💋 Hét csók, ami megöl💋

50. (18+)

A karjaiban vitt ki a nappaliba a tusolós akciónk után, ugyanis a lábaim remegtek a Jimin álltal okozott gyönyörtől, és ilyen fáradt, még tesi után se voltam soha, pedig nem vagyok egy sportember. Fehér köntöst viseltem, amit Jimin adott rám, még miután kiemelt a kabinból. Azonban a köntös nem volt rendesen megkötve, így teljesen rendezetlenül állt rajtam. Bomlott szét, alig takarta a melleimet, felcsúszott a combomig, majdnem felfedve alatta lévő meztelen testemet. Az arcaim égtek, ahogy éreztem Jimin éhes tekintetét a mély dekoltázsomon, vagy a combjaimon. Az se segített, hogy Jimin nem idegeskedett azon, hogy felöltözzön. Egy törölköző volt tekerve a dereka köré, amiről biztosított, hogy nem fog leesni, de oh mama, tényleg akartam én, hogy ott maradjon? Végül csak landoltam a kanapé puha párnái közt és az első dolgom volt megigazítani az anyagot magamon.
- Éhes vagy, hozzak valamit enni? - ült le mellém. A térdeink össze értek, kezeivel két oldalamon támaszkodott és közel hajolt hozzám.
- Nem vagyok éhes, köszi - suttogtam megigézve bámulva a gyönyörű szemeibe.
- Ha mégis, szólj - simított az arcomra. Lehunytam a szemeimet és arcomat Jimin puha tenyerébe engedtem. A fiú jólesően felsóhajtott.
- Már értem, miért megszállott veled Jungkook - suttogta halkan.
- Hmm? - kaptam rá a fejem.
- A legangyalibb lány vagy, akit valaha láttam - érintette mutató ujját az arcomhoz, majd lesimított az arcélemre, majd a nyakam oldalán is végig simított ujjaival.
- Nem vagyok angyali, Jimin - néztem rá szomorúan.
- Ezt nem hiszem el - mosolygott kedvesen. Nem tudtam megszólalni. A fiú egyszerűen annyira szürreálisan jóképű volt, a karizmatikus aurája beszippantott. Kihasználva az alkalmat, Jimin finoman felém hajolt, és arcomtól fogva magához húzott egy csókra. Közelebb húzódtam hozzá, hogy kényelmesebben ülhessek. Egyik kezemmel az ő kezét fogtam, amivel ő az arcomat tartotta, másik kezemet a nyaka köré fontam. Pár perc után Jimin elégedetlenül a csókba nyögött. Elengedte az arcomat és a fenekemre tapasztva kezeit egyenesen az ölébe rántott. Azonnal teljesen hozzá simultam, mindkét kezemmel átkaroltam a nyakát és ujjaimat a hajába vezettem. Jimin egyik keze a fenekemen maradt, onnan tartott magánál, a másik valahol a hátam közepén pihent. Abban a pillanatban a testem kiabált Jiminért. Minden egyes porcikámmal akartam őt, újra érezni akartam őt bennem, a fájdalmat, a gyönyört. A vágy megölt abban a pillanatban.
- Nem tudom levenni a kezeimet rólad - hadarta két csók között.
- Akkor ne tedd! - szorítottam a hajszálaira.
- Nem is terveztem - felelt hevesen. A hátamon lévő keze gyorsan megtalálta a köntös kötőjét és pár gyors mozdulattal kioldotta a masnit. A köntös lecsúszott a vállaimról, szétcsúszott a mellkasom elől, így mindenem ismét feltárult a fiú előtt. Aztán a saját törölközőjéhez nyúlt, hogy azt is kibontsa. Én felemelkedtem egy kicsit, hogy segítsek neki eltávolítani az anyagot. Sikerült. Most is váratlan, kíméletlen behatolásra számítottam, azonban ez alkalommal Jimin jobban odafigyelt rám és előbb az ujjaival kezdte el felfedezni a nőiességemet.
- Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked zuhany közben. Nem tudtam visszafogni magam - suttogta az ajkaimra.
- Nem.... haragszom - próbáltam visszafolytani a nyögéseimet, hogy beszélni tudjak.
- Most nem fogom hagyni, hogy szenvedj - vezette belém óvatosan két ujját.
- Nem szenvedek... Ji...min... ahh! - fúrtam fejemet a vállába.
- Jól esik? - suttogta a fülembe.
- Igen... Kérlek... ne fogd vissza magad! - lihegtem cérnavékony hangon.
- Ahogy akarod - adott egy puszit a fülem alá és gyorsított a keze tempóján.
- Ahh! - kiáltottam fel, fogaimat Jimin puha bőrébe mélyítve. Míg ő felrobbantotta a testem kézmunkájával, én addig egy gyönyörű, nagy, színes foltot tettem a vállára.
- El fogok menni, Jimin! - suttogtam neki, mire ő egy rántással kikapta az ujjait belőlem. Fizikai fájdalmat okozott az üresség, ami bennem maradt. A gyönyörű érzés ott volt egy érintésnyire tőlem, mégsem kaphattam meg. - Jimin! - néztem fel rá elkerekedett szemekkel.
- Még nem végeztem - mosolyodott el kacéran.
-Park Jimin! - szóltam rá dühösen.
Széles mosollyal az arcán rántott bele a férfiasságába, aminek következtében nem tudtam többet méltatlankodni.
- Mit is akartál mondani? - hajolt a számra.
- Jimin...! - markoltam erősen a hajába.
- Hm? - dőlt hátra a kanapé támlájának.
- Jimin! - visítottam neki, mivel majdnem rá estem a fiúra. Két kezemmel a mellkasán támaszkodtam, míg ő kényelmesen elnyúlt alattam. Még mindig bennem volt és izzó bensőm késztetett már arra, hogy megmozduljak.
-Na mi az? - nevetett.
- Gonossz vagy! - csaptam a mellkasára vörös fejjel.
-Most mi a baj? Nem kényelmes? - kérdezte sejtelmesen.
- Park Jimin, az életemre esküszöm... ! - háborodtam fel.
- Na mi lesz? - mozgatta meg a csípőjét.
- Jimin-ah!- nyögtem halkan.
- Te kell meglovagold ezt a szörnyet, Yiren - kacsintott rám.
-Jimin!! - sipákoltam olyan élesen, ahogy csak tudtam.
- Még nem is élveztél el, hova kiabálsz? - csóválta a fejét.
- Jó ég... - néztem rá kétségbeesetten.
- Stt! - húzott le magához egy csókra. Óvatosan elkezdett mozgatni engem a derekamtól fogva. Homlokomat az övének döntöttem, s végig csillogó szemeibe néztem. Jimin kezei felfedezték a testem minden pontját, hol a fenekemen éreztem tenyereit, hol a hátamon, hol az oldalamon mozogtak.
- Gyorsabban, Jimin! - szorítottam magamhoz a fiút.
- Nem kell kérned, csak csináld, hiszen te irányítasz most - adott egy puszit a nyakamban. Eléggé bátortalanul, de a segítségével gyorsítottam a tempón.
- Nem vagy semmi, kislány - suttogta vidáman.
- Közel vagyok... - hajoltam az ajkaira. Hirtelen erősen megfogott és fordított egyet a helyzetünkönk.
-Halljam azokat a sikolyokat! - taszított rajtam nagyokat.
- Jimin! - szorítottam karjaira.
- Kicsit több biztatást kérek - húzta az agyam.
- Jimin-ah, kérlek! Vigyél el! - húztam le magamhoz.
- Szépen kéred? - mosolygott a számra.
- Könyörgöm... Ah!- haraptam be a szám.
- Tetszik, amikor nekem könyörögsz - teljesítette a kérésemet. Az ő nevét kiabálva éltem ki a gyönyörhullámot, aztán hagytam, hogy a fiú kifulladva rám zuhanjon. Karjaival szorosan átölelte a derekamat, fejét pedig a melleim közé fektette.
- Miért nem tudlak bezárni ide, hogy csak az enyém lehess? - motyogta.
- Sajnálom - suttogtam a haját babrálva.
- Bárcsak sosem kéne elengedjelek, Yiren. Annyira boldog vagyok most - szorított még jobban.
- Én is boldog vagyok, Jimin. Nagyon - mosolyodtam el meghatódva.
- Akkor miért nem maradsz velem? - sóhajtott.
- Nem lehet, Jimin... - akadtam el.
-Miért? - ellenkezett. Erre nem tudtam mit válaszolni. - Őket is szereted, ugye? - törte meg végül a csendet.
- Kiket? - nyeltem egy nagyot.
- Taehyung, Yoongi, Jungkook, a bátyám, még azt a Hoseok gyereket is. Igazam van? - kérdezte csalódottan.
- Mondtam nem vagyok angyali, Jimin - ráztam meg a fejem.
- Nem, nem vagy az... Kínzol minket - helyezkedett egyet.
-Bocsáss meg nekem - nyeltem vissza a könnyeimet.
- Nem tudok rád haragudni, Yiren... - ásított egy nagyot. A beszélgetés abba maradt ezen a ponton, ugyanis Jimin bele aludt. Én magunkra húztam egy takarót, és próbáltam lenyelni a bűntudatot, ami mardosott.

Bruh... I am alive. 😎🔫