Minden érintés

Első alkalom

Minden érintés

40. rész

Karácsony napja! Izgatottan keltem ki az ágyból, és mentem le a nappaliba, ahol már állt a karácsonyfa. Anyáék, mint minden egyes évben, most is szervezni fognak egy baráti összejövetelt. Tavaly is rengetegen voltak annak ellenére, hogy a jelenlévőek kilencven százaléka Franciai barátok, viszont így is eljönnek ide. Na, persze nem azért mert olyan jó kapcsolatot ápolnak, hanem mert számukra nagyon fontos, hogy olyanokkal legyél körülvéve akik rendkívül gazdagok, és átlagon felüliek. Azért jönnek ide több száz kilométerről, hogy fent maradjon az érdekbarátság. Hát, ilyen világban élek. Ezért is szeretném megtudni, hogy anyáék mikorra szeretnék tenni ezt a csodálatos alkalmat, mert én akkor sajnos pont nem leszek itthon. Valamiért azon a napon kell majd elmennem Siriushoz, és az egész napot ott fogom tölteni.

- Jó reggelt.- mosolyogtam apáékra. Anya amint meglátott, azonnal felém jött és nyomott egy puszit a fejemre.

- Gyere, ünneplünk.- hívott magához apa, majd a kezembe nyomott egy pezsgős poharat, amibe beleszagoltam. Kérdően néztem felé, mert a pohár tartalma pezsgő volt. - Gyerekpezsgő.- mondta, mire bólintottam. Francba...

- Mi folyik itt?- kérdeztem, mert nem értettem minek pezsgőzünk reggel.

- Apádnak sikerült megkötnie az üzletet. Van két hatalmas földünk, amivel azt kezdünk amit csak akarunk.- mondta anya. - Ezt ünnepeljük.- tette hozzá.

- Úgy érzem, hogy nagyon jól döntöttünk mikor ideköltöztünk.- mondta apa.

- Remek.- mosolyogtam.

- Az egyik föld a tiéd.- mondta apa, mire egyből ránéztem. - Ez az egyik karácsonyi ajándékod. Azt csinálsz vele amit akarsz. Ha úgy döntesz, hogy eladod, akkor eladod. Ha kúriát építesz rá, akkor tedd azt.- ölelt meg.

- Hű.- lepődtem meg. - Köszönöm.- öleltem vissza apát.

- A másik pedig itt van.- nyomta a kezembe anya a dobozt ami be volt csomagolva karácsonyi csomagolópapírral.

Úgy tettem mintha nagyon meglepődtem volna mikor szétszedtem a csomagolást, és megláttam az ajándékot, ami egy ékszeres doboz. Hát mi más? Felnyitottam a dobozt, és az előző karkötőmhöz hasonló karkötőt kaptam. Egy ilyet hagyott el Draco a tóban, még ötödik elején. Mosolyogva néztem rájuk.

- Köszönöm.- biccentettem.

- Már régóta nem látjuk a karodon a gyémánt köves karkötőt, így gondoltuk kapsz egy másikat.- mosolygott anya.

- Ma este fel is veheted.- mondta apa.

- Holnap jönnek hozzánk Franciából.- közölte anya, mire elmosolyodtam.

- Holnap megyek Siriushoz. Sajnálom, hogy nem lehetek itt.- sóhajtottam, mire anya megrázta a fejét.

- Nem, Daniéla. Holnap nem mész sehova. Itt kell lenned, és kész.- mondta ellenkezést nem tűrő hangon.

- Nem leszek itt azokkal az emberekkel, meg a gyerekeikkel! Utálom őket!- mondtam, mire apa rám nézett.

- Már pedig itt leszel ha tetszik, ha nem.- szögezte le apa, mire fújtatni kezdtem.  - Nem vagy ló, Daniéla. Hagyd abba.- szólt rám.

- Hívd el Dracot. Legalább megismerhetik a barátodat.- mosolygott anya, mire apa felmorgott.

- Biztosan érdekli majd az áll kapcsolatotok az áll barátaitokkal. És apa, ne morogj, nem vagy medve.- mondtam, mire apa nagyon mérgesen nézett rám.