💋 Hét csók, ami megöl💋

46.

- Mehetünk? - találtam szembe magam Yoongival a délutáni óráim után.
- Igen, kész vagyok - bólintottam.
- Yiren! - jelent meg mellettem Hobi.
-Hm? - fordultam vele szembe.
- Szia, Yoongi - bicentett a mellettem álló felé először normálisan. Meglepődve néztem fel Hobira.
- Hoseok - vette őt tudomásul nyugodt hangnemben Yoongi. Halványan elmosolyodtam rajtuk.
- Mi a helyzet? - fokuszáltam Hobira.
- Gondoltam, egyeztessünk a projekt felől, de azt hiszem dolgod van- nézett Yoongira.
- Taehyunghoz megyünk segítkezni - mosolyogtam szomorúan.
- Nem baj, ez ráér. Neki nagyobb szüksége van rád - nyugtatott meg.
- Köszi - sóhajtottam.
- Ha bármiben segíthetek, szóljatok - intett búcsúzóul.
- Mindenképp - integettem utána.
-  A kocsi a hátsó parkolóban van - lépett mellém Yoongi.
- Menjünk! - karoltam bele. Negyed órával később már Taehyungék háza előtt szálltunk ki a kocsiból. Kicsit ideges voltam, mert még nem találkoztam a családjával, és nem hiszem, hogy most lenne alkalmas.
- Baj van? - simított a derekamra.
-Csak kicsit ideges vagyok - ismertem be.
- Miért? - ráncolta a szemöldökét Yoongi.
- Nem hiszem, hogy most a legalkalmasabb meglátogatnom őket - rágtam a számat.
- Segíteni jöttél, Yiren. Értékelni fogják, ha látják, hogy fontos vagy Taehyungnak - szorított egy kicsit a fogásán.
- Remélem - hajtottam le a fejem tiszta vörösen. Fellépcsőztünk az ajtóhoz, majd miután Yoongi küldött felém egy bátorító mosolyt felém, becsengetett. Pár másodperccel később az ajtó felfedte Taehyungot. Fehér ing és fekete vászonnadrág volt rajta, hajra kócos volt, arca sápadt, szemei vörösek és beesedtek.
- Yiren! - csillant fel a szeme, ahogy meglátott. Szipogni kezdett és szorosan a karjaiba zárt. Felcsipeszkedtem hozzá, kezeimet nyaka köré fontam és hagytam, hogy a nyakamba fúrja az arcát.
- Itt vagyok - suttogtam neki. - Itt vagyok!
- Nem bírom! Nem megy - szorított még jobban.
- Nem vagy egyedül, Taehyung! Itt vagyunk veled! - próbáltam visszatartani a könnyeimet.
- Legyetek erősek! - tette a vállainkra a kezét Yoongi. - Taehyung, te a családodért, Yiren, te Taehyungért! - suttogta nyugodtan. Még egyszer jó erősen magamhoz szorítottam a fiút, majd hagytam, hogy lassan elhúzódjon tőlem.
- Szia, Yoongs - mosolygott rá barátjára. Elmosolyodtam az aranyos beceneven. Még én sem becéztem Yoongit gyakran, mert mindig is azt hajtogatta, utálja, ha becézik őt, de úgy látszik Taehyung megtörte nála a jeget, és ha nem is boldogan, de megtűri a becenevet, amit Tae aggatott rá.
- Gyere ide! - tárta ki a kezeit Yoongi. Hatalmas sóhajjal ölelte meg Taehyungot, aki láthatólag nagyon örült a gesztusnak. Már sokszor mondtam, hogy Yoongi nem az az érzelmes ember, így a beceneves után másodjára is meglepett azzal, hogy megölelte Taehyungot.
- Megérkeztek a barátaid, Tae? - jelent meg egy körülbelül velem egy magas, rövid, sötétbarna hajú nő. Ő hagyományos fehér ruhát viselt, arca sápadt volt és szemei alatt hatalmas táskák éktelenkedtek.
- Igen, anya - állt félre a fiú.
- Yoongi! - lépett a fiúhoz először. - Örülök, hogy látlak!
- Őszinte részvétem, Kim néni! - fogta meg a kezeit Yoongi.
- Köszönöm! És azt is, hogy itt vagy velünk ebben a nehéz időszakban - próbált erős maradni. Yoongi csak bólintott egyet, majd átengedte hozzám.
- Te biztos Yiren vagy, igaz? - mosolyodott el halványan.  Nagyon meglepődtem, hogy tudta a nevem és a nehéz helyzet ellenére kedves volt és mosolygott.
- Igen, asszonyom! Wang Yiren vagyok, nagyon örülök hogy megismerhetem - hajoltam meg.
-Én is örülök. Sokat hallottam rólad, már kíváncsi voltam - kacsintott egyet.
- Anya! - kérte ki magának Taehyung zavartan. Halkan nevettük egy kicsit.
- Őszinte részvétem és szeretnék, amiben csak lehet, segíteni - néztem rá.
- Köszönöm Yiren! - ölelt magához. Egészen késő estig tartózkodtunk a Kim házban. Én főzni segítettem, a fiúk pedig a vendégszobákat tették rendbe, hogy másnap a temetésre érkező rokonok legyen hol aludjanak. A rokonok érkezésekor is ott voltunk, segítettünk, amiben csak lehetett, mert teendő volt bőven. Aztán a péntek is elérkezett. Reggel otthon készülődtem, úgy volt, hogy Taehyungéknál találkozok majd Yoongival és Taehyungékkal is. Anya már nem volt otthon, csak én rohangáltam fel-alá, hogy megkeressem a táskámat végre. A csengő állított meg a nagy futásban. Értetlenül ráncoltam össze a homlokomat, hiszen nem vártam senkit. Talán Yoongi jött mégis ide? Kíváncsian siettem az ajtó felé és kinyitottam azt. A legnagyobb meglepetés várt engem.
-Hát ti? - néztem végig a kis csapaton.
- Reméljük, nem baj, ha részt szeretnénk venni a temetésen - szólalt fel Seokjin.
- Szeretnétek jönni? - lepődtem meg.
- Azért vagyunk itt - tárta szét a kezét Jimin.
- Azta - csóváltam meg a fejem mosolyogva.
- Ha túl sokáig csodálkozol, el fogunk késni - mosolygott rám Hobi.
-Jaj, persze! - csaptam a homlokomra. - Gyertek addig be, 10 perc és kész vagyok - invitáltam őket. - Hobi a kávé kész van, tudod, hol találod. Szolgáljátok ki magatokat! - kiáltottam vissza még, aztán eltűntem az emeleten. Öt perc alatt olyan rendetlenséget csaptam, mintha tornádó söpört volna végig a szobámon. Legalább a táska meglett, így nem volt hiábavaló a rumli. Gyorsan igazítottam magamon még egyet a tükör előtt, aztán rohantam is le a lépcsőn, nehogy elkéssünk miattam.
- Itt vagyok! Mehetünk! - kukucskáltam be a konyhába. Mind a három fiú az asztalnál ült és csendben beszélgetve iszogatták a kávét.
- Épp időben. Lassan végeztünk - mosolyodott el Jin.
- Hagyjátok csak ott a csészéket, majd elpakolok később! - intettem a tárgyak felé.
Otthagytam őket, hogy az előszobában cipőt és kabátot vegyek magamra. Közvetlenül utánam Jimin lépett ki a konyhából, aztán a bátyja, végül Hobi is csatlakozott. Kiengedtem őket az ajtón, majd gondosan bezártam a lakást magunk után. A házunk előtt egy pezsgő színű autó parkol. Seokjin lazán húzott ki a zsebéből egy kulcsot, amivel kinyitotta az autót és bepattant a kormány mögé. Hoseok lazán bedobta magát hátra, már csak Jimin állt a kocsi mellett.
- Nem jössz? - nézett felém.
- De...jövök - indultam el sietősen a kocsi felé.
- Gyere! - nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját.
- Köszönöm! - dobtam felé egy mosolyt, mielőtt beültem Hobi mellé.
- Tudod az utat Taehyungék házához, igaz? - nézett rám a visszapillantóban Jin.
- Igen, persze - nyugtattam meg.
- Akkor indulás!- indította be az autót.
Nem volt hosszú az út. Épp időben értünk a ház elé, ugyanis akkor lépett ki az ajtón Yoongi, mögötte Tae és a szülei.  Yoongi figyelmét azonnal felkeltette az autó és kíváncsian figyelte, ahogy megállunk a ház közelében. Amint kiszálltam intettem neki egyet, ő pedig Taehyungal együtt felém indult.
- Nem késtünk el, ugye? - álltam meg előttük.
-Kikkel jöttél? - nézett a kocsira Yoongi.
- Remélem, rendben van, hogy eljöttünk - szólalt meg mögüllem Seokjin.
- Kim Seokjin? Park Jimin? Jung Hoseok? - lepődött meg a fiúkat végig mérve Taehyung. - Miről maradtam le? - nézett felváltva rám és Yoongira.
- Ők mostmár a csapat része, ezért vannak itt. Szeretnénk mind támogatni téged - mosolyogtam rá.
- Őszinte részvétünk - szólalt meg Hoseok.
- Köszönöm! - fordult kisebb sok után feléjük Taehyung. - Köszönöm, hogy itt vagytok! Sokat jelent - sóhajtott fel.

Uhuuu sziasztok! ❤️ Kicsit eltűntem  bocsánat érte, elég mozgalmas napjaim voltak mostanában. Remélem mindenkinek jól telik a nyár és kiélvezi a szabadságot 🤩. Sok sok puszi ❣️