyanis neki most fontosabb dolga volt, mint a suli. Megölelgettem és megígértük neki, hogy délután átmegyünk segítkezni. Így végül Yoongival beérkeztünk a suli parkolójába. Szerencsére ma ugyan akkor kezdődtek a kurzusaink, és nem is voltak olyan korán, úgyhogy mindenki rendben beért. Hoseokot azonnal kiszúrtam a sorok között, egyedül ült. Még. Mosolyogva siettem fel a sorok között, aztán ledobtam  magam mellé.
- Nicsak, nicsak, azt hittem be se jössz - mosolygott rám.
- Eleget hiányoztam már - nyomtam egy puszit az arcára.
- Minden oké? Hallottunk a Jungkook balhéról  - jelent meg egy kis aggodalom az arcán.
- Jungkook kutyái igazán pletykásak - sóhajtottam fel.
- Nem ők voltak. Pont egy olyan utcában voltatok amerre sok diák haza jár, köztük a legnagyobb szájhősök és pletykafészkek, úgyhogy rengeteg verzió szabadult el tegnap - forgatta meg a szemeit.
- Semmi nem történt, csak veszekedtünk. Nem bántott - nyugtattam meg a legjobb barátomat.
- Sajnálom, hogy nem voltam veled - fogta meg a kezem.
- Ugyan, nem a te hibád. Maradnom kellett suli után és csak véletlenül vettem észre a srácokat futni valamerre, én sem tudtam, hova megyek - szorítottam a kezére.
-  Ezentúl nem hagylak magadra! - jelentette ki határozottan.
- Te sosem hagytál magamra, Hoseok - küldtem felé egy lágy mosolyt. Az első előadás elég hamar eltelt, érdekes volt, az egyik kedvenc órám és kedvenc professzorom volt itt az egyetemen. Lelkesen jegyzeteltem és próbáltam mindent megérteni. A második viszont eléggé leterhelt, ugyanis számomra az egyik legnehezebb tárgy volt, így nagyon kellett igyekeznem, hiszen ki is estem pár anyagrészből és így még nehezebb volt lépést tartani. Szerencsére Hoseok végig segített és elég sok mindent megértettem. Amikor kicsengettek, megkönnyebbülve csuktam össze a füzetemet.
-  Ölni tudnék most egy finom ebédért. Nem passzoljuk ma a szokásost és nyomunk be valami különlegeset? - könyökölt a padomra Hoseok.
- Úgyis jövök neked eggyel. Ma nagyon sokat segítettél - borzoltam össze a haját.
- Azt hittem, már rég túl vagyunk ezen - sóhajtott drámaian.
- Törődj bele, hogy makacs vagyok - nevettem fel.
- Soha - nyújtotta ki rám a nyelvem.
Egymást heccelve hagytuk el a termet majdnem észre se vettem Yoongit, aki az ajtó mellett támaszkodott.
- Oppa! - hagytam abba Hoseok hajának cibálását.
- Yoongi - biccentett neki Hobi.
- Hoseok - követe el ugyan azt az idősebb. - Yiren - mosolygott végül rám és ellökte magát a faltól, hogy egy arcra puszival köszöntsön.
- Mit csinálsz te itt? - kérdeztem vörös fejjel.
- Gondoltam, ebédelhetnénk együtt - vont vállat.
- Oh.. Már oda ígérkeztem Hoseoknak mára - húztam el a szám.
- Oh - lepődött meg Yoongi.
- Ha gondolod, tarts velünk Yoongi- szólt közbe a barátom.
- Biztos? - nézett rá az oppam.
- Persze, szívesen látunk - mosolygott Hobi.
- Kösz - felelte zavartan Yoongi. Szóval elindultunk hárman a kijárat felé, amikor a hátam mögül valaki a nevemet kezdte kiabálni. Kíváncsian fordultam hátra. Yeon Soo rohant felém maga mögött rángatta a barátját, mögöttük pedig Mark sétált nyugodtan.
- Yireen! - borult a nyakamba visítva a lány.
- Sziaa! - szorongattam meg őt. - Sziasztok fiúk!- mosolyogtam a két kísérőjére.
- Hello - intettek egyszerre.
- Mi újság? - fordultam Yeon Soo felé.
- Éppen ebédelni megyünk. Van kedved jönni? - dőlt neki Taeyong mellkasának.
- Ah, már Hobiéknak ígértem magam mára. Ne haragudj! - bigyesztettem le a számat.
- Mióta haver Morcos Yoongi bárkivel is rajtad kívül? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem is olyan morcos - nevettem fel.
- Mindenki tudja, hogy az - suttogta nekem.
- Meglepődnél, de legjobb barátja is van, és jóba van Kim Seokjinnal is hála nekem - büszkélkedtem.
- Miről maradtam én le? - ámult el a lány.
- Sok mindenről - sóhajtottam fel.
- Kell már nekünk egy csajos este. Hallani akarok mindent - nézett rám huncut szemekkel.
- Mindenképp - kacsintottam rá.
- Jó étvágyat akkor nektek! - búcsúzott.
- Nektek is! - intettem feléjük.
- Yiren! Egy szóra! - intett gyorsan Mark.  Yeon Soo sejtelmesen vigyorogva elsétált Taeyonggal, míg Mark oda sietett hozzám.
- Szia - mosolyodott el.
- Szia - viszonoztam.
- Csak meg akartam kérdezni, minden rendben van-e? Tudod, a tegnapi miatt- nézett rám zavartan.
- Nem kell aggódnod. Nem történt semmi, Jungkookal békésen elintéztük a dolgainkat - nyugtattam meg.
- Ennek nagyon örülök - könnyebbült meg.
- Én is örülnék neki, ha nem ólálkodnál a csajom körül - csúszott fel két hatalmas tenyér a derekamra. Kicsit össze ugrottam a hirtelen érintéstől. Kíváncsian fordultam hátra, ki lehet az.
- Jungkook! - lepődtem meg.
-  Majd távol maradok, ha ő kéri - felelte ridegen Mark.
- Akkor szét foglak verni - sziszegte felé Jungkook.
- Jungkook, elég! Mi a fenét csinálsz? - fordultam vele szembe.
- Felidegesít a kis barátod, Yiren. Tűntesd el, vagy én fogom! - nézett gyűlölködve Markra.
- Elég! Hagyd abba! - löktem pár lépéssel távolabb a fiútól. - Ne haragudj, Mark. De most mennünk kell - néztem vissza a szegény srácra.
-Majd beszélünk - felelt csalódottan, mielőtt hátat fordított nekem.
- Eszedbe ne jusson keresni őt! - kiáltott utána Jungkook.
- Jungkook! - ütöttem a mellkasára.

Remélem mindenki jól van és minden rendben! Sok puszi nektek, köszönöm, hogy olvassátok a sztorimat! ❤️