💋 Hét csók, ami megöl💋

42. (18+)

Mielőtt elkezdeném, szeretnék elnézést kérni, ha valakit esetleg zavar az ilyes fajta tartalom (18+), de ebben a sztoriban bőven lesznek még. Ha nem szeretnétek, nyugodtan lehet skippelni onnan, ahol az kezdődik. Ennek a résznek háromnegyede arról szól, úgyhogy elnézést, aki nem tudja az ilyesmit elolvasni! Mindenki vigyázzon magára, találkozunk a következő részben! Köszönöm, hogy követitek a sztorit, köszönöm az 5k-t! 😍❤️

A vacsora nem volt olyan rossz, mint képzeltem. Seokjin és Yoongi elég jól szót értettek, így ők ketten együtt próbálták Taehyungot is beszédre bírni egy kicsit. Szerencsére Taehyung könnyen felszabadult és ők hárman tök jól elvoltak egész idő alatt. Ami engem illet, örültem annak, hogy csendben tudtam maradni és jól esett hallgatni a beszélgetést.
- Ha nem gond, megyek, lefekszem - állt fel elsőnek Taehyung.
- Menj csak, a vendég szoba készen van - bólintott Yoongi.
- Jó éjt mindenkinek! Köszönök mindent, sokat jelent - mosolyodott el halványan. Csendesen viszonoztuk neki a gesztust, aztán alakja eltűnt a sötét folyosón. Seokjinnal segítettünk elpakolni az asztalt Yoonginak. Utána Jin is úgy döntött, ideje menni.
- Elvigyelek, Yiren? - ajánlotta fel.
- Oh igen, az jó lenne. Köszi - bólintottam.
- Itt is alhatsz - szólt közbe Yoongi.
-De holnap suli - húztam el a szám.
- Reggel haza doblak és elkészülhetsz, már amúgy is csináltuk ilyet - vont vállat.
- Akkor ma mégse tartok veled, oppa - néztem fel Jinre.
- Semmi baj - legyintett. - Jó éjt nektek! - nyitotta ki az ajtót.
-Köszi mindent! - búcsúztam el.
- Még beszélünk - lépett mellém Yoongi zsebre tett kézzel.
- Midenképp - egyezett bele Jin. Megvártuk, míg a kocsi elhajt a ház előtt, csak utána sétáltunk vissza a nappaliba.
- Akkor enyém a kanapé ma este - térdeltem fel rá.
- Tudod jól, hogy sosem engedem, hogy a kanapén aludj - lépett elém. Keze a derekamra vándorolt és lassan simogatni kezdte a felületet.
- De Taehyung alszik a vendég szobában - feleltem zavartan.
- Akkor velem alszol - vont vállat.
- Oppa, nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet.... - fordítottam el a fejem.
-Miért? - hajolt nagyon közel az arcomhoz.
- Oppa! - tettem a kezeimet a mellkasára.
- Tudod, hogy nem tudnál ellen állni nekem, igaz? - mosolyodott el elégedetten.
- Nem akarok semmit tenni veled! - hunytam le a szemeimet idegesen.
- Dehogynem akarsz - simította fel kezét az arcomra. - Tudom, hogy akarsz. Érzem - suttogta a számra.
- Nem tehetem! - próbáltam eltolni magamtól őt.
- Miért nem? - húzott makacsul magához.
- Mert te sosem fogsz úgy érezni irántam, mint én irántad és csak össze törném a saját szívem - motyogtam idegesen.
- Sokkal többet mondanak a tettek, mint a szavak. Hadd mutassam meg, mit érzek - döntötte homlokát az enyémnek.
- A legjobb barátom vagy, oppa, nem tehetem! - nyöszörögtem.
- Sosem tekintettél úgy rám, mint a legjobb barátodra, ezt te is tudod! - szorított rá a derekamra.
- Nem lehetünk többek annál! - próbáltam megtartani a józan eszem, annak ellenére, hogy érintései, meleg hangja és forró lehelete mennyire megnehezítették ezt nekem. Mindig erről álmodoztam, vártam erre a pillanatra, de most kétség és félelem rontott bele a gyönyörű élménybe.
- Sokkal többek vagyunk mi annál! - súrolta ajkaival az enyémeket.
- Yoongi! - nyögtem fel.
- A tested elárul téged, Yiren. Valld be végre, hogy te is olyannyira akarod, mint én! - folytatta a beszédet, ajkai pedig egyre enyéimhez értek. Már éreztem a csókot, nyelvét a számban, hallottam a cuppanást. Nem bírtam tovább. Megmarkoltam pólóját és ajkaimat övéinek nyomtam. Yoongi jólesően sóhajtott fel, majd heves csókolózásba kezdtünk. Keze lecsúszott a fenekemre, erősen magához rántott, mire én még jobban hozzá préselődtem. Bele markolt a fenekembe, mire én nyögtem egyet, így nyelve beszabadult a számba. Forróság vett körbe minket. Ágyéka nekem nyomódott, én pedig tocsogtam a nedvességtől. Mindenem kívánta már őt. Szája elszakadt enyémtől, a nyakamra cuppant és azonnal egy folttal kezdte.
- Yoongi! - suttogtam erőtlenül. Kezét elvette az arcomról, félre söpörte vele a hajam, aztan a hátamon állapodott meg vele. A melltartóm kapcsával játszadozott a felsőm anyagán keresztül. A fejemet oldalra döntöttem, minden teretet meg akartam adni neki, hogy még többet kaphassak az édes ajkaiból. Már alig bírtam ott állni, az adrenalin tartott csak lábon. Yoongi elvállt a nyakamtól. Ködös tekintettel rám nézett, majd mögém. Elmosolyodott. Nem értettem, miért mosolyog.
- Ne állj csak úgy ott, Taehyung! Csatlakozz! - zilált Yoongi. Elkerekedtek a szemeim és idegesen fordultam meg, amennyire Yoongi engedett. És valóban ott volt Taehyung. Tátott szájjal, hatalmas szemekkel meredt ránk, kapkodta a levegőt, akárcsak mi.
- Taehyung! - suttogtam ijedten.
- Gyere csak, Tae! Szórakozzunk! - ölelt át hátulról Yoongi, kezeibe véve a melleimet.
- Yoongi! - próbáltam ellökni zavartan.
- Ugyan már! Ne legyél szégyenlős! Ő ugyan az a Taehyung, akit megcsókoltál - préselt magához.
-Tudsz róla? - kérdeztük egyszerre.
- Siess, Taehyung! Nem foglak megvárni! - hagyta figyelmen kívül a kérdést Yoongi. Taehyung habozott egy kicsit, de végül sietős léptekkel elindult felém. Yoongi közben folytatta a nyakam ízlelgetését. Hangosan nyögtem fel az érzéstől, mire arcom tiszta vörös lett. Taehyung ekkor ért elém. Lehajtott fejem után nyúlt, állam alá tette ujjait és magára emelte a tekintetem. Szeme csillogott, elnyíló ajkakkal nézett engem.
- Tae...- suttogtam a nevét, de félúton egy nyögésbe botlottam Yoongi miatt. Kezeimet Taehyung mellkasára tettem, hogy támaszt nyerjek. Ő pár pillanatig csak tétlenül állt velem szembe, végül óvatosan felém hajolt és lassan meg is csókolt. A bátortalanság azonnal elszállt belőle, mohón tapad a számra, közben egyik keze a derekamon volt, a másik tenyerét a pólóm alá csúsztatta. Alig tudtam levegőt venni. A testem egyszerre annyi gyönyört kapott a két fiútól, hogy fogalmam se volt mit kezdjek vele. Nem bírtam talpon maradni. Csupán a két erős fogás tartott lábon. Yoongi lassan szétgombolta az ingem és a vállamat is elkezdte ellepni foltokkal. Taehyung keze ez idő allatt becsúszott a szoknyám alá, erősen nyomta ujjait nőiességemnek és elkezdte masszírozni. Újabb hangos nyögések szabadultak ki a számom, elfehéredett ujjakkal markoltam Taehyung pólójába. Egy pillanattal később Yoongi eltűnt mögüllem, csak Taehyung és az édes ajkai maradtak nekem, meg a keze a bugyimban. De Yoongi sem volt távol sokáig, kezeit újra magamon éreztem, elkezdte lehámozni rólam az inget. Ekkor Taehyung volt az, aki megszakított mindent és ellépett tőlem. Yoonginak estem, mert hirtelen nem találtam az egyensúlyomat. Tae pár lépést tett hátra és gyorsan ledobta a pólóját, aztán a nadrágját. Míg ő végzett, Yoongi engem is megszabadított az egyenruhámtól, csak a börszínú harisnya volt rajtam, alatta a krém, csipkés bugyim és a hozzá tartozó melltartó. Arcom megint égni kezdett, reflexből kaptam a kezeimet magam elé, arcomat próbáltam hajam mögé rejteni.
- Ne szégyelld magad! - simított fel Yoongi a kezeimen és elvette őket a mellkasom elől.
- Gyönyörű vagy! - simította ki a hajat a szememből Taehyung, egy hosszas puszit adott a számra. Yoogni hirtelen elindult valamerre, a kezemtől fogva maga után húzva engem. Én pedig húztam Taehyung velünk. Az emelet felé vettük az irányt. Felcsattogtunk a lépcsőkön és a vendégszoba előtt álltunk meg. Yoongi kinyitotta az ajtót, behúzott rajta minket. Az ágy végénél álltunk meg, a két fiú megfogta a kezeimet és csak annyit éreztem, hogy megérkezek a puha párnák közé.