💋 Hét csók, ami megöl💋

39.

Amikor beértünk a nappaliba Jimin már a kanapén terpeszkedett, de az asztalon két csésze helyett három volt, az egyik pedig gőzölgött.
-Köszönöm, Jimin! - vette el a kávét mosolyogva Jin.
- Igen igen, folytassuk, Yiren! - terelte a témát zavartan.
- Megzavartam valamit? - nézett rám Jin kíváncsian.
- Nem, csak éppen tanultunk. De már nincs sok - nyugtattam meg.
- Oh, se értem - bólintott Jin. - Jimin én addig felmegyek a stúdióba. A legutolsó számon van még, amit dolgozni - állt fel Jin.
- Stúdió? - lepődtem meg. Jimin azonnal leszorította szemeit.
- Még nem mondtad el neki, Jimin? - kapta meglepetten fejét öccsére.
-Még nem - morogta Jimin.
- Miről van szó? - fordultam Jimin felé.
- Nos, mondtam, hogy nem töltünk együtt sok időt, amit pedig együtt töltünk az általában zenéléssel megy el. Jimin és én ugyanis mindketten énekelünk. Az emeleten van egy kis stúdió, ott szoktuk gyakorolni és átdolgozni dalokat, amiket fel is veszünk - mesélte Jin mosolyogva.
- Komolyan? - néztem Jiminre döbbenten. Hiszen gyűlölte az anyja új családját Seokjinnel együtt. Akkor hogy lehetséges az, hogy együtt zenélnek?
- Jó hangja van, ami passzol az enyémhez, csak ennyi - vonta meg a vállát zavartan.
- Azta! Láthatom? - pattantam fel lelkesen.
- Éppen tanulunk - ellenkezett Jimin azonnal .
- Kérlek szépen, Jimin! Élek-halok a zenéért! - tettem össze a kezeimet.
- Te is énekelsz? - kérdezte Seokjin.
- Jaj nem, szörnyű hangom- mentegetőztem gyorsan. - Én zongorán játszok - folytattam kicsit zavartan.
-Van fent egy elektromos zongora - mosolyodott el sejtelmesen.
- Tényleg? - csillant fel a szemem. Seokjin csak bólintott.- Kérlek, Jimin! Hadd, menjünk fel! Kérlek, kérlek! - szaladtam oda hozzá és legugoltam elé.
- Nagyon muszáj? - sóhajtott fel.
- Nagyon szeretném! Kérlek, Jimin! - tettem a kezeimet a combjaira.
- Legyen - sóhajtott fel Jimin.
- Köszönöm! - mosolyodtam el hálásan.
- Ebben a pozícióban bármit - kacsintott rám perverzem, mire nekem leesett, hogy a lábai között térdelni, kezeimmel a combjain elég félreérthető volt.
- Jimin! - csaptam a combjára, mielőtt felpattantam volna. A két fiú hangosan kezdett nevetni, miközben én duzzogva vonultam arrébb.
- Hozom a kulcsot, menjetek fel! - állt fel Jimin végül.
- Gyere, Yiren! - simította meg a fejem Seokjin.
-Szemét alak - suttogtam magam elé.
- Nem az, ő csak Jimin - nevetett fel Jin.
Amint feltárult előttem a takaros kis stúdió ajtaja, azonnal lerohantam a helyet. Egyszerűen lenyűgözően meg volt oldva, és a ház emeletén tényleg egy elég profi stúdió volt elrejtve. Volt külön rögzítő szoba és hozzá szükséges minden felszerelés, valamint rengeteg kotta, egy nagy kanapé, plazma tévé, hatalmas hangfalak és pár hangszer, mint cajón dob, egy akusztikus gitár, és az említett elektromos zongora. Nagyon király kis hely volt. Azonnal a zongorához szaladtam.
- Wow, ezeket a dalokat mind feldolgoztátok? - vettem a kezembe egy halom összeírt kottát.
- Nagyrészt, de van ami nincs befejezve - bólintott Jimin.
- Válasz egyet és játszd el!- sétált felém Jin.
- Csak akkor, ha énekeltek velem - néztem rá kihívóan.
-  Nekem nincs ellenemre - vonta meg a vállát az idősebb. 
- Jimin? - mosolyogtam a másik fiúra.
- Csak, ha én választhatok dalt - tette keresztbe a karjait.
- Válassz! - egyeztem bele. Jimin odasétált a kottahalomhoz és elkezdett turkálni benne. Pár perc után egy össze-vissza firkált lapot húzott ki. Megnézegette, elmosolyodott, aztán átadta nekem.  Szemügyre vettem a megjegyzésekkel, javításokkal teletűzött lapot, amire egy- egy szövegrészlet is rá volt írva.
- Ki tudod olvasni? - vizslatott kíváncsian.
- Kérek pár percet és meglesz - bólintottam.
-Addig bemelegítünk - sétáltak arrébb.  Mindent beleadtam, hogy minnél hamarabb meglegyen folyékonyan és hiba nélkül, bár volt egy-egy hely, ahol fogalmam se volt először, hogy mi a fene akar lenni. Közben pedig a szoba másik végéből angyali hangfoszlányok  hallatszottak át hozzám, amik egyre elvonták a figyelmem. Gyönyörű hangja volt mindkét srácnak, meglepően a magas hangokat is tökéletesen ki tudtak énekelni. Lenyűgöző volt.
- Elakadtál? - zavart meg a bámulásban Jin hangja.
- Tessék? - kaptam fel a fejem.
- Nagyon vizslatod azt a kottát. Talán elakadtál valahol? - sétált felém.
- Nos.., itt nem értem, végül melyik átkötést kell használnom - mutattam egyik helyre a kottán.
- Itt? - állt mögém és ujját az enyém mellé tette.
- Ott - bólintottam.
- Lássuk csak - dőlt kicsit nekem és a fejem mellett megjelent az ő feje, ahogy tanulmányozni kezdte a kottát. Gyönyörű arca volt, a szemei elképesztően szépek voltak, tekintete nyugodt és vidám volt. Amikor beszélt, telt, csillogó ajkai annyira elvarázsoltak. Seokjin előbb megvizsgálta a bizonytalan esetet, aztán Jiminnel váltott pár szót, bólintott, végül felém fordult, hogy nekem magyarázza el. Egy szavát se hallottam. A látásomon kívül minden egyes érzékszervem kikapcsolt, csak őt láttam, de mindennél tisztábban.
- Próbáld meg - lépett el mögüllem, mire én felócsudtam.
- Ne haragudj, nem figyeltem. Meg tudod mutatni mégegyszer? - néztem rá zavartan.
-Persze - felelte a legtermészetesebben és vissza lépett mögém. Ezúttal minden szavát tisztán értettem, de alig tudtam felfogni, ugyanis közben éreztem őt nekem dőlni, akárcsak az előbb, mellé pedig Jimin perzselő tekintetét éreztem magamon.- Próbáld meg! - lépett el megint.
- Oké - egyeztem bele. Hála az égnek, megértettem és sikeresen megcsináltam.
- Szuper. Fejezd be és akkor megpróbáljuk - simított a vállamra és vissza ment Jiminhez. Jimin egy sértett pillantást vetett felém, aztán vissza fordult Jinhez. Biztos észre vette a reakciómat Seokjinre. Igyekeztem összeszedni magam és a dal hátra lévő részét már megcsinálni. Nagyon szerettem volna velük közösen eljátszani ezt a dalt.
-Kész! - szusszantam meg lelkesen.
- Meglesz? - mosolyodott el Jin.
- Meg! - bólintottam elégedetten.
- Akkor lássuk! - vette el a saját kottáját.  Mindketten a zongora elé álltak Seokjin tartotta előttük a kottát.
- Kezdhetet az intrót - nézett fel rám Jimin. Bólintottam, majd lenyomtam az első hangokat. Meseszép volt. A két fiú, akik amúgy utálják egymást eggyé lettek a zenében. A hangjut együtt olyan volt, mint a mennyország. Egyszerűen lezsibbadt az agyam tőle, annyira elképesztő volt. Életembe nem hallottam még szebbet. Eltűnt Jimin mogorvasága, eltűnt a feszültség, eltűnt Jin nyugodtsága, csak az érzéseik maradtak. A fájdalom, az őszinteség, a remény. Nem tudtam megállni, hogy ne sírjak. Egyszerűen a legmélyén érzéseket ébresztették fel bennem. Gyönyörű volt.

"Ne gondolj semmire
Ne mondj semmit, egy szót se
Csak mosolyogj rám

Még mindig nem hiszem el
Mindez egy álomnak tűnik
Ne próbálj meg eltűnni

Igaz lenne, igaz lenne
Te te
Olyan gyönyörű vagy hogy félek
Nem igaz, nem igaz
Te te te

Mellettem maradsz?
Megígéred nekem?
Ha elengedem a kezed, elrepülsz és megtörsz
Félek, félek, félek attól

Megállítod az időt?
Ha ez a pillanat elmúlik
Mintha meg sem történt volna
Félek, félek, félek hogy elvesztelek

Pillangó, mint egy pillangó
Messziről rá pillantok, ha összeérintjük kezeinket elvesztelek?
Ebben a teljes sötétségben fénylesz
Mely a pillangó hatás
A fényed megérint, azonnal elfeledem a valóságot "

(BTS- Butterfly, Jin & Jimin acoustic version)