💋 Hét csók, ami megöl💋

53.

A férfias illat belengte a helyiséget, elöntötte az orromat és arra ösztönzött, hogy egy hatalmasat szippantsak a levegőből. Éreztem a nap sugarait a bőrömön, tudtam, hogy reggelt van és fel kéne keljek. Egy halk, mély nevetés törte meg a csendet. Micsoda kellemes nevetés. Tetszik, el tudnám hallgatni... Várjunk csak! Ki van a szobámba?! Azonnal kipattantak a szemeim, azonban a rajtam lévő súly miatt nem tudtam felülni.
-Jimin! - méltatlankodtam azonnal. A fiú felsőtestével rajtam feküdt, karjait az én testem két oldalán támasztotta, összekulcsolt kézfejein pedig fejét pihentette.

Ahogy a fény körbeölelte őt, arcán pedig megjelent egy visszafogott, kedves mosoly, tisztára olyan volt, mint egy angyal. Pár pillanatig csak bámultam őt pislogás nélkül, ugyanis a látvány feledhetetlen volt.
- Jó reggelt! - mosolyodott el szélesebben.
- Mit csinálsz te itt? - vizslattam az arcát.
- Megígérted tegnap, hogy találkozunk ma, de mindjárt dél van és még mindig nem hívtál - csóválta meg a fejét. - Szóval átjöttem érted, de anyukád mondta, hogy még nem keltél fel és megengedte, hogy felköltselek téged. Így feljöttem, hogy megtegyem, de olyan békésen aludtál, hogy nem volt szívem megzavarni, ezért megvártam, míg felébredsz magadtól - biccentett felém.
-Mióta vársz itt rám? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Lassan egy órája - tette le a fejét a mellkasomra.
- Park Jimin! Te kukkoló! - löktem le őt magam mellé mérgesen. Jimin csak halkan kuncogott a reakciómon.
- Most miért? Nem csináltam semmi rosszat! - tárta szét a karjait.
- Megölsz egy szép nap, Jimin! - morogtam zavartan.
- Na de siess és készülj el! Mennünk kell! - tapsolt párat vidáman.
- Menni? Hova? - sétáltam be a fürdőbe.
- Az meglepetés - nyújtotta el a szó végét.
- Remélem, nem fogok meghalni közben - gúnyolódtam.
- Úgy ismersz engem, mint aki nem vigyáz rád? - méltatlanlodott Jimin nekidőlve az ajtókeretnek.
-Nem tudom, ismerlek-e. Tele vagy meglepő fordulatokkal - vontam vállat.
- Arra gondolsz, mennyi féle képpen tudsz elélvezni, amikor velem vagy? - kacsintott rám.
- Jimin! - vágtam hozzá a fogkrémet. Jimin hangosan nevetve fogta ki a tubust és kinyújtotta rám a nyelvét. Gyorsan elkészültem, aztán lementünk anyához, aki egy késő reggeli nélkül nem engedett el minket.
- Yiren! - csapódott ki a bejárati ajtó. Hangos léptek zaja verte fel az egész házat, majd megjelentek a hang generálói is a helyiségben.
- Taehyung oppa? Yoongi oppa? - lepődtem meg főleg az első személyen.
- Jin mondta mi történt. Jól vagy?! - gugolt le elém Taehyung.
- Igen, de te mit csinálsz itt? Jól vagy? Nem kéne otthon lenned? - aggodalmaskodtam.
- Jól vagyok és otthon is minden rendben, most inkább magad miatt aggódj - mosolyodott el melegen.
- Hála az égnek - öleltem őt meg jó szorosan.
- Park Jimin - ejtette ki a nevet nemtetszően Yoongi.
- Min - sóhajtott fel Jimin.
- Mit keresel te itt? - vonta fel a szemöldökeit Yoongi.
-Mint látod, éppen ennék - méltatlankodott Jimin.
- Otthon nincs kajád vagy mivan? - horkantott Yoongi idegesen.
- Itt nem a kaja a lényeg, Min - kacsintott Jimin.
- Park Jimin! - kiáltottuk egyszerre Yoongival.
- Mi a baj? - sietett át anyu ijedten.
- Jó napot, Mrs. Wang!- mosolyodott el Taehyung.
- Taehyung! Yoongi! Sziasztok! - nyugodott meg azonnal.
-Jó napot, Mrs. Wang! - csendesedett el Yoongi is.
- Hogy vagy, Taehyung? Őszinte részvétem! - simított a fiú vállára.
-Köszönöm szépen! Minden rendben, sokat segítettek a többiek, szóval jól vagyok, hála nekik - válaszolt Tae.
-Örülök ennek! - nyugtázta le anyu. - Gyertek enni! Van még bőven! - mutatott az asztal felé.
- Csak, ha nem zavarunk - mentegetőzött Taehyung.
- Sosem zavartok - legyintett anyu. Így hát mi négyen neki ültünk enni, anyu pedig velünk maradt és beszélgetett egy kicsit a fiúkkal. Dél lett, mire mindannyian megittuk a kávénkat, megettük a nasit is és kibeszélgettük magunkat.
- Yiren, én kész vagyok. Indulhatunk? - tette le az üres csészéjét Jimin.
- Én is befejeztem mindent - vontam vállat.
- Hova mentek? Yirennek pihennie kéne - nézett ránk rosszallóan Yoongi.
- Nyugi, nem hegyet mászni viszem, nem lesz semmi baja - forgatta meg a szemeit Jimin.
- Nagy kár. Gondoltuk veled töltjük a napot - mosolyodott el Taehyung.
- Áh, nagyon sajnálom - mosolyogtam vissza zavartan.
- Szerintem akkor is jobb lenne, ha itt maradnál velünk - morogta Yoongi.
- És esetleg nem jöhetnek velünk, Jimin? Így mindannyiótokkal tölthetnék időt - néztem Jiminre. Látszólag nem annyira tetszett neki az ötlet, mert azonnal nem is válaszolt.
- Jöhetnek, ha akarnak - sóhajtott Jimin.
- Szuper, köszönöm! - adtam egy puszit az arcára.
- Kocsival jöttem, szóval mehetünk bármerre - mosolygott Taehyung.  A következő pillanatban már a kocsiban találtam magam Taehyung mellett a hátsó ülésen. A fiú átadta a vezetést Yoonginak, Jimin pedig mellette ült az anyós ülésen és navigált a még mindig titkos úticél felé. A város széltől nem messze, egy földútra tértünk le. Az út egy fás rész mögé rejtett, régi gyár épülethez vitt. A túlsó végében egy hatalmas vászon volt felszerelve, előtte pár kocsi parkolt szétszórtan.
- Egy autós mozi?! - kiáltottam izgatottan.
- Tudtam, hogy tetszeni fog - nézett rám a visszapillantó tükörben Jimin.
- Nem is tudtam, működik még ilyesmi erre felé - csodálkozott Taehyung.
- Egyik barátom vezeti, nem nagyon kürtölik szét - avatta be Jimin.
- Nagyon király!- tapsoltam izgatottan.
Yoongi odavezette a kocsit a bejárati sorompóhoz, ahol a jegyeket is kellett venni.
- Jimin, cimbi! Hogy vagy? - kukucskált be az ablakon egy körülbelül velünk egyidős srác.
- Szia Jun! Jól és te? - mosolygott Jimin.
- Jól, mint mindig. Négy jegy lesz? - nézett végig rajtunk vidáman.
- Igen, kérlek - bólintott Jimin.
- Itt is vannak. Jó szórakozás! - adta be az ablakon őket Jiminnek.
- Köszi - intett Jimin a srácnak mielőtt elhajtottunk onnan. Kerestünk egy szimpatikus helyet a kocsinak, majd kényelembe helyeztük magunkat és vártuk, hogy kezdődjön a film.
- Van egy édességes bódé leghátul, ha kértek valamit, még van időnk elmenni és venni - nézett fel a telefonjából Jimin.
- Jóó én kérek! - szálltam ki a kocsiból gyorsan.
- Megyek én vele - hallatszott a kocsiból Yoongi hangja. Gyorsan megdumálta a többiekkel, ki mit kér, aztán kiszállt mellém és mehettünk is. Izgatottan magyaráztam neki, hogy miket akarok venni a filmre, mikor azon kaptam, hogy mosolyogva figyel engem.

Zavartan fejeztem be a mondandómat és bámultam Yoongira, miközben lassan sétáltunk a bódé felé.
-Mi az? Miért hallgattál el? - kérdezte mosolyogva.
- Én csak.... Miért nézel így, oppa? - nevettem fel elpirulva.
- Tán nem szabad? - vonta fel a szemöldökét.
- De... vagyis nem... Nem tudom, miért? - hadartam össze - vissza.
-Aranyos vagy, amikor ennyire örülsz valaminek, főleg, ha az egy ilyen kis apróság, mint pár édesség - felelte csendesen.
- Hah? - torpantam meg meglepetten.
- Helló! - lépett oda a fiú a bódéhoz otthagyva engem szótlanul. Nem is figyeltem arra, amit mond csak bámultam a nyugodtan válogató Yoongit és a szívemet a torkomban éreztem dobogni. Mit művelsz, Min Yoongi?

Ajaj, mi lesz még itt. Mit gondoltok? 😏🤔