💋 Hét csók, ami megöl💋

37.

Extra adag kávét vittem Yeon Seonak a kedvenc, nálunk rendelkezésre álló üvegében, amit direkt ilyen esetekre hagyott nálunk. A sajátomat a másik kezembe cipeltem, így siettem a lány felé, aki a suli előtt állt.
- Meg tudnám ezt szokni - nevetett fel, amikor oda értem hozzá.
- Haha, nagyon vicces vagy- forgattam meg a szemeimet.
- Hiányoztál - ölelt magához szorosan.
-Te is nekem - szorítottam meg őt, amennyire csak tudtam.
- Mindent hallani akarok! Szóról szóra! - mosolygott rám végül.
-Igenis, asszonyom! - indultam el mellette a bejárat felé. És így kezdődött el nekem ismét az iskolai élet. Próbáltam bepótolni szünetek alatt és minden lehetséges óra alatt a Yeon Seoval kihagyott időt. Igyekeztem mindent elmesélni neki úgy, ahogy volt. Yeon Seo alig tudta követni, de láthatóan nagyon örült neki, hogy ismét beavatom a dolgaimba. Sokat segített, rengeteg tanácsot kaptam tőle, ami most nagyon jól jött. Persze aztán cseréltünk, és ő mesélt nekem. Meglepően, de mindkettőnkkel rengeteg minden történt ezek alatt a napok alatt. Nagyon sok minden.
- Határozottan sikeresebb voltál fiúk terén, mint én - nevettem fel elámulva, miután beavatott abba az aprócska kis részletbe, hogy barátja van.
-Tényleg hatalmas szerencsém van vele. Taeyong egy igazi főnyeremény - vörösödött el nevetve.
-És mikor van audienciám ehhez a híres neves főnyeremény Taeyonghoz? - játszodtam meg magam.
- Nos, Taeyong úr ma éppen velem ebédel, talán tud rád szakítani pár percet két fogás között - vágott vissza.
- Nem szeretnék zavarni. Egyetek csak ketten, majd máskor bemutatod - vettem komolyra a figurát.
- Nem ketten leszünk, úgyhogy nyugodtan jöhetsz - mondta.
- Hát ki lesz még ott? - kérdeztem kíváncsian.
- Mark, Taeyong legjobb haverja. Legtöbbször velünk eszik, úgyhogy nem para, ha te is jössz. Plusz nagyon szeretném, ha megismernéd végre. Nem teljesen zöld a lámpa addig, amíg te nem bólintasz rá - mosolyodott el.
- Helyes, ne is legyen! - böktem meg a vállát szigorút játszva. Yeon Seo csak nevetve megrázta a fejét. - Mindenképp megyek akkor - néztem rá hálásan végül. Alig vártam, hogy ebédszünet legyen és találkozhassak Yeon Seo barátjával. Amint beléptünk, azonnal láttam melyik asztal felé kacsintgat Seo, így míg oda értünk szemügyre is vettem a két fiút. Az egyikőjük magas, sötétbarna hajú, majdnem fekete szemű, nagyon jóképű srác volt. Krém felsőt viselt az egyenruha ingyen, kendő volt kötve a fejére, ami nagyon jól állt neki, pár nyaklánc pihent a nyakában. Azonnal tudtam, hogy ő Taeyong, mivel úgy bámult Seora, mintha meg lenne igézve. Tényleg főnyeremény volt a srác. Mellette egy karamell hajú, csokibarna szemű srác üldögélt, gondolom Mark. Rajta farmer dzseki volt, jobb fülében fülbevaló lógott, gyűrűk voltak ujjain, ő is nagyon jól nézett ki, akárcsak Taeyong.
-Wow-suttogtam oda Seonak.
- Wow biza - nevetett fel és intett a két fiúnak. Ők mosolyogva intettek vissza és várták, hogy oda érjünk. Miután a szerelmesek váltottak egy aranyos csókot, Seo bemutatott neki. Azonnal szimpatikus volt mindkét jómadár, tudtam, Seo jó kezekben van. Mint kiderült, mindketten a suli kosárcsapatának neves tagjai és a párhuzamos szakon vannak. Nagyon- nagyon rendesek voltak, kedvesek és belevalóak.
-Veled mi a helyzet, Yiren? - fordult felém Mark, mikor Taeyong és Seo éppen egymásnak mesélt valamit.
-Velem? - pillantottam fel rá.
- Aham. Mit szeretsz csinálni, mi érdekel? - erősítette meg kérdését.
-Oh - értettem meg. - Nos, én szeretek zongorázni és nagyon szeretem a zenét is, de gondolom ez nem meglepő, ha zongorázok- nevettem fel.
-Nem, nem az - értett egyet.
- Ezen kívül nincs nagyon más hobbim. A szabadidőm nagy részében az oppámnál szoktam zongorázni , ezen kívül pedig igyekszem tanulni és néha Seo elrángat egy-egy buliba - vontam vállat.
- Szereted a nyugalmat, ugye? - értette meg.
- Hát eléggé. Szeretem, ha minden rendbe van - helyeseltem.
- Kéne egy kis kaland az életedbe, nem gondolod? - mosolygott kihívóan.
- Ha tudnád, mennyi kaland volt az elmúlt napokban. Egy életre elég volt - sóhajtottam fel én is nevetve.
- Kalandból sosem elég - tartotta saját igazát.
-Neked, úgy látom, tényleg nem- csóváltam meg a fejem szórakozottan.
- Szeretem, ha mindig történik valami. Nem akarok unalmas életét élni. Hiszen egyszer élünk, nem? - tárta szét a karjait.
- Van benne valami - láttam be.
-Ha kedved lenne kalandozni bármikor, keress meg. Szívesen mutatok neked egy-két vagány dolgot - nézett rám kedvesen.
- Nem ígérek semmit - tettem fel a kezem védekezősen.
- Esküszöm, nem fogunk cápák között úszni vagy bungee jumpingolni! - tette a kezét a szívére.
- Az lenne életed utolsó napja - néztem rá hülledezve.
- Vettem, főnök! - szalutált egyet.
Mark és Taeyongék társaságában csak úgy elrepült az ebéd és már kellett is vissza mennünk órára Taeyong és Seo nagy bánatára, de hogy őszinte legyek én is szívesen beszéltem volna még Markkal. Nagyon rendesnek tűnt.
- Na? Milyen? - fordult felém izgatottan Seo, mikor kiléptünk az ebédlőből.
- A leghatalmasabb zöld lámpa - mosolyogtam rá biztatóan.
-Tényleg? - kapta a szája elé a kezeit.
- Tényleg - bólintottam. - Nagyon nagyon szimpatikus , egyszerűen minden meg van benne, amit a barátodtól elvárok. Vele jó kezekben vagy.
- Köszönöm! - ugrott a nyakamba. - Annyira boldog vagyok, hogy ezt mondod!
- Csak az igazság. Úgyhogy sok boldogságot vele, csajszi! - kacsintottam rá.
- Huuu, köszi - nézett rám izgatottan.
Boldog voltam, mert ezt a suli napot minden baj nélkül zártam le. Végre ismét úgy éreztem, az életem sínen kezd lenni. Seo már hazamanet két órával ezelőtt, ugyanis nekem maradnom kellett pótolni a fő tantárgyakból. Fáradtan, de elégedetten hagytam el a sulit, alig vártam, hogy vegyek ez zuhanyt és bámuljam a sorozatokat egész délután. Elhittem, mi? Éppen az ajtónak feküdtem neki, hogy kitoljam és elhagyjam a sulit, amikor Jungkook kutyái rohantak el az ajtó előtt nagyon sietősen. Tudtam, hogy Jungkook nagy barátai, ugyanis mind ott voltak akkor, amikor Jimin még anno megalázott órán. Tudtam, hogy baj van, ahogy abban is biztos voltam, hogy hozzám van köze, ezért rohanni kezdtem a fiúk után. Elhagytuk a suli területét, átrohantunk pár utcán, majd egy eldugottabb kis utcába fordultak be. Én megálltam a sarkon és onnan figyeltem, mi a fene történhet. A szemem tágra nyílt, amikor megláttam a személyt Jungkook előtt. A gallérjától tartotta őt az az idióta és idegesen beszélt hozzá.
- Mássz ki a képből, mielőtt nagyon megjárod öcskös! Ő az én dolgom, és gyűlölöm, ha valaki beleszól a dolgaimba! - sziszegte.
- Ha jól emlékszem, Yiren nem említette, hogy lenne egy elmebeteg pasija, és én se láttalak soha vele. Szóval ne tetesd itt nekem a nagyot, mert nem veszem be! - válaszolt vissza a másik, cseppet sem megrettenve Jungkooktól.
- Mindjárt megmutatom én neked, mit tetetek s mit nem! - emelte kezét ütésre Jungkook.
- Állj! - kiáltottam fel és rohanni kezdtem Jungkook felé. Hangomra azonnal felém kapta a fejét és meglepődve nézte végig ahogy rohanok felé.
- Yiren? - motyogta lefagyva.

Vigyázzatok magatokra, ne menjetek sok ember közé, szedjetek vitamint és mossatok sokat kezet! Nagyon nagyon szeretlek titeket és remélem mindenki épen és egészségesen megússza ezt az egész koronavírusos menetet🤧❤️. Mivel suli nincs, igyekszem több részt hozni, ha lehet, addig is puszi nektek! 💗