💋 Hét csók, ami megöl💋

2.

"Boltban voltam." válaszoltam neki röviden.
"Jó, 15 perced van ide érni" jött a válasz.
"Kérlek, Jungkook, beszéljük meg..." írtam, hátha lemondana a dologról.
"15 perc!" kaptam tőle az utolsó üzenetet.
Idegesen haraptam be az alsó ajkam és gyors léptekkel haza indultam.
- Szia anya, megjöttem!- kiáltottam be az ajtón.
- Gyere, kész a vacsi lassan - hallatszott a válasz.
- Igazából el kell mennem valahova. Ne haragudj, most jött közbe és... - tettem le a pultra a szatyrot idegesen.
- Semmi baj! Menj csak!- simogatta meg a fejem.
- Köszi- mosolyogtam rá, aztán felrobogtam elkészülni. Fogalmam sem volt, mit vegyek fel, de időhiány miatt egy fekete bőr szoknya, és egy kék hosszúujjú mellett döntöttem. Felkaptam a kedvenc teniszeimet, a kistáskámat és egy gyors köszönés után kirobogtam az ajtón.
- Francba!- torpantam meg a kapu előtt. Hiszen nem is tudom, hol lakik, nem figyeltem az útra legutóbb. Idegesen hajamba túrva körbenéztem valami segítséget keresve.
- Letelt a 15 perc - állt meg előttem egy fekete kocsi.
- Én... - hátráltam pár lépést meglepetten.
- Siess és szállj be!- húzta fel az ablakot. Kelletlenül markoltam a jármű kilincsére és bevarázsoltam magamat a kocsiba. Néma csendben, lesütött szemmel ültem végig az utat, ami ismét a hatalmas házhoz vezetett.
- Kiszállás!- jelentette ki, mielőtt ő maga elhagyta volna a kocsit. Nagyot nyelve eredtem utána, a gyomrom fel-alá liftezett, kezeim teljesen kihűltek.
- Jézusom - motyogtam magam elé, mielőtt Junkook megragadta volna a kezem, hogy bevonszoljon a házba. Az előszobában hagyva felesleges ruháinkat a nappaliba mentünk. Meglepődve torpantam meg. A hatalmas tévé elé két kontroller volt előkészítve, az üvegasztalon két hatalamas pohár kóla, kukorica, csoki és gumicukor sorakozott.
- Mi ez?- néztem a besétáló fiúra.
- Még sosem láttál kontrollert vagy mi?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem úgy értettem - nevettem el magam.
- Cseréld át a ruháidat. Abban kényelmetlen lesz játszani - dobott felém egy fekete sport nadrágot, egy szürke Nike pulcsival együtt. Lefagyva néztem rá.
- A fürdő a folyosó végén, pont szembe - fordult el bekapcsolni a játékot.
- Mond csak, mi a baj veled?- sóhajtott fel hirtelen és felém indult. Összerezzenve hátráltam a hideg falig, ahonnan rettegve néztem rá. Jungkook nyugodtan felém sétált, kikapta a kezemből a ruhákat, ledobta a földre, aztán a pólómért nyúlt. Gyorsan összeszorítottam a szemem és amennyire lehetett, igyekeztem összehúzni magam, de nem sokat segített a helyzeten. Jungkook finoman kihúzta a pólómat a szoknyából és lehámozta rólam. Felvette a pulcsit és pár gyors mozdulattal rám húzta. Aztán a szonya derekát célozta meg. Ahogy elkezdte lehúzni azt rólam, ujjai bőrömhöz értek és akaratlanul is megborzongtam. Ujjai közé vette a nadrágot , szabad kezével megfogta a lábam és bele rakta, utána a másikat is. Ahogy felhúzta rám, ujjai megint súrolták bőrömet, én pedig halkan felsóhajtottam. Kíváncsian nézett fel rám, mire gyorsan hajzuhatagom mögé bújtam. Pár másodperc múlva befejezte a műveletet és ellépett tőlem. Zsebre dugott kézzel huppant le a képernyő elé, ölébe véve az egyik nasit rejtő tálat.
- Egyedül nem tudok játszani, Yiren - nézett rám türelmetlenül. Összeszedve magam odasiettem a másik párnára, ahogy kérte.
- Szóval... - kezdett bele és egy hosszú magyarázat következett, hogyan is kéne kezelnem a kontrollert. Igyekeztem minnél több mindent megjegyezni, de még így is lett volna kérdésem, csak nem mertem feltenni.- Tegyünk egy próbát - fordult vissza sajátjához. A képernyőn megjelent a visszaszámláló és elkezdődött a játék. Ügyetlenül próbáltam felidézni, amiket mutatott nekem, miközben az idegességtől feltörő könnyeimet nyeltem vissza.
- Nem jó! Másik fele! Másik!- kiáltott méltatlankodva. A játék abban a pillanatban leállt, én pedig vesztettem.
- Nem figyeltél arra, amit az előbb mondtam?- tette le a tárgyat maga elé.
- Bocsánat - tördeltem az ujjaimat.
- Próbáljuk meg mégegyszer!- bólintott halványan. Ám hiába jött egy, kettő, négy, nyolc kör is , nem sokat fejlődtem , Jungkook pedig egyre idegesebb lett.
- Yiren !- csapta le a kontrollert, mikor megint vesztettünk miattam.
- Sajnálom! Én...- kezdtem el menthetetlenül szipogni, amit könnyek követtek.
- Yiren.... te sírsz?- kerekedett el a szeme.
- Sajnálom, még sosem csináltam ilyesmit - ráztam a fejem. Jungkook szó nélkül felállt, elkapott az asztalról egy zsebkendőt és elém térdelt. Kezével megemelte fejemet és államat támasztva elkezdte letörölni a könnycseppeket.
- Nem akartam kiabálni. Ne sírj - nézett félre.
- Ha esetleg elmagyaráznád még egyszer... - suttogtam bátortalanul.
- Mit nem értettél meg?- ült le közvetlenül mellém. És igen, meglepő módon Jeon Jungkook jófej volt és elmagyarázott mindent mégegyszer.
- Érhető?- adta a kezembe a kontrollert újra.
- Igen - vettem mély levegőt.
- Jó - nyugtázta le Jungkook és elindította a játékot. Meglepő módon jóval jobban kezdtem és pár kör után elég jól beleszoktam a játékba. Észre se vettük és nevetni meg élénken beszélgetni kezdtünk, miközben felfaltuk az összes nasit.
- Megvan a negyedik kupa!- emelte magasba a kezeit ragyogó szemekkel a fiú.
- Láttad azt a mozdulatot?- engedtem el magam elégedetten.
- Amit majdnem lekéstél?- nevetett fel.
- Jólvan na!- húztam össze a szemöldököm, de ő csak nevetett. Hirtelen mind a ketten észbe kaptunk mit is csinálunk épp és megfagyva néztünk egymásra. Szégyenlősen sütöttem le a szemem.
- Gyorsan tanulsz- kapta el ő is a fejét.
- Jó volt a tanárom - mosolyogtam halványan.
- Gyere, haza doblak. Késő van!- állt fel nyújtózkodva. Az órára pillantva eltátott szájjal emésztgettem, hogy este 11 óra volt már.
- Anya ki fog nyírni!- rohantam az ajtó felé. Jungkook már be is indította a kocsit mire kiértem hozzá. Minden rövidítést bevetett, így elég gyorsan a házunk elé értünk.
- Itt is vagyunk!- húzta be a kézi féket.
- Igen!- oldottam ki az övemet. - Jajj, a ruháid!- csaptam a homlokomra.
- Majd megkapom őket - nyugtatott meg. - Na siess be! Késő van!- szólt rám.
- Jó éjt, Jungkook - intettem bénán felé.
- Neked is - nyugodott bele, aztán meglátva, hogy elindultam elhajtott.

- Wow - reagáltam le az egészet magamban.