💋 Hét csók, ami megöl💋

71.

Péntek. Ha ezt a napot túlélem, két napig nem kell elviselnem a többieket. Már három órán túl voltam a mai nap, még hátra volt kettő, mert az utolsóról szóltak, hogy elmarad. Éppen a kávézó felé tartottam, venni magamnak valami nassolnivalót a szünetre. Kilöktem az ajtót és kisétáltam a gyenge napfénybe. Szívtam jó párat a friss levegőből és elindultam a kávézó irányába. Ahogy betértem a kövezett járdán, a kávézó előtti füves részen megpillantottam Yeon Soot, a barátját Taeyongot és Markot, valamit még jó pár diákot. Együtt üldögéltek a kiterített pokrócokon és hangosan beszélgettek. Nagy levegőt vettem és próbáltam észrevétlenül elsétálni mellettük. Csak nyugodtan néztem előre és a saját tempómban sétáltam az ajtó felé. Ráfogtam a kilincsre már, mikor egy tekintetet éreztem a hátamba fúródni. Gyorsan beléptem a helyiségbe és miközben becsuktam az ajtót, vissza néztem, hogy megkeressem, kinek a tekintetét éreztem magamon. Mark még mindig az irányomba nézett, akkor sem véve le rólam a szemét, mikor szembe néztem vele. Semmit nem tudtam kiolvasni a kőkemény tekintetéből, ezért inkább csak elfordultam és mentem a dolgomra. Kikértem a mai választásomat és leültem a szokásos asztalomhoz. Elővettem a füzetemet és gyorsan megigazítottam pár vonást az utolsó rajzomon, amit még nem sikerült befejezni. Satírozás közben éreztem egy jelenlétet magam mellett, árnyéka az asztalra vetődött. Azt hittem, a kiszolgáló az, ezért nem zavartatva magam folytattam a satírozást.
- Köszi szépen...!- néztem fel végül kétéves a füzetet, hogy azért mégis lássa, hogy értékelem a munkáját. De sajnos nem a kiszolgáló állt mellettem. - Mark? - lepődtem meg.
- Szia! - dobta le magát velem szemben. Meglepetten figyeltem a fiút, aki kényelmesen elhelyezkedett és csak nézett engem szemrebbenés nélkül. Pár pillanatig sokkosan meredtem a fiúra, amiből a kiszolgáló rángatott ki, aki ezúttal tényleg a rendelésemet hozta.
- Köszönöm!- mosolyogtam rá.
- Nincs mit - biccentett kedvesen.
- Mit csinálsz te itt? A többiek kint vannak - kérdeztem végül a fiútól.
- Tudom, hogy kint vannak, de én hozzád jöttem - vont vállat.
- Mégis miért?- kérdeztem meglepődve.
- Lesz egy freehouse nálam a hétvégén, gyere el! - biccentett felém. Kellett pár pillanat, míg felfogtam, mit mond, de végül össze szedtem magam, hogy válaszoljak.
- Nos... köszönöm a meghívást, de nem hiszem, hogy a többiek örülnének neki és én sem hiszem, hogy jól érezném magam - utasítottam el finoman.
- Nézd, mind tudjuk, hogy nagyot hibáztál és most pofára estél, ezért úgy döntöttünk, adunk neked még egy esélyt - nézett rám komolyan.
- Öhm, ne haragudj, nem értelek - rökönyödtem meg kijelentésére.
-Tudod, mikor azt hitted, tiéd lehet a világ, ha kinyalod pár nagyarc seggét - forgatta meg a szemeit.
- Én nem...- akartam volna közbe szólni.
- De természetesen tudtuk, hogy csak kihasználnak, mert naív vagy, szóval úgy döntöttünk, megbocsájtunk neked - folytatta határozottan. Tátott szájjal és elkerekedett szemekkel meredtem a velem szemben ülő fiúra. Látszott rajta, hogy türelmetlen és várja a válaszomat, de egyszerűen fel se tudtam fogni, amit mond. Olyan szinten a lelkemig hatoltak a szavai, hogy éreztem, mindjárt elsírom magam.
- Na, mit mondasz?- sürgetett.
- Nos... - vettem egy mély levegőt és magamra erőltettem egy mosolyt. - Mint mondtam, köszi szépen a meghívást meg ezt a .... nagylelkűséget...- nevettem fel idegesen- De mint mondtam, nem szeretném elfogadni - fejeztem be és gyorsan elpakoltam a cuccaimat.
- Inkább egyedül maradsz a nagyképűséged miatt? - horkant fel lenézően.
- Ez nem nagyképűség! Nektek fogalmatok sincs az egészről, csak zagyváltok össze vissza mindent! Kösz, ez nekem nem kell! - csattantam fel, majd felkapva a megmaradt részét a rendelésemnek, eltűntem, amilyen hamar csak tudtam. Berohantam a következő órám termébe és a leghátsó padba levágva magam sírni kezdtem. Annyira kiakasztott, amiket gondolnak rólam Markék és a legrosszabb az, hogy valószínűleg az egész suli így gondolja. Teljesen elveszítve minden önkontrolomat sírtam ki magam. Már nagyon sok mindent lenyeltem az utóbbi két hónapban és úgy tűnik, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Hangos szipogásomat a telefonom hangja zavarta meg. Gyorsan letöröltem a könnyeimet és elővettem a készüléket, hogy megnézzem, ki hív. Namjoon neve villogott a képernyőn. Mély levegőt vettem és fogadtam a hívását.
- Szia, Yiren, mi a helyzet?- köszönt kedvesen.
- Szia, Namjoon! Éppen órára megyek, te?- próbáltam vidámnak hangzani.
- Éppen lett pár szabad órám. Mikor végzel? - tett fel egy újabb kérdést, miután válaszolt nekem.
- Akár most is végezhetek! - feleltem kis gondolkodás után.
- De nem azt mondtad órád van még?- lepődött meg.
- Nem lényeges! Úgyse olyan fontos óra, szóval kihagyhatom - legyintettem.
- Biztos, nem baj? Mert meg tudlak várni, ha igen - javasolta.
- Nem, dehogy! Hol találkozunk?- dobáltam össze gyorsan a cuccaimat.
- A sulid elé megyek kocsival, úgy jó lesz?- ajánlotta.
- Tökéletes! - egyeztem bele.
- Akkor öt perc múlva ott vagyok érted!- jelentette ki.
- Okés, várni foglak! - indultam ki a teremből.
- Érkezek, na szia!- búcsúzott el.
- Szia!- nyomtam ki a hívást. Amilyen gyorsan csak lehet átvágtam a sulin és szabályosan rohantam a kapu felé. Kiérve neki dőltem a sulit körbevevő kert egyik tartóoszlopának és lehunyt szemekkel fújtam ki magam.
- Yiren!- csendült fel Namjoon hangja. Felkaptam a fejem és az ablakon kikönyöklő srácra néztem. Vidáman intettem neki és odaszaladtam a kocsihoz. - Pattanj be a másik oldalon!- biccentett az anyós ülés felé. Tettem, amit javasolt és beültem mellé.
- Megvagy?- mosolygott rám.
- Meg, mehetünk! - kötöttem be magam.
- Akkor indulás!- adott gázt.
- Hová is megyünk amúgy?- jutott eszembe.
- Azt mondtad, meghallgatsz, emlékszel?- pillantott rám.
- Á, igen! Persze! Alig várom!- bólogattam izgatottan. - De nem a Big Hithez megyünk?- lepődtem meg.
- Nem - rázta meg a fejét. - Ott most túl nagy a nyüzsgés, nem lenne nyugalmunk - magyarázta meg.
- Jaj, értem...- hümmögtem.
- Inkább elviszlek a lakásomra. Ott van egy kis stúdió szobám és a kottáim, meg szövegeim - avatott be az úticélba.
- Alig várom, hogy lássam a munkáidat!- néztem rá.
- Van ott mindenféle firka- nevetett fel.
- Azokból lesznek a legjobb dalok. A Butterfly is egy firka volt Jimin stúdiójában - bölcsekedtem.
- Jiminnek van stúdiója? - kérdezte Namjoon.
- Igen, Seokjin és ő használták, aztán később a többiekkel együtt sok időt töltöttek ott, amikor összeszedtem őket. A Butterfly is ott született meg egy kósza vázlatból, amit akkor találtam, mikor először jártam a stúdióban. Alig volt meg a negyede- meséltem.
- Elég vagányra össze dobtátok, azt el kell ismerni - bólogatott Namjoon.
- Igen, nagyon- nagyon tetszik nekem is - helyeseltem.
- Ha jól tudom, az első lemezük nyitó dala lesz a Butterfly - mondta.
- Tényleg?- kérdezem csillogó szemekkel.
- Aham, ez a személyes kérésük volt, mivel a kezdetet jelenti számukra ez a dal, ezért az albumot is ezzel a dallal szeretnék kezdeni. Meg a debütkoncertet is, meg az első turné programjának is első dala lesz -adta át nekem az infókat.
- Wow! Ez elképesztő! Hogy áll az albumuk?- ámultam el.
- Jól, lassan kész van, még Yoongi és Hobi dolgozik a rap számon, és a vokalisták dalát is alakítgatják még, de a többi nagyjából megvan - idézte fel a dolgokat.
- És mi lessz a címe?- kérdeztem kíváncsian.
- Az maradjon titok - mosolyodott el sejtelmesen.

Helló helló! Szép hétfőt minden kedves olvasómnak!❤️
Szeretném elmondani, hogy senki se lepődjön meg, mert a debütáló album nem az eredeti lesz, amivel annak idején a fiúk debütáltak igazából, hanem ez a saját fantáziám szerint összeállított album lesz a fiúk dalaiból, úgyhogy ne tévesszen meg senkit, mert ez csak az én összeállításom lesz!😊❤️
További szép hetet!😚