💋 Hét csók, ami megöl💋

56.

- Hagyd még 5 percet!
- De akkor sietnie kell majd és kapkodni fog, ami azzal jár, hogy a cuccai felét itt hagyja.
- De olyan szép így!
- Ki fog akadni, ha elkésik.
- Tudom - sóhaj. - Jólvan, költsd fel. Mocorogtam párat a jó meleg takaró alatt, mert már nem volt kényelmes, de hamar megtaláltam az új, kényelmes pozíciót számomra.
- Yiren! - simított egy kéz a fejemre.
Ahogy az ujjak a hajszálaim közé simítottak, az egész testemet kirázta a hideg. Nagyon jól esett. Nagyot sóhajtottam, majd a hátamra fordultam.- Yiren! Fel kell kelni. Késő van! - duruzsolta egy lágy, mély, férfi hang. Jobb kezemet egy meleg tenyér zárta közre, majd felemelte a matracról. Nem sokkal később puha ajkak értek a kézfejemhez.
-Gyere Yiren! Kelj fel szépség! - kaptam még egy puszit a kezemre.
Fáradtan nyöszörögtem párat, végül neki álltam nyújtózni egy keveset, hogy ellustult testemet is összekapjam. Végül ásítottam egy nagyot, utána megdörzsöltem a szemeimet is. Nem vettem el a kezemet a szememtől, mert csukott szemmel is éreztem az erős fényt, ahogy egyenesen az arcomra süt. Még pár nyöszörgést engedtem meg magamnak, majd résnyire nyitottam a szememet. Mély és halk kuncogás hallatszott mellőlem, majd azt egy sóhaj követte.
- Yiren. El fogunk késni, ha nem kelsz fel! Alig van fél órád elkészülni - adott nekem árnyékot egy alak.
- Már olyan késő van? - jajdultam fel.
- Gyere! - támasztott meg a hátamtól fogva a másik oldalamon ülővel együtt, majd felültettek az ágyban.
-Jó reggelt! - néztem rájuk álmosan.
- Neked is! - nevetett fel Taehyung engem vizslatva.
- Gyere, Yiren! El fogunk késni! - húzta maga felé a kezemet finoman Yoongi.
- Jó reggelt neked is, oppa! - mosolyogtam rá, mielőtt Taehyungnak engedtem magam. A fiú nevetve zárt az ölelésébe és egy puszit adott a fejemre. Yoongi fejét csóválva állt fel mellőlünk és teljesen elhúzta a már félig eltolt sötétítőket.
- Gyerünk, gyerünk! Ha nem, megeszem a te reggeli részedet is! - nézett rám szúrósan.
- Oppa! - kiáltottam fel ijedten.
- 15 perced van elkészülni! - nyújtott kezet, hogy felhúzzon az ágyról.
- Sietek! - adtam egy gyors puszit az arcára, mielőtt berohantam a fürdőbe elkészülni. Szerencsére Yoongi nem ette végül meg az én reggelimet is, mivel anya nekik is készített és még kávét is kínált mellé, így nem volt igény az én részemre.
- Borzos vagy - mosolygott anyu, miközben éppen kávét öntött még Yoonginak.
- Tudom, tudom, mindjárt elrendezem - lengettem meg az ép kezemben a fésűt. Gyorsan megfésülködtem, majd egy laza kontyba fogtam a hajam és levágtam magam Taehyung mellé. Hálásan mosolyogtam anyára, ugyanis a reggelim elő volt készítve és össze volt rakva, így nem kellett fél kézzel bénáznom vele. Csendesen beszélgettek a többiek a rádió zaja mellett, míg én gyorsan megreggeliztem.
-Vigyázz magadra! - adta a kezembe a táskámat anyu. Yoongi már a kocsiban volt, hogy indítsa a járműt, Taehyung pedig az ajtó előtt várakozott zsebre dugott kézzel.
- Fogok, anya! Ne aggódj! - mosolyogtam rá. Kiléptem az ajtón, majd miután Taehyung elvette a táskámat elsétáltunk a kocsihoz. Pontosan csengetésre léptünk be a suli ajtaján.
- Oppa, a táskámat kérhetem? - fordultam felé sietősen, hiszen el kellett érnem az első órámat.
- Elkísérünk! - indult meg velem Taehyung.
- Tesink van, Tae, és át kell öltöznünk - rázta a fejét Yoongi.
- Menjetek csak! Megleszek! - legyintettem.
- Biztos? - nézett rám aggódva Taehyung.
-Nem lesz semmi baj! - jelent meg mellette Jungkook és kivette Taehyung kezéből a táskámat, majd elindult az osztályunk felé.
- Hé! Jeon! - ordított fel egyszerre a két fiú.
- Sttt! Menjetek órára fiúk! - csitítottam gyorsan őket.
- Az Jeon Jungkook volt, Yiren! - nézett rám dühösen Yoongi.
- Tudom, oppa - mosolyogtam rá.
-Miről maradtunk le? - rázta meg a fejét Taehyung.
- Hosszú, majd elmesélem - sóhajottam fel. - Na de siessetek! Ebéd szünetben beszélünk! - intettem nekik és Jungkook után indultam.
- Azt hittem, nekem szöknek majd - horkant fel a fiú, mikor beértem őt.
- Hjaj, neked is szia, Jungkook - forgattam meg a szemeimet.
- Szia, Yiren! - fordult velem szembe az ajtó előtt. Hatalmas mosoly volt az arcán. Szemei pajkosan csillogtak, vidámsága kisfiús vonásokat kölcsönzött neki. Felnéztem rá és a fejemet csóválva elmosolyodtam. Jungkook halkan kuncogott egyet, majd benyitott az osztályba. Már mindenki bent volt, mi voltunk az utolsók, de szerencsére ígyis a tanár előtt érkeztünk meg. Mindenki minket bámult csodálkozva, a hangzavar is lényegesen elcsitult. Éreztem minden egyes tekintetet magamon, ami eléggé zavart. Mondjuk igaz, hogy nem a legmegszokottabb látvány, hogy bárki is együtt érkezzen Jeon Jungkookal, főleg nem egy ilyen átlagos valaki, mint én.
- Hoseok mellett ülsz, ugye? - mutatott a döbbent barátunk melletti üres helyre.
- Igen. Köszi, Jungkook - bólintottam.
-Semmiség - biccentett. - Szia, Hobi! - intett a fiúnak, majd hátra sétált a többi fiúhoz. Zavartan dobtam le magam Hoseok mellé és elkezdtem kipakolni a cuccaimat, hogy leplezzem a zavaromat.
- Na jó, ez mi a fene volt?- fordult felém nagy szemekkel Hobi.
- Éppen próbál megváltozni a jó irányba - néztem rá zavartan.
- Hát ez óriási! - nevetett fel a fiú. - Tényleg hiszed, hogy képes rá? - kérdezte kételkedve.
- Azt hiszen, most tényleg komolyan gondolja - sóhajtottam fel. - Nagyon remélem - motyogtam hozzá.
- Hát, erre kíváncsi vagyok - rázta a fejét csodálkozva. Hirtelen hangzavar hallatszott az osztály hátsó része felől, ahol Jungkookék ülnek. Oda kaptam a fejem és egy pillanatra még elkaptam, ahogy Jimin és Jungkook ökölbe szorított kezekkel egymásnak vannak feszülve. Aztán gyorsan szét húzták őket és levágódtak székeikre, de jól látszott a harag és az izzó légkör kettejük között.
- A két lovag harcol érted. Mily romantikus! - tette a szívére a kezét Hobi, miközben nagyokat pislogott hozzá.
- Nem vagy vicces - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Szerintem nagyon is az vagyok,  köszönöm szépen - grimaszolt felém.
- Hogyne, hogyne - forgattam meg a szemeimet. Az első óránk után tesi jött, de mivel én most egy darabig kis padon fogok ücsörögni, ezért nem mentem be a lányokkal átöltözni, helyette elmentem a büfébe venni magamnak egy üdítőt. A büfénél össze találkoztam Yeon Sooval. Mosolyogva intettem neki és elindultam felé, hátha váltunk pár szót, mivel az utóbbi időben nem nagyon sikerült. Azonban Yeon Soo csak zavartan vissza intett felém, aztán pár lány felé fordult, akik elég furán méregettek engem, és elindultak a folyosón. Olyan érzés maradt bennem ez után a jelenet után, mintha gyomorszájba vágtak volna. Nem értettem a lányok furcsa pillantásait, se pedig Yeon Soo távolságtartását.
- Yiren, minden rendben? - takarta el előlem a távolodó lányokat Jin oppa. Még mindig bambulva felnéztem rá, majd amikor megláttam aggódó arckifejezését, nagyot sóhajtottam és elmosolyodtam.
- Szia, oppa! Mi újság? -mértem végig a magas srácot.

Miért nem hagy békén a suli, hogy írhassam a sztorimaaat? 😭