Minden érintés

Nem lélegzik

Az én kezemhez nem tapad vér. Nem öltem meg senkit, és nem is bántottam senkit. Nem kínoztam meg az embereket mert én nem vagyok olyan mint Voldemort. Igaz rokonok vagyunk és kell lennie valami hasonlóságnak köztünk, de nincs. Elítélem az összes dolgot amit csinált életében, és megvetem őt már csak azért is mert létezik. Az ilyen emberek nem is emberek, inkább a természet gonosz szüleményei amiket akkor is el kell pusztítani, ha abba más is belehal. Ha ő meghalna, a világ újra a régi lenne és ez kell nekünk. A varázsvilág rettegésben él mert mindenki tudja, hogy létezik a gonosz és bármelyik pillanatban eljöhet értük. A Mugli származású emberek is tudják, hogy valami nincs rendben, ugyanis a Halálfalók kimerészkednek az ő világukba is, csak nem kapnak engedélyt a rombolásra és a gyilkolásra. De ez így nem mehet tovább, és úgy érzem, hogy aki igazán megtudná ölni az vagy Harry lenne vagy én. Harry egy rendkívül jó varázsló, és olyan düh, méreg és harag lehet benne a szülei és a barátai halála miatt, ami felerősítené és képes lenne megölni Voldemortot. Nekem pedig egyszerű lenne, hiszen olyan erő van bennem mint benne, talán egy kicsivel több is. Bennem is van szusz, megtudom csinálni, képes vagyok rá. Az egyetlen hátrány az lenne, hogy Voldemort több száz emberrel harcolt már és használta az erejét, én pedig még egyel sem. De ha eleget gyakorlok és fejlődök, akkor hiszem, hogy megtudom ölni. És meg is teszem. Mikeot nem akarom megölni, még akkor sem ha már számtalanszor kívántam a halálát. Nem akarom, hogy járulékos veszteség legyen, mert ő nem tehet semmiről. Rossz döntést hozott még akkor mikor csatlakozott a Halálfalókhoz, és ennyi. Nem tudhatta, hogy ezzel mit csinál, nem tudta, hogy így milyen életet kell majd élnie. Az is lehet, hogy Voldemort megfenyegette őt. Végtére is, nagyon sokági jóban voltunk, Voldemortnak meg kellett egy olyan ember aki ismer engem. Aki ismeri a gyenge pontomat, hogy mire húzom fel magam, és mivel tud megfenyegetni. Mike gondolom mindenről beszámolt és nagyon büszke lehetett magára, csak azt felejtette el, hogy ő nem csak azért csatlakozott, hogy teadélutánt tartson a Halálfalók vezérével. És ha valaki csatlakozik, annak már nincs visszaút.

A nappaliban a konyhapultnak dőlve állok, és bámulok magam elé, közben pedig valamennyire hallgatom amit a többiek mondanak. Egy teljes éjszakát elpazaroltunk arra, hogy olyan tervet készítsünk ami kifogásolhatatlan. Ami mindenki számára tökéletes, és nem bukunk el. Mindenki mondta az ötletét, a véleményeket, néha össze is vesztek. Ahogy hallgattam őket, egyre jobban csak az járt a fejemben, hogy vajon, hogy kerülhettünk ide. Mit ronthattunk el, hogy ilyenekről kelljen beszélnünk mindössze tizenhat, tizenhét éves létünkre, és a nevelő szüleim erről semmit nem tudnak. Azt hiszik, hogy jelenleg is élvezem a szünetet és boldog vagyok. Bárcsak így lenne. Bárcsak élvezném a szünetet és boldog lennék, azon pedig nem kellene gondolkoznom, hogy, hogy maradhatok életben. Hogy kit öljünk meg azért, hogy mi biztonságban legyünk. Olyan jó lehet annak akinek nem ilyen élete van. Néha gondolok arra, hogy milyen lehet normálisnak lenni. Hogy mi lenne ha nem lenne varázserőm, és nem kellenék Voldemortnak annyira. Ha olyan lehetnék mint az iskolában a többiek, akiknek biztos nem az a legnagyobb gondjuk, hogy a világ leggonoszabb embere őket akarja. Ők most vajon mit csinálhatnak? A családjukkal lehetnek, a karácsonyfa mellett isszák a forrócsokit, közben könyveket olvasnak vagy egy sima, átlagos varázslatot gyakorolnak. Találkoznak a legjobb barátjukkal és élvezik, hogy nem kell az iskolában lenniük hanem otthon vannak a szüleikkel, és nincs egy gondjuk se. Néha én is ilyen életet szeretnék, mert ez biztos százszor jobb mint az az élet amit én élek. De aztán abba is belegondolok, hogy ha most nem tartanék itt ahol, akkor nem ismertem volna meg őket, a barátaimat. Nem lehetnék együtt Dracoval, és nem lenne annyi csodás emlékeim velük. Legszívesebben kettős életet élnék, és mindig azt élném ahol jobb a helyzet. De mindenki tudja, hogy ez nem lehetséges, így vissza kell zökkennem abba az életbe, ahol éppen azt terveljük ki, hogy hogyan öljük meg a gyerekkori barátomat.