💋 Hét csók, ami megöl💋

54.

- Gyertek már, kezdődik! - siettetett minket Taehyung, ahogy közeledtünk a kocsi felé. Az intro már elindult és dübörögni kezdett a hatalmas hangfalakból az a tipikus film zene. Mosolyogva szedtem a lábaimat feléjük, nem akartam lemaradni semmiről. Gyorsan beültem Taehyung mellé, majd odaadtam neki a számára szánt édességet. Yoongi is megérkezett, ő Jiminnek passzolta át a sajátját, utána végre teljesen felkészülve adtuk át magunkat a filmnek.  Egyszer csak rezegve jelzett egy üzenetet a telefonom a zsebemben. Egy pillanat kellett, míg eljutott az agyamig az információ, de utána gyorsan kikaptam a helyéről és két izgi jelenet között végig futtatam a szememet a sorokon.
Jeon Junkook: Jól vagy?
Wang Yiren: Tessék?
Jeon Jungkook: A kezed.
Wang Yiren: Ahh, igen, semmiség.
Wang Yiren: De hé, honnan tudod?
Jeon Jungkook: Összefutottam Jimin anyjával. Ő pedig megkérdezte, hogy vigyázok-e rád rendesen és fáj - e nagyon a kezed....
Tudtam, hogy mérges és ha élőben folyna ez a beszélgetés, akkor egyenesen felháborodva mesélné el nekem a helyzetet.
Wang Yiren: Mit mondtál neki?
Jeon Jungkook: Hogy jól vagy és eljöttem venni neked pár dolgot, amíg te pihensz.
Nem tudtam, mit mondjak neki. Tény, hogy én hazudtam tegnap Mrs. Kimnek, de először ő kezdte, így nem volt, mit tennem. Mit kellett volna mondjak a nőnek? Hogy, hé, bocs, amúgy nem is vagyunk együtt, Jungkook csak egy őrült srác, aki megerőszakolt és most nem hagy békén. Ezt kellett volna mondjam? Egy frászt... De Jungkook nem hagyta annyiban. Újabb üzenet érkezett tőle.
Jeon Jungkook: Látni akarlak.
Wang Yiren: Most nem lehet.
Jeon Jungkook: Hol vagy?
Wang Yiren: Jungkook, kérlek! Ha végeztem, ígérem, szólok és átjöhetsz vagy valami!
Jeon Jungkook: Tudod, hogy olyat csinálsz, ami nekem nem tetszik, igaz?
Wang Yiren: Fejezd be!
Wang Yiren: Azt csinálok, amit akarok, Jungkook, hagyd abba ezt az őrültséget.
Jeon Jungkook: Nem fogom.
Idegesen zártam le a telefont, mert tudtam, értelmetlen vele vitázni és nem akartam elszalasztani a filmet miatta.
-Minden rendben van? - fordult felém a hirtelen mozdulatomra Tae.
- Igen persze, csak majdnem elejtettem a telefonomat - lengettem meg a készüléket előtte.
- Valaki keres? - rázta meg a fejét.
- Csak anya kérdezte, hogy minden rendben van-e velem. Tudod, a kezem miatt most még jobban aggódik miattam - mosolyogtam.
- Nincs miért. Vigyázunk rád - kacsintott nekem. Egy halk nevetés után újra a filmnek szenteltük a figyelmünket, plusz a nasinak, amit szüntelenül tömtünk magunkba. A film nagyon jó volt, egy vígjáték volt és végig nevettünk az egészet. Volt benne olyan zsémbes karakter, mint Yoongi, olyan bad boy, mint Jimin, és egy Taehyungra hasonlító, züllött figura is, így a fiúk egymást cukkolták egész film alatt, amin rengeteget szórakoztunk. A mozi után Taehyung vissza vitt minket hozzánk, hiszen Jimin, motorja is ott parkolt és nekem is az volt az úticél ugyebár. A két fiú a kocsinak támaszkodva kezdett beszélgetni, míg én elkísértem Jimint a motorjáig.
- Rendben vagy? Nem fáradtál el? - fordult felém.
- Nem, jól vagyok - simítottam a karjára.
- Hmm - bólintott halványan mosolyogva.
- Sajnálom, hogy elvettem a kettőnknek szánt időt- hajoltam hozzá közelebb, hogy csakis ő hallja.
- Örülök, hogy te jól érezted magad - vont vállat Jimin.
- Köszönöm - öleltem meg.
- Majd törleszted - szorított magához.
-Igen, fogom - nevettem fel.
- Aludj jól, Yiren! - húzódott el tőlem.
- Vigyázz magadra! - álltam arrébb. Felült a motorra, majd utoljára rám nézett, végül elhajtott a ház elől.  Vissza sétáltam Taehyunghoz és Yoongihoz.
- Nem is olyan rossz alak - nézett Jimin után Tae.
- Tényleg nem az- bólintottam mosolyogva.
- Nekem akkor se tetszik - makacskodott Yoongi.
- Szeretsz te valakit is rajtam és Yirenen kívül, Yoongi? - nevetett fel Taehyung. Halkan én is elkuncogtam magam, mert a zsémbes fiú zavarba jött.
- Yah, Kim Taehyung! Téged határozottan nem szeretlek! - rivalt barátjára.
- Na dee, Yoongs! - szomorodott el Tae.
-Ne szólíts így, Taehyung ! -mutatott felé idegesen.
- Yoongs, miért vagy ilyen gonosz? - játszodta a megbántottat Taehyung.
- Fejezd be! - csitította el Yoongi.
- Morcos öregember - dugta ki rá a nyelvét Taehyung. Hangosan nevettem fel a jeleneten.
- Óvodás - motyogta Taet utánozva Yoongi. Annyira hihetlen volt, ahogy az előttem álló két, majdnem felnőtt srác gyerekek módjára civakodtak egymással. Nevetve figyeltem őket, ahogy próbálják űberelni egymást folyamatosan.
-Na jó, búcsúzzatok el tőlem, utána folytatjátok - léptem közéjük nevetve.
-  Aludj jól, reggel érted jövünk! - ölelt meg Tae szófogadóan.
- Köszönöm, az jó lenne! Jó éjt! - bújtam hozzá pár pillanat erejéig. Aztán at fordultam Yoongihoz.
- Pihend ki magad! És ne erőltesd a karod! - nézett rám szigorúan.
- Jó éjt, oppa! - öleltem meg nevetve.
- Jó éjt, Yiren! - súgta a hajamba, majd egy puszit is hagyott a tincseim között.
-Itt hagylak, öreg, ha nem jössz! - dudált Tae türelmetlenül.
- Vigyázz kinek dudálsz, taknyos! - morgott rá Yoongi. El engedtem őt és hagytam, hogy beszálljon Tae mellé, az anyósülésre.
-  Szia, Yiren! - integetett Tae hevesen.
- Az utat nézd, te, idióta! - sóhajtott fel Yoongi.
- Sziasztok! - integetettem kuncogva.
Beléptem a házba és egyből tudtam, hogy anya a konyhában van, hiszen szólt a rádió és fortyogott a készülő ennivaló.
- Itthon vagyok! - álltam meg a nappali ajtójában.
- Szia, kincsem! Minden rendben volt? - mosolygott rám anya lágyan.
- Igen, szuper volt minden - léptem be mellé. Kicsit segítettem neki, amiben még lehetett, közben pedig elmeséltem neki, merre jártunk és hasonlók, aztán ezekből kiindulva más témákról is beszélgettünk kicsit. Végül vacsi után, mind a ketten elvonultunk pihenni. Erősen a számra kellett szorítsam a kezem, hogy ne sikítsak, hiszen valaki ült az ágyamon.
- Jó sokáig váratsz engem, Wang Yiren - fordult el az ablaktól, egyenesen szembe velem.
- Megijesztettél, Jungkook! - rivaltam rá hangosan szuszogva az ijedtségtől.
- Te mondtad, hogy átjöhetek - vonta meg a vállait.
- Jólvan, oké - sóhajtottam fáradtan.
- Jól vagy? - sétált oda hozzám és kezébe vette a sérült karomat.
- Igen, hamar meg fog gyógyulni, ne aggódj! - mosolyodtam el. Aranyos volt, ha törődött másokkal.
- Szólhattál volna - nézett a szemembe.
- Jungkook, nem tudom, hogy is álljak hozzád. Ez ami kettőnk közt van.... Ez... Fogalmam sincs, mi az.... És nem jó így... Én nem tudom.... - próbáltam elmagyarázni a fiúnak a bennem kavargó dolgokat.
- Tudom - sóhajtott fel. - De nem tudok távol lenni tőled. Aznap azért feküdtem le veled, mert azonnal megfogtál. Egy ilyen aprócska lányt, annyi energiával, úgy bulizni még sosem láttam. Aranyos voltál, kellettél nekem. Tudom, hogy elbasztam, és azóta se csinálom jól, de nem tudom abba hagyni - rázta meg a fejét szomorúan.
- Nem kell abba hagyd, csak... csak meg kéne változnod bizonyos dolgokban.... - mondtam bátortalanul.
- Hallgatlak - ült le az ágyamra széttárt karokkal.

Na Jungkook, mi lesz veled? 😏