💋 Hét csók, ami megöl💋

16.

- Semmi baj! El fog múlni! Többé nem fog hozzád érni!- relytett el karjaiban Taehyung. Hangos, fájdalmas bőgés tört fel belőlem.
- Annyira elegem van! Folyton sírok, mindig történik valami rossz, túl sokan figyelnek rám! Én nem akarok ilyen lenni! Vissza akarom kapni az életemet!- kiabáltam az égnek inkább, mint Taenek, hiszen nem az ő hibája, hogy átkozott vagyok.
- Nyugodj meg, Yiren! Mindent megoldunk, rendben?- nyúlt be az állam alá, hogy rá nézhessek. Nagyon közel kerültem hozzá, orrommal súroltam az ő pisze orrának a hegyét. Tekintette magába szippantott, annyira, hogy levegőt is elfelejtettem venni.

Mélyen bámult a szemembe egy darabig, aztán hirtelen megnyalta az alsó ajkát és az enyémekre tapadt.
Meglepődve lendítettem a kezem, hogy ellökjem magamtól, de utánuk kapott és végig simítva rajtuk a lépcsőshöz szorította.
- Hmm...Tae..Taehyung!- próbáltam kinyögni, de csak annyit értem el, hogy nyelvét átvezette a számba és egy igazi csókot kezdett el. Nyelve körbejárta az én lefagyott ízlelőmet, vadul kóstolgatva az új terepet. Tudtam, hogy nem helyes, amit csinál és hogy ellenkeznem kéne, de annyira értette a dolgát, hogy teljesen elfelejtkeztem a jelen helyzetről, engedve a hiú vágyaimnak. Egy idő után nem is kellett fognia a kezeimet, mert azok teljesen erőtlenül lógtak a testem mellett. Kihasználva, hogy már nem kellett meggátoljon az ellenkezésben, benyúlt a bő pólóm alá és libabőrös oldamat kezdte el cirógatni. Hangosan sóhajtottam fel a kellemes érzésre, amitől Tae csak bátrabb lett és megújult erővel folytatta. Teljesen elködösítette az elmémet. Minden érintése zsibbasztóként hatott és csak jobban elmerültem a mámorban. Egy idő után megpróbáltam én is visszacsókolni, amit észlelve lelassított és hagyta, hogy én is érvényesüljek. Csak akkor kaptunk, azaz inkább én kaptam észbe, mikor már a melltartómat akarta kikapcsolni a heves csókolózásban.
- Tae, ezt már, kérlek, ne!- toltam őt el nagy nehezen. Szégyelltem egy kicsit magam, és féltem a reakciójától, de képtelen lettem volna kibírni egy ennél tovább menő testi érintkezés a történtek után. Ezt pedig meg kellett értenie. Mélyen a szemembe nézett, aztán egy aprót bólintott, mosolyogva jelezve, hogy megértette. Vissza engedte a pólómat a helyére, majd elhintett még pár nedves puszit a vállamon és a nyakamon, mielőtt felállt és engem ölbe kapott. Bementünk a házba, felsétáltunk az emeletre, annak legutolsó ajtaján meg be is mentünk. Egy gyönyörű szép, modern szoba tárul a szemem elé, ahol meglepően rend volt. Csak a széken lógott pár póló és nadrág, meg a polcon volt egy üres üveg és egy nasis zacskó, ezeken kívül rend honolt. Biztos voltam benne, hogy Taehyung szobája az, mivel árasztotta a fiú jellegzetes illatát mindenhonnan. Csendben elsétált velem az ágyig és óvatosan leengedett a párnák közé. Megváltásként ért találkozni a hatalmas, puha párnákkal, kényelmes matraccal és a meleg takaróval. Azonnal lecsukódott a szemem.
- Aludj jól!- simított végig az arcomon a fiú, aztán hallottam ahogy elindul valamerre.
- Hova...hova mész?- nyöszörögtem félálomban.
- Csak tusolok, ne aggódj!- mondta vidáman.
- Ühüm- dünnyögtem, szerintem már csak magamnak mielőtt elnyomott volna az álom. Kicsivel később aztán megébredtem, amikor éreztem besüppedni a matracot mellettem. Csendben hallgattam, ahogy befészkeli magát mellém, elrendezi a takarót kettőnkön, s hátat fordítva nekem abbahagyja a mozgást. Készültem visszaaludni, amikor aztán hirtelen átfordult felém és súlyos kezét átvetette rajtam. Ujjai elcsúszkáltak a hasamig, majd rám fogott és mellkasának húzott, úgy hogy egy milliméter se maradjon közöttünk. Azt hittem ébren van, ezért vártam, vajon akar-e valamit mondani, de amikor csak egyenletes szuszogását éreztem, miközben súrolta a nyakamat, akkor óvatosan szembe fordultam vele.  Nyugodt, baba arccal húzta a csendest. Elegáns ajkai picit elnyíltak egymástól, szemei tökéletesen ívelő vonalban záródtak össze, lassan, de nagyokat szippantott a köztünk lévő, csekély levegő rétegből. Elámultam, milyen tökéletes volt, még alvás közben is. Gyönyörködésemből halk morgása zavart fel, amit követően fejét a nyakhajlatomba furta és mozgott egy sort. Nagyon nagy önkontroll kellett, hogy ne sikítsak fel a csikis érzéstől, de azt hiszem meglepődésem és zavarom nagyobb volt annál.  Végül csak megpróbáltam egy viszonylag kényelmes pózba vetni magam és Taehyungal a karjaimban, vagy én Taehyung karjaiban, mindegy, a lényeg, hogy egymásba gabalyodva aludhassunk végre el. Azt hiszem, sikerült volna, ha Tae hirtelen meg nem szólal, a frászt hozva ezzel rám.
- Yiren...- kezdett bele fáradtan.
- Hm?- suttogtam oda neki.
- Miért nem alszol?- szorított rá a derekamra kicsit. Beleborzongtam az érintésbe.
- Mindjárt elalszom, ne aggódj - nyugtattam meg.
- Zavar az, hogy így alszunk? Mert akkor alhatok a kanapén is - könyökölt fel mellém.
- Nem, dehogy!- ellenkeztem hevesen.
- Akkor mi a baj? - nézett a szemembe, övéi még a sötétben is gyönyörűen csillogtak.
- Én csak...- kezdtem el piszkálni a takarót.
- Nem tudsz aludni?- segített ki.
- Igen - néztem fel rá szégyenlősen.
- Énekeljek neked?- mosolyodott el.
- Énekelni?- vontam fel a szemöldököm.
- Igen, énekelni - bólintott nevetve.
- Szeretsz énekelni?- csodálkoztam el.
- Igen, szeretek. Ugyan oda jártam énekelni, ahova ti zongorázni. Ahhoz a zeneiskolához. Ott ismertem meg Yoongit, mikor elkezdett énekelni a baleset után - mesélt.
- Te tudsz a balesetről?- lepődtem meg. Kevés embernek beszélt róla önszántából, úgyhogy ők ketten tényleg közel állhatnak egymáshoz, ha Yoongi elmesélte neki.
- Igen. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, és azóta legjobb barátok vagyunk - helyeselt. - Sokszor jártunk együtt próbára és énekeltünk is együtt. Ő rappelt én pedig a vokálos szerepet tettem magamévá. Még a mai napig is szoktunk együtt feldolgozni dalokat, de előfordul olyan is, hogy saját számokat írunk, akár közös dalnak is, akár szólónak is- folytatta.
- És el akarod énekelni nekem az egyik saját dalodat?- csillant fel a szemem azonnal.
- Szeretnéd?- mosolygott rám.
- Szeretném - bólintottam izgatottan. Taehyung csak vidáman megsimogatta a fejem, aztán velem együtt felült az ágyban, neki dőlve a támlának. Még vett egy utolsó mély levegőt, mielőtt megszólaltatta volna, mély, mézédes hangját.

"A virágokkal teli utcán
Ma is látlak...
Lehetséges lenne, hogy magamba zárjam?

A parkban  ahol már a hajnali Hold átsuhant,
Megtöltöm az érzelmeimmel,
S ez a dal már feléd tart.

Hallom a film hangját,
Amit éjszaka a Hold világít meg.

Még mindig egy gyönyörű történeten tűnődöm,
Még mindig a legjobb részen tűnődöm,
S még mindig a következő történetben bolyongok,
Azt akarom , hogy az enyém legyél!

A szívem szomorú, mivel hiányolja
A képezeletnek azt a másodpercnyi töredékét.
Bánom már, de reménykedem benne, hogy a képzelet másodpercnyi töredéke újra eljön.
Létre fogok hozni egy fényt,
Amivel összegyűjtöm a holdfényt darabonként,
Ezért kérlek, gyere és légy mellettem
Úgy, ahogy tegnap is tetted!

Még mindig egy gyönyörű történeten tűnődöm,
Még mindig a legjobb részen tűnődöm,
S még mindig a következő történetben bolyongok,
Azt akarom , hogy az enyém legyél!"

(Scenery magyar fordítás)