Minden érintés

Bajnokok

Minden érintés

3. rész.

Már mindannyian a Nagyteremben ülünk, és várjuk, hogy Dumbledore megjelenjen. Csütörtök reggel van ami azt jelenti, hogy most sorsolják ki a neveket. Kíváncsi vagyok, hogy kik lesznek a kiválasztottak.

Most kivételesen nem Pansyvel és a fura barátaival vagyok, hanem befelé jövet a Nagyteremben összefutottam, vagyis pontosabban neki mentem Hermionenak, így most velük ülök egy padnál. Unatkozok velük együtt, hiszen itt nem lehet csinálni semmi érdekeset. A diákok olyan hangosan beszélgetnek a mellettük ülővel, hogy kiszakad a dobhártyám és a saját gondolataimat sem hallom, a normálisak meg csak ülnek a padon és bámulnak maguk elé.

- Tegnap kieszeltünk egy szerintünk tökéletes tervet.- jelent meg két egyforma kinézetű fiú.

- Szerintetek minden terv tökéletes, de nem az.- rázta a fejét Hermione, mire a két fiú egyszerre legyintettek.

- Mi a terv?- ült előre mellém Harry.

- Az, hogy...- kezdett bele az egyik, de hirtelen rám nézett és megakadt a szava. Elém állt és leguggolt. Mikor már kezdett zavarni a nézése, kihúztam magam, és szólásra nyitottam a számat.

- Mond, mégis mi olyan érdekes rajtam, hogy megállás nélkül nézel?- kérdeztem, mire mosolyra húzta a száját.

- Hogy hívnak, angyalom?- kérdezte mosolyogva.

- Daniéla.- mondtam.

- Fred Weasley vagyok, ikertestvérem.- mutatott fel a másik fiúra.  - George Weasley, viszont ő a csúnyább kiadás. A családban én vagyok a jóképű.- mondta, mire bólintottam.

Vörös a hajuk, fehér az arcuk, egyforma a magasságuk, egyforma a hangjuk, egyforma mindenük. Mégis hogyan lehetne eldönteni, hogy melyik a helyesebb? Egyformák.

- Föld hívja Fredet.- dőlt elém Harry.  - Mi a terv?- kérdezte.

- Korkorrigáló.- rázták meg egyszerre a kis fiolát, amiben lötyögött a folyadék.

- Mit akartok azzal?- kérdezte Ron.

- Öcsikém.- csapta hátba Ront Fred. Vagy George. Baszki, ki kicsoda?

- Tizenhét évesek leszünk, és bedobjuk a nevünket a serlegbe. Gondolkozz Ronald, gondolkozz.- mondta az egyik.

- Ez egy király terv.- bólintott elismerően Harry.

- Lehetetlen, hogy sikerül.- rázta a fejét Hermione.

- Miért nem?- kérdezte az egyik. Talán Fred.

- Mert ez egy primitív gondolkozás. Kizárt, hogy túljártok Dumbeldore eszén.- szóltam közbe, mert egyetértettem Hermioneval. Egy korkorrigálóval szeretnének csalni? Ugyan már.

- Hallottad ezt, Fred? Ezek azt hiszik, hogy nem fog sikerülni.- csapta hasba George az ikertestvérét.

- Hallottam George, hallottam.- bólintott.  - Szíven szúr, amiért kételkedtek bennünk.- kapott a szívéhez és nézett ránk.

- Mutassuk meg nekik, hogy nem csak holmi játszadozásból csináltuk a főzetet.- húzta ki magát George.  - Ha sikerülne, Piton professzor még lehet büszke is lenne ránk.- emelte fel a mutatóujját.

- Biztos, hogy büszke lenne.- bólogatott Hermione.

A két fiú felálltak a padra, majd megitták a főzetet, és beugrottak a serleget körülvevő kék csíkba. Az a kék csík egyébként azért van ott, mivel az egy kor mérő. Aki nincs tizenhét, azt nem engedi be. A két fiú bedobta a nevét a serlegbe, majd összepacsiztak, mire mindenki tapsolni kezdett meg éljenezni. Már jönni akartak ki, mikor hirtelen a serleg kidobta a nevüket és kihajította őket a körből. Azonban mikor földet értek, ősz hajjal és ősz szakállal fordultak felénk. Gondolom a bennük lévő főzetet kicsit megbolondította Dumbledore kék csíkja, ezért néznek ki úgy mint az öregemberek. Miután észrevették, hogy min nevet a fél iskola, egymást kezdték el hibáztatni, majd végül össze is verekedtek. Már a hasamat fogtam a nevetéstől és a könnyeimet törölgettem, mikor hirtelen kinyílt az ajtó, és bejött rajta az igazgató. Mosolyogva elköszöntem Harryéktől, majd odafutottam Pansyhez.