Minden érintés

Viselkedési zavar

Minden érintés

58. rész

Az emberek kétféle képen viselkedhetnek, ha valami olyat látnak ami nem hétköznapi. Az egyik csoportba sorolnám azokat, akik félnek minden újdonságtól, és azoktól a dolgoktól amiket még nem láttak. A másik csoportba meg azokat, akik élnek halnak az újdonságokért és bármit megtennének azért, hogy újra láthassák. Az egy héttel ezelőtti ,,Majdnem megöltem Astoriát a folyosó kellős közepén" dolog is ilyen reakciókat váltott ki a diákokból. Vannak olyanok akik félnek tőlem és ha meglátnak elfordítják a fejüket, hogy még csak véletlenül se nézzünk össze. Na meg persze vannak olyanok is akik az idegeimre mennek, mert a nyakamba lihegnek vagy szerelmes leveleket adnak csokival meg egy szál rózsával. A szemetesem már tele van ezekkel, Draco meg forr az idegtől, amin én egyébként nagyon jót nevetek.

Kicsit azért örülök is, hogy kapom a leveleket meg a rózsákat, mert így legalább látom, hogy Draco féltékeny. Mostanában eléggé furán viselkedik, néha eltűnik órákra, majd csak úgy megjelenik a semmiből. Fogalmam sincs mit csinál vagy kivel van, de egy kicsit idegesít, hogy néha hiába keresem nem találom sehol, aztán megjelenik az ajtóm előtt mintha mi sem történt volna. A kérdéseimre nem válaszol, ha kérdezem, hogy megyünk-e este valahova vagy csinálunk-e valamit, akkor kikerüli a kérdést és olyanokkal jön, hogy látja rajtam, hogy álmos vagyok. A lányok szerint nem kell aggódnom, mert szeret engem és semmi rosszat nem csinálna. Legalábbis ezt mondta Pansy. Natasa azt mondta, hogy egy nap kövessem mindenhova és nézzem meg mit csinál, mert ha magától nem mondja el, akkor csak így fogok tudni rájönni mindenre. Szóval most erősen vacillálok azon, hogy egyáltalán mit csináljak. Pansyra vagy Natasára hallgassak? Kellene egy harmadik személy aki mondjuk megerősítené az egyik opciót a kettő közül...

Dumbledore külön órái rengeteget segítenek, már nem repkednek a fejünk fölött tányérok, és az ablakok sem törnek be csak úgy. Végre van valaki aki segít ezekben és nem esek kétségbe, ha esetleg valami olyan történik amit nem akartam volna. Segít kontrollálni, viszont segít fejleszteni is az erőmet, amiért nagyon hálás vagyok neki. Ha így haladunk, év végére olyan varázslót farag belőlem, hogy mindenki irigyelni fog. Voldemort meg élve elfogyaszt...

Hogy mit keresek Dumbledore szobájában már megint a többiekkel együtt, és miért törölgetem Draco arcáról a megszáradt vért, ezekre a kérdésekre csak is Theo válaszolhat. Száz meg száz gondolat cikázik a fejemben és nem hagynak nyugodni még most sem.

- Ez a te hibád! Ha nem találsz ki minden hülyeséget, akkor most nem lenne ez. Úgyhogy addig nem mész el innen, amíg helyre nem teszel mindent! Tőlem akár itt is aludhatsz!- kiabálta Natasa Theonak.

- Tudom, baszki.- fogta a fejét Theo.  - Helyrehozom!- fújta ki a levegőt.

- Nagyon fáj?- kérdeztem Dracotól, ő meg megrázta a fejét.

- Nem.- mosolygott rám halványan. Az orrából a vér már megszáradt a száján és az állán. A szemöldöke felszakadt, a szeme alja pedig feldagadt. De Zabini sem néz ki másképpen ahogyan Adrian sem. Zabini keze eltört, mert valamelyik barom ráugrott, a szája pedig kirepedezett belül végig. Adrian felsőtestén hatalmas zöldes lilás folt van, mert valaki bordán verte, és lett egy hatalmas seb a homlokán, mert egy táblával homlokon verték.

Négy órával ezelőtt...
- Ms.Denem.- erre a szóra emeltem fel a fejemet a bambulásból. Éppen Gyógynövénytanon vagyunk, és Bimba professzor úgy tűnik szeretne valamit... Kicsit furának érzem, hogy Denemnek szólított. Még soha senki nem hívott így.

- Igen?- néztem rá a tanárra, és próbáltam úgy viselkedni, mintha nem lepődtem volna meg.

- Válaszolna a kérdésemre?- pislogott rám nagyokat, én pedig simán visszapillogtam, mert nem is hallottam a kérdést.