💋 Hét csók, ami megöl💋

58.

Négy órát ültem végig szó nélkül. Csak figyeltem az embereket, akik mellett elmentem, és valami olyat tapasztaltam, amit még soha. Gyűlölet, undor, harag, irigység, ezeket láttam az emberek szemében. Páran össze súgtak, ahogy elhaladtam mellettük, volt, aki csak undorodva félre állt, volt olyan, aki  nemtetszően morgott egyett felém és volt olyan is, aki szimplán levegőnek nézett. De nem volt olyan, aki örömmel vagy kedvesen nézne rám. Eszembe jutottak Mark szavai és azt éreztem, menten elsüllyedek szégyenemben. Tényleg mindenki ezt gondolná rólam? Mindezt pedig csak azért, mert a fiúkkal lógok? Ez borzalmas! Igyekeztem minél előbb eljutni a kijáratig, ahol a megbeszéltek alapján a fiúkkal találkozni akartunk, hogy ebédelni menjünk. Hatalmas adag levegőt fújtam ki megkönnyebbülve, ahogy kiléptem a suli kapuján. Mégjobban megnyugodtam, amikor megláttam Yoongit és Taehyungot, mellettünk Hoseokot és Seokjint, Jimin pedig a parkoló felől sétált a kis csapat felé. Éreztem, hogy sírhatnékom van. Ott volt a gombóc a torkomban, a könnyek a szemem sarkában, a fullasztó fájdalom a mellkasomban. Egy pillanatra megálltam. Lehunytam a szemeimet és próbáltam rendbe tenni magamban a dolgokat.
- Yiren! - kiáltott Hoseok, mire kinyitottam a szemeimet. Már mind össze gyűltek és kíváncsian figyeltek engem.
-Mit csinálsz, Yiren? Korog a gyomrunk! - tárta szét a kezeit Jimin.
- Jövök! - erőltettem magamra egy mosolyt és gyorsan elindultam feléjük. Seokjin javasolt egy helyet az evéshez, így ő vezette a hangos kis csapatot a cél felé. Yoongi mellette sétált és ők ketten csendesen beszélgettek. Taehyung Hoseoktól kérdezett meg valamit, Jimin pedig telefonált. Mögöttük sétáltam zárva a sort és mosolyogva figyeltem a fiúkat.
- Elég búskomornak tűnsz, így a sor végén - suttogta valaki hirtelen a fülembe. Kissé megugrottam és ijedten fordultam oldalra. Namjoon volt az. Elegáns ingben és szemüvegben sétált mellettem.
- Megijesztettél - mosolyogtam rá.
-Ne haragudj, nem akartam - nézett rám bocsánatkérően.
- Semmi baj - legyintettem.
-Szia, Yiren!-mosolyodott el.
-Szia, Namjoon - viszonoztam a gesztust.
- Merre merre? - intett a fiúk felé.
- Ebédelni éppenséggel. Te? - válaszoltam.
- Találkozóm van üzleti ügyben - avatott be a saját programjába.
- Húha, az elég komoly. Hallottam a rádióban a híreket. Sok sikert neked! - lelkesítettem.
-Köszi, nagy terveim vannak - mosolygott magabiztosan.
- Majd valamikor esetleg tudsz rám szánni egy fél órát? - kérdeztem bátortalanul. Úgy voltam vele, ha már így össze futottunk, akkor legalább megpróbálom.
- Persze, valami baj van? - aggodalmaskodott azonnal.
- Nem, dehogy! - tettem fel a kezeimet. -Igazából üzleti ügy lenne - leheltem halkan. Namjoon először csak ráncolta a szemöldökeit, aztán óvatosan végig nézett az előttem sétáló társaságon, majd vissza rám. Zavartan vontam vállat, mert nem tudtam, mit mondhatnék még.
- Ha jól sejtem, róluk van szó, igaz? - biccentett a fiúk felé.
- Hallottam a terveidet és úgy gondolom, ők tökéletesek lennének. Mindegyikük tapasztalt már valamilyen szinten, és most el fognak kezdeni együtt zenélni. Jóképűek, fiatalok és mindegyikük szenvedélye a zene. Van rapper is és vokalista is, majdnem egyenlő arányban, nem ma kezdték és vannak, akik még hangszeren is játszanak - soroltam fel gyorsan mindent, ami meggyöző érv lehet Namjoon számára. - Nem azt kérem, hogy egyből vedd fel őket, hanem csak egy esélyt, hogy legalább hallgasd meg, milyenek ők így együtt és utána biztos vagyok benne, hogy egyet fogsz velem érteni. Ők erre születtek - néztem rá reménykedve.
- Látom rajtad, hogy biztos vagy abban, ami állítasz. Ha pedig tényleg így van, ahogy te mondod, nem látom akadályát annak, hogy esélyt kapjanak. Ha őket nyerőnek látjuk a bizottsággal, akkor megspórolhatjuk a válogató költségeit és hamarabb elkezdhetünk dolgozni velük, szóval én teljesen nyitott vagyok az ötletedre - mosolygott bíztatóan.
- Tényleg? - suttogtam sokkos állapotban.
- Beszélek az ügynökséggel és szólok, mikor tudnánk őket meghallgatni - bólintott Namjoon. Én csak tátott szájjal meredtem rá. - Persze adunk időt nektek, hogy felkészüljetek, de jó lenne minnél hamarabb megejteni a meghallgatást - beszélt tovább.
- Te jó ég! Köszönöm! - öleltem őt meg hatalmas hévvel. Olyan szintű boldogságot életembe nem éreztem még, mint abban a pillanatban.
-Ugyan, nincs amit! - ölelt vissza pár pillanat után Namjoon.
- Yiren! - kocogott mellém Hoseok. - Minden rendben? A fiúk már a sarkon vannak - mért végig engem és Namjoont furcsán.
- Minden a legnagyobb rendben van. Namjoont vagyok - nyújtott a barátomnak kezet az említett.
- Jung Hoseok, Yiren egyik barátja - mosolyodott el Hobi.
- Sokat hallottam rólatok. Alig várom, hogy közelebbről is megismerkedjünk - bólintott neki Namjoon.
- Tessék? - lepődött meg Hoseok. Mielőtt Namjoon válaszolhatott volna, telefonja csörögni kezdett, így gyorsan elköszönt és átsietett az út túloldalára, ahol eltűnt egy letérő mögött. Én hatalmas vigyorral az arcomon túrtam a hajamba és próbáltam felfogni, mi is történt az elmúlt pár percben.
- Yiren, miről beszélt ez a srác? Tudod, az ismerkedős rész - nézett rám furán Hoseok.
- Ő a Big Hit leendő elnöke Hobi, és a minden jól megy, ti a Big Hit leendő gyakornokai vagytok - suttogtam reszkető hangon.
- Micsoda?! - kiáltott meglepetten Hobi. Páran jól megnéztek minket, de akkora sokkban voltunk mind a ketten, hogy ez egyikünket se érdekelt.
- Én csak hallottam ma reggel a hírekben, hogy debutáltatni akar egy együttest hamarosan és el fogják kezdeni a válogatókat. Most pedig véletlenül össze futottunk és megemlítettelek neki titeket, Namjoon pedig azt mondta, kapunk egy esélyt, hogy meghallgatásra menjünk és ha a bizottságnak tetszik, akkor ti lesztek a debütáló banda tagjai! - hadartam neki csillogó szemekkel.
-Ezt nem hiszem el! Komolyan mondott?! - kapott a fejéhez tányér nagyságú szemekkel.
- Igen, Hoseok, halál komoly! - bólogattam hevesen.
- Ezaz! - kúrjantott hangosan, mire egy újabb adag megnézést kaptunk, de ismételten le se szartuk. Hoseok izgatottan kapott az ölébe és jó párszor megpörgetett örömében. Közben össze-vissza magyarázott világhírű sikerről és hatalmas karrierről, aztán hirtelen landolt egy hosszas puszi a számon. Ledöbbenten fogadtam a fiú ajkait az enyémen, ám ő közel se vette ilyen komolyan. Utána gyorsan letett maga elé és a kezemtől fogva húzott maga után, azt kiabálva, hogy azonnal el kell mondanom a fiúknak és el kell kezdeni próbálni. Én viszont csak annyit éreztem egész idő alatt, hogy az arcom égni kezdett, a szám bizsergett és a szívem őrülten kalapált. Most tényleg megcsókolt engem a legjobb fiú barátom? Sokáig nem agyalhattam ezen, ugyanis ahogy oda értünk Hoseok még az étterem előtt elhadarta nekik a hatalmas hírt, mire mindannyian megőrültek és egymást túlkiabálva reagáltál le a hallottakat.
- Hé! - tette fel a kezét végül Seokjin.
-Mi az? - kérdezte Taehyung izgatottan.
-Menjünk be, üljünk le, rendeljünk valamit enni, aztán Yiren ebéd alatt szépen elmondja nekünk tövéről hegyére, hogy mi is ez az egész pontosan. Oké? - nézett végig rajtunk.
- Gyorsan! - felelték a többiek kórusban és szó szerint lerohantuk a helyet, ami mint kiderült Seokjin nagyszüleié volt.

Na, indul a banda!😉 Remélem kíváncsiak vagytok, mi lesz belőle.
Sok puszi mindenkinek, köszönöm a szíveket és a csillagocskákat! Nagyon sokat jelentenek nekem! ❤️