💋 Hét csók, ami megöl💋

7. (~18+)

Reggel kivételesen minden baj nékül, időben be értem a suliba és vidáman dobtam le magam Hobi mellé.
- Szia!- nyomtam egy puszit az arcára.
- Hmm, ezt miért kaptam?- nézett rám mosolygós szemekkel.
- Azért, mert hála neked, a tegnap este szuper volt - mondtam feldobódva.
- Az azt jelenti, ma is mehetek?- billentette meg a fejét.
- Ma nem jó, sajnos. Ne haragudj - szomorodtam el.
- Vicceltem!- borzolta össze a hajam.
- Majd máskor pótoljuk!- igazgattam vissza a hajam.
- Mindenképp - nyugtázta le az ötletet és elővette az első órához szükséges könyveket.
- Rendben osztály, ma csoportokban dolgozunk! Gyorsan, hetes csoportokat kérek!- csapta össze a kezét a tanár. Mindeki villámsebesen pattant fel a helyéről és a barátait kezdte el keresni. Mire észbe kaptam, egyedül én álltam a terem közepén, csoport nékül. Mivel 29- en vagyunk , így a hetes csoportok nem jönnek ki, valaki mindig megmarad.
- Wang kisasszony? - nézett rám a férfi kérdőn.
- Már mindenhol megvannak heten - vontam vállat kínosan.
- Yiren!- pattant fel Hobi.
- Majd mi befogadjuk! Hozd a széked!- vágott Hoseok szavába egy másik csapatban üldögélő Jungkook.
- Tessék?- kaptam oda a fejem.
- Csodás! Wang kisasszony siessen oda, hogy kezdhessünk!- tudta le az ügyet. Ahogy végig néztem a fiú haverjaiból álló csoportot a rosszullét kerülgetett. Miért hívott oda? Hisz azt mondta, senki nem tudhat a kapcsolatunkról. Vörös fejjel toltam oda egy széket a furán méregető szempárok közé és leültem Jungkookkal szembe.
- Minek nekünk ide kretén, Kook?-méltatlankodott az egyik fiú.
- Megoldod a feladatokat te az egyes lezárásoddal? - vonta fel szemrehányóan a szemöldökét Jungkook.
- Bocs -hebegte halkan.
- Nem is kretén! Nézd meg, alég jó alakja van! - szólalt meg egy másik.
- Jimin...- vett egy mély levegőt Jungkook.
- Mi a neved, madárkám?- tolta mellém a székét.
- Yiren... - hátráltam meg.
- Jimin, mint azt már hallottad!- kapta el a kezem és finom puszit adott rá.
- A feladatra koncentráljon, Park, ne a nőkre!-jelent meg mögötte a tanár letéve egy lapot nekünk.
- Pedig elvinném egy körre, sőt kettőre is!- kacsintott rám mielőtt visszahúzódott helyére.
- Nem nehéz! Te csinálod a b pontot én az a-t!- tolta felém a lapot Jungkook és írni kezdett.
- És mi?- szólalt meg a mellete ülő.
- Lemásoljátok, ha kész!- rendezte le gyorsan. Mivel nem akartam, hogy lekiabáljon vagy hasonló, gyorsan neki láttam a rám kiosztott alpont megoldásának. Rövid próbálkozás után meg is leltem a megoldást és elkezdtem levezetni.
- Tényleg tudsz te valamit!- hajolt a fülemhez Jimin.
- Dolgozom!- köptem oda neki remélve, hogy abba hagyja.
- Ugyan! Biztos érdekesebbet mutatok, mint a matek tanár!- tette kezét a combomra.
- Nem vagyok rá kíváncsi - próbáltam nyugodtnak tűnni.
- Biztos?- araszolt valamennyivel fennebb, kicsit megmarkolva azt a részt.
- Hagyd abba, kérlek!- vörösödtem el teljesen. A fiúk körülöttünk észrevették, mi folyik itt és élvezve a műsort fordultak felénk.
- Mitől félsz? Csak élvezni fogod!- folytatta a fennebb jutást.
- Hagyd abba!- ragadtam meg a kezét és lelöktem a lábamról.
- Szeretem a makacs lányokat!- nyalta meg rózsaszín ajkait.

Hirtelen lelökte az asztalról az egyik könyvet és sejtelmes mosolyt engedve arcára utána indult. A székben megtámaszkodva legugolt az elég magas asztal alá, de ahelyett, hogy felvette volna a könyvet, alám mászott.
- Mit csinálsz?!- löktem ki a széket, de megragadta a lábam.
- A könyvet keresem - vigyorgott.
- Gyere ki onnan! Most!- remegett meg a hangom.
- Mindjárt csak előbb... - hagyta befejezetlenül a mondatát inkább megmutatva a folytatást. Lábamtól közel ránott magához és egy gyors mozdulattal feltűrte a szoknyámat.
- Megvesztél?!- kaptam volna utána, de a mellettem ülő fiú lefogta a kezeimet. Jimin csak halkan felnevetett az asztal alatt és elégedettem simított végig a combom felső részén. A harisnyám gyorsan megadta magát, ahogy kezeivel megpróbálta szétszakítani, így már a csupasz bőrömhöz fért.
- Fejezd be, kérlek!- lepték el könnyek a szemem.
- Még el se kezdtem - morogta, majd éreztem forró lehelletét a combom belső részén, aztán nyelvét, ahogy megnyalja a feltárt részt.
- Jimin!- suttogtam teljesen megijedve. A szívem annyira dobogott, hogy szerintem még a másik asztalnál is hallották, az egész testem égett, mintha tűzben ülnék és annyira sípolt a fülem, hogy már nem is hallottam a körülöttem zajló eseményeket. Csak Jimint láttam, ahogy megnyalja a bőrömet, s utána hófehér fogait kegyetlenül mélyeszti húsomba. Egész testemben megfeszültem, minden porcikám ellenkezett azzal, amit művel. Hogy nehogy elkiáltsam magam beharaptam alsó ajkam és szememet lehunytam. Egy örökké valóságnak tűnt az a pár röpke perc, míg kiszívta a bőrt.
- Fincsi!- kacsinott fel rám, s egy utolsó puszit nyomott a lila foltokra. Egy időben azzal hogy ő megragadta a könyvet engem is elengedtek, én pedig, amilyen gyorsan csak lehet, felpattantam és kirohantam a teremből. Hiába kiabált utánam a tanár, csak rohantam a folyosón, amit könnyeimtől alig láttam már.