💋 Hét csók, ami megöl💋

79.

Dühösen hajigáltam meg pár zoknival őt, amiket hatalmas vigyorral az arcán szedett össze és hozott vissza nekem.
- Szörnyű vagy!- motyogtam neki elvéve a zoknikat.
- Dicséretnek szántam, na - nevette el magát ismét.
- Öltözz fel, míg ki nem raklak!- nyomtam a kezébe pár férfi cuccot.
- Végig akarod nézni, ahogy felöltözök?- nézett rám sejtelmesen mosolyogva.
- Mi? Nem dehogy!- ütöttem mellkason. - Elfordulok, te, bolond!- löktem őt el vörös fejjel.
- Annyira aranyos vagy- nevetett tovább.
- Hé!- dobantottam dühösen.
- Komolyan, Yiren, láttam már ahogy vágytól elkábulva vonaglasz minden érintésem alatt, érintettem minden porcikádat, láttam mindent és te mégis ..  te mégis szégyenlős vagy- nézett rám hitetlenül csóválva a fejét.
- Hagyd abba! Nem kell részletezni!- fordultam el tőle.
- Hihetetlen, hogy ilyen szégyenlős tudsz lenni, miután öt perccel ezelőtt még meztelenül tapadtál hozzám a zuhanykabinban - puffant halkan a törölköző a földön.
- Direkt csinálod, ugye?- motyogtam teljesen zavarban.
- Nem baj, nekem így vagy tökéletes - mondta halkan. - Kész vagyok! - tette hozzá gyorsan.
- Most fordulj el te! Nekem is át kell öltöznöm - mondtam neki a földet bámulva.
- Lefekszem az ágyra- jelentette ki, majd puffanással érkezett meg haslag az ágynemű közé.
- Csak...ne mozdulj meg!- néztem a kinyúlt figurát.
- Siess, mert lehet megunok itt feküdni - kapott az feje alá egy párnát.
- Jólvan! Sietek!- dobtam le gyorsan a törölközőt. A szekrényből gyorsan kivettem a szükséges alsóneműket, aztán gyorsan egy bő pólót kaptam magamra, majd egy mackónadrágot.
- Kész vagy?- fordult hirtelen meg éppen amikor felhúztam a nadrágomat.
- Miért vagy ilyen türelmetlen? - tettem csípőre a kezeimet.
- Mert már itt kéne lenned mellettem - nézett rám csillogó szemekkel.
- Azt mondtad...!- védekeztem azonnal.
- Tudom, mit mondtam- szakított félbe. -Csak veled a karjaimban akarok aludni ma este -tette hozzá.
- Jövök, jövök - indultam el az ágy felé.
Jungkook felemelte nekem a takarót, hogy bebújjak alá, majd miután bedőltem mellé gondosan betakart és közel húzott magához, amennyire csak lehet. A fejem a mellkasán pihent, kezem a póló fedte lapos hasán, lábaim az övéihez simultak. Jungkook egyik karját körém dobta, fejét az enyémre hajtotta és egy puszit nyomott a hajamba.
- Minden rendben? - dörmögte halkan.
- Igen - suttogtam vissza álmosan.
- Akkor aludj!- simított a karomra.
- Jó éjt, Kook!- helyezkedtem egy kicsit.
- Jó éjt - felelt lágyan. Reggel anyu kopogására ébredtem, mire gyorsan Jungkookra dobtam a takarót és rohantam ajtót nyitni.
- Jó reggelt, kincsem!- mosolygott anya.
- Szia!- öleltem meg őt.
- Csak szólni akartam, hogy lassan kezdj el készülődni, nehogy elkéss a vizsgádról. Reggeli van lent a konyhába és az inged ki van vasalva - simított a karomra.
- Köszönöm, anya! - adtam egy puszit az arcára.
- Légy ügyes! - nézett rám kedvesen.
- Mindent bele adok!- mutattam fel az öklömet. - Te ma sokáig dolgozol megint?- jutott eszembe.
- Nem. Ma hamarabb itthon leszek, úgyhogy együtt vacsorázhatunk - felelte vidáman.
- Szuper! Akkor este találkozunk!- búcsúztam el tőle.
- Vigyázz magadra!- nézett rám még, mielőtt leindult a lépcsőn. Megvártam, míg eltűnik a földszinten, majd vissza sétáltam a szobámba, hogy megnézzem Jungkookkal mi van. Már ébren volt és éppen a telefonját csekkolta, hevesen pötyögött rajta.
- Minden oké?- sétáltam felé.
- Jó reggelt!- nézett fel rám.
- Neked is - bólintottam.
- Minden oké, csak egy óra múlva próba és ott kell lennem. Seokjin hyung értem jön, ha nem baj - tette le a telefonját.
- Nyugodtan. Nekem még van időm, szóval ha kell, menj és készülj el előbb te- biccentettem az ajtó felé.
- Köszi, Yiren - állt fel mosolyogva és elindult kifelé.
- Lent leszek addig - informáltam őt.
- Rendben! - intett vissza, aztán magára csukta a fürdő ajtaját. Míg Jungkook készülődött én neki álltam reggelizni. A telefonomon olvastam valami híreket, amikor kopogtak az ajtón.
- Jövök!- kiáltottam, miközben felálltam az asztaltól.
- Szia, Yiren!- köszöntött lágy mosollyal az arcán Seokjin.
- Szia, oppa! Gyere be!- álltam félre az ajtóból.
- Köszönöm!- lépett be utánam. - Hogy vagy?- nézett rám aggódva.
- Megvagyok - vontam meg a vállam.
- Ne aggódj, megoldódik minden, csak fel kell dolgozzák a dolgokat - simított a fejemre.
- Tudom, csak ez annyira el van rontva. Nem hiszem, ki tudok már belőle mászni- sóhajtottam fel.
- Mindig van megoldás - bíztatott.
- Gyere be, amíg Jungkook kész lesz - invitáltam be a nappaliba.
- Köszi - jött utánam.
- Egy kávét esetleg?- néztem rá.
- Jól esne, köszönöm- ült le a kanapéra.
- Máris jövök - bólintottam. Gyorsan lefőztem neki a kávéját és úgy döntöttem, Jungkooknak is főzök, mert biztos ő is kérni fog, ha lejön. Már vittem is volna át, amikor beszélgetés foszlyánai ütötték meg a fülem.
- Mit csinálsz itt, Kook?- kérdezte Jin halkan.
- Miért?- kérdezett vissza a fiatalabbik.
- Nem a legokosabb döntés pont ebben a helyzetben itt időznöd. Nincs szükség még több bajra - felelte Jin.
- Senkinek semmi köze hozzá! Én se szóltam bele a többiek dolgába!- vágott vissza Jungkook.
- Itt nem csak erről van szó, Jungkook - csitította őt Seokjin. - Ennek abba kell maradnia Yiren érdekében! Lelkileg tönkre fog menni, ha ez a helyzet továbbra is fenn áll és konfliktusokat szül. Ha ő nem tud elengedni titeket, akkor nektek kell őt. Hamarosan debütálunk és nem engedhetjük meg magunknak, hogy balhék miatt tönkre menjen most minden! Arra kell koncentrálnunk, ami fontos - magyarázta neki Seokjin. Csendben szorítottam a tálca szélét hallgatva, a kettejük párbeszédét. Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett rosszul, de tudtam, hogy Seokjinek igaza van. Igazából az esett rosszul, hogy ezt nem velem beszélik meg, hanem a hátam mögött akarják elintézni. Ugyanakkor féltem, hogy ez azt fogja jelenteni, hogy tényleg egyedül maradok, mert ők hátra fognak hagyni.
- Hol van Yiren?- rántott vissza a valóságba Jungkook kérdése.
- Kávét készít - válaszolt Seokjin.
- Megyek, megnézem - jelentette ki Jungkook. Gyorsan vissza rohantam a pulthoz és úgy tettem, mintha most végeztem volna az elkészítéssel.
- Kérlek, mond, hogy nekem is csináltál!- hallatszott kétségbeesett hangja.
- Hogyne csináltam volna, gondoltam, hogy szükséged lesz rá - fordultam felé egy mosolyt erőltetve az arcomra.
- Egy istennő vagy!- tette össze a kezeit hálásan. Óvatosan kikerülve őt kivittem nekik a kávékat és elmentem, hogy elkészüljek én is, hiszen nem késhettem el a suliból. Seokjin felajánlotta nekem, hogy eldobnak engem suliba, mielőtt vissza mennek a Big Hithez. Először nem akartam elfogadni, de ragaszkodott hozzá, így nem volt választásom, elindultam velük. Hagytam, hogy kimenjenek, majd bezártam a házat és utánuk mentem.
- Bent hagytam a telefonom!- fordult felém az autónál Jungkook.
- Menjünk vissza érte!- bólintottam.
- Nem kell! Add ide a kulcsot és én gyorsan elhozom - nyújtotta a kezét.
- Zárj vissza, kérlek!- szóltam utána. Pár pillanatig csendben álltunk Seokjinnel az autónak dőlve, majd ő törte meg a csendet.
- Tudom, hogy hallottad, amit Jungkooknak mondtam - fordult felém.
- Mi?- lepődtem meg.
- Látszott az árnyékod - mosolyodott el halványan.
- Oh - szégyelltem el magam azonnal.

Sziasztok kedveseim!🥰 Utolsó előtti részhez érkeztünk, kérlek készüljetek fel a végére. Hamarosan érkezik majd az informáló poszt a továbbiakról, remélem kíváncsian várjátok azt is. Millió puszi😚❤️