💋 Hét csók, ami megöl💋

63.

A fiúk mind elsiettek a dolgukra, én pedig neki álltam összeszedni a szanaszét hagyott kottákat és szövegeket.
- A hátsó asztalra rakd őket, kérlek! - gugolt le mellém Seokjin egy másik kupacot rendezgetve.
-Te nem készülődsz? - lepődtem meg.
- Szükségem van néhány percre, hogy összeszedjem magam - mosolyodott el.
-Hát még te is aggódsz? - ültem le a földre.
- Talán jobban, mint mindenki más - ült le ő is.
-Miért? - tettem le a lapokat magam mellé.
- Aggódok magamért és a többiekért is.  Főképpen miattuk akarom jól csinálni ezt az egészet, mert hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, ez-e jó út számomra vagy egyáltalán ide való vagyok-e.... - susogta halkan.
- Te vagy az összetartója ennek a csapatnak, Jin oppa. Te vigyázol ránk és te egyesítesz minket. A fiúk nélküled nem lennének teljesek! Számítanak rád és sokat jelent nekik a szavad. Itt a helyed velük és ez a jó út. Látnia kell másoknak is ezt a csupaszív fiút. Az éneked szívmelengető, össze hozza az elveszett embereket. Neked ez a sorosod! Sok árva lélek vár rád odakint. Várnak a vígaszodra. Ugye nem hagyod őket cserben? - álltam fel. Seokjin némán nézett rám pár pillanatig. Biztatóan nyújtottam felé a kezem, amit végül elfogadott és ő is felállt.
- Eszem ágában sincs cserben hagyni őket - hunyta le a szemeit mosolyogva.
-Tudtam -öleltem meg őt. Büszke voltam magamra, mert Seokjin oppa is sokkal pozitívabb közérzettel ment el készülődni, aminek nagyon örültem. Az a pár óra, amit a készülődésre szántunk nagyon hamar elrepült és már indulni kellett a meghallgatásra. Éppen az ajtóban húztam a cipőm, mikor mellettem valaki más is elkezdte húzni a cipőit.
-Hobi - emelkedtem fel.
- Én bizony - ejtett el egy vigyort, mielőtt vissza fordult a cipője felé. Hamis mosoly volt. Tudtam.
- Hoseok, tudod ugye, hogy eszméletlen leszel és ragyogni fogsz, mint nap az égen? Úgy fogja hangot körbeölelni az embereket, mint a nap sugarai a földet. Szeretni fognak - gugoltam le hozzá.
- Majd a meghallgatás végén beszéljünk és akkor elmondom, hogy milyen könnyű és sima ügy volt! - vigyorgott rám eljátszva egy beképzelt ficsúrt. Nevettem.
- Alig várom, hogy halljam - bólintottam felé. Felállt és mosolyogva ölelt meg ismét.
- Yiren! - nézett vissza az ajtóból.
- Igen? - fordultam felé.
- Én leszek a nap, ahogy mondtad! - jelent meg egy őszinte mosoly az arcán.
-Az leszel, Hobi, mindig is az voltál - hatódtam meg.
- Azért ne süsd ki a zsűri szemét, Hoseok! Látniuk kell, milyen jóképű vagyok - lépett Hoseok mellé Jimin. Felnevettem.
- Hé, Park Jimin!- lökte őt meg Hobi.
- Mivan, Napsugárkám?- gügyögött neki Jimin.
- Mindjárt leègetem a nagy pofádat, az van - vicsorgott vissza neki Hoseok.
- Szörnyűek vagytok- csóváltam a fejemet nevetve.
- Dehogy, édesem! Mi vagyunk a jövő sztárjai!- állt be büszkén Hobi mellé Jimin. Fenséges pózt vettek fel, fejük az ég felé, feszes arc. Így pózoltak be nekem.

Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Meghatódtam. Látni őket így, a nagy megmérettetés előtt, egy igazán különleges pillanat volt. Talán ma az egész életük megváltozik és ez az utolsó, hogy így láthatom őket.
- Mi ez a pózolgatás itt? -hallottuk meg Yoongi hangját.
- Yirennek pózolunk, hogy lenyűgözzük - felelte Hobi.
- Erre semmi szükség, már lenyűgöztetek- kacagtam.
- Hah, én sokkal jobban csinálom! Figyeljetek!- hessegtette őket arrébb Taehyung. Megköszörülte a torkát és felvett egy szörnyen komoly pózt. Láthatóan százszázalékosan komolyan vette az egészet.
- Nagyon komoly - nézett rá Jimin vigyorogva.
- Gyere, Yoongs! Vessük be a duó pózt!- hívta Tae a barátját.
- Még mit ne - nevette el magát Yoongi.
- Kezdjünk félni?- vonogatta a szemöldökeit perverzül vigyorogva Hobi.
- Majmok - csapott a homlokára Yoongi.
- Gyerünk már, Morci! - mutasd mit tudsz! - provokálta Jimin.
- Ha mègegyszer így hívsz, megváglak - morgott rá Yoongi.
- Na! Ne légy ilyen! Egy kis hülyeség senkinek nem árt!- enyhült meg Jimin.
- Csak most az egyszer - sóhajtott Yoongi és Tae nagy örömére beállt mellé pózolni.

Mindannyian nevetve tapsoltuk meg őket, ők pedig nevetve hagyták abba a pózolást. Seokjinre várva beszélgetni kezdtünk egy kicsit. A fiúk a jövőjüket tervezgettèk és nagyokat nevettünk, hogy elűzzük az izgalmat. Ekkor jelent meg mellettem a lépcsőn Seokjin.
- Miről maradtam le?- gugolt le mellém, mert én a lépcsőn ültem.
- Izgulunk - néztem a fiúkat mosolyogva.
- Hé, Jin! Te nem pózoltál! - mutatott mostohatesója felé Jimin.
- Milyen póz?- nézett rá értetlenül Jin.
- Pózoltunk, hogy lenyűgözzük Yirent. Most pedig te jössz!- nevetett Yoongi.
- Oh, értem- bólogatott Jin.
- Hamar, mert indulni kell!- tapsolt kettőt Jimin.
- Jojó!- állt fel nevetve Jin.
- Egy szexi, komoly pózt kell mutass nekünk - adta az instrukciót Taehyung.
- Hűha, oké - jött zavarba Jin. Ő is bepózolt és egyenesen a szemembe nézett.

A fiúk nagyot fütyültek és tapsoltak neki, aztán mind nevetve indultunk el az autók felé. A fuvarozás ugyanúgy történt, mint a reggel, Jimin pedig motorral jött. Hamar eltelt a kocsiút és azon kaptunk magunkat, hogy már az épület előtt állunk erősen dobogó szívvel.
- Na srácok, mindent bele!- sóhajtott fel Jin.
- Együtt megyünk be és együtt jövünk ki, bármi is legyen! - nézett végig rajtunk Taehyung.
- Együtt iszunk akkor is, ha elrontjuk és akkor is, ha jól sikerül - vigyorogott Jimin.
- Sikerülni fog! Jók vagyunk! - nézett rá rosszallóan Hoseok.
- Indulás! - lódult meg Yoongi befelé. Mindenki vett egy utolsó nagy levegőt, aztán követtük Yoongit, aki már bent volt az épületben. Jin és Yoongi voltak azok, akik beszéltek a recepciós személyzettel, akik elkísèrtek minket a megfelelő helyre. Kaptunk egy öltözőt, ahol meg kellett várjuk, míg a zsűri fogadni tud minket. Az öltözőben tíz tükrös asztal volt beszerelve, az ajtó két oldalán, sorban. Mindegyik előtt szék, az asztalon pedig mindenféle smink kellèkek és hasonlók. Az ajtóval szemben a helyisèt végében egy hosszú válfatartón rengeteg színes és dizájnos ruha sorakozott fel, szinte vakító volt a színkavalkád. Halk beszélgetések közepette helyet foglaltunk, majd Jin vezetésével elkezdtèk a hangbemelegítèst is. Még egyszer lazán, halkan átfutottak a dalon, aztán egy kis csend következett. A csendet el alkalmazott törte meg, aki bejött hozzánk. Pár papírt kellett kitöltsön, amikhez a segítségünket kérte.
- És mi az együttes neve?- nézett fel a papírokból.
- A nevünk?- akadt meg Jin.
- Igen -bólintott a nő.- Szükségem van egy névre, ahogyan majd felkonferálhatom a csapatot - indokolta meg a kérését. Hiába kellett volna válaszolni, mind csendben voltunk. Sosem gondoltunk ilyesmire, ezért nem tudtuk, mit mondjunk.
- Vissza jövök egy kis idő múlva, hogy leírjam a választ, oké?- értette meg a helyzetet.
- Köszönjük- mosolyogtam rá. Megvártuk még elhagyja az öltözőt, aztán egymás felé fordultunk.
- Na srácok, mi lesz a csapat nevünk? - nézett körbe Jimin tanácstalanul.

Na vajon mi lesz a csapatnév?🤭 Készüljetek fel,mert ez a meghallgatás bizony fog meglepetéseket tartogatni! Köszönöm a megtekintésrket és vote-okat!❤️