Minden érintés

Nyaralás

Minden érintés

49. rész

Már másfél hónap eltelt mióta itthon vagyok. A Minisztériumi nap után anyáék hazahoztak, Dumbledore pedig elküldette a csomagjaimat Hagriddal. Hagrid itt maradt egy órára és beszámolt mindenről ami történt abban a pár napban az iskolában ahogy mindenki visszament.

Az igazgatói helyet újra Dumbledore töltötte be, Umbrdiget meg felfüggesztették. Egy kicsit sem sajnáltam, inkább örültem, hogy végre elment az iskolából és valószínűleg többet nem is látom. A szabályok eltűntek a falról és visszakerültek a festmények, a diákok pedig egy iszonyatosan nehéz és rossz év után végre mosolyogva mentek haza. Hát, körülbelül ennyi történt az iskolában. Viszont az életemben annál több...

Caramel lemondott a Miniszteri posztról miután meglátta, hogy Voldemort valóban visszatért. Most pedig apa lépett a helyébe szóval most ő a Miniszter. Pezsgőt bontottunk és megünnepeltük amiért őt választották Miniszternek. Lucius most valószínű nagyon ideges mert tudom, hogy ő is erre a posztra hajtott. Hát, sajnos ez van. Tudom, hogy most majd nagyon sok mindenben meg fog változni az életünk, de igazából eddig nem láttam olyan nagy változást. Eddig is úgy éltünk, hogy meg volt mindenünk és tiszteltek minket. Most pedig egy lapáttal rátettek az emberek akik meghajolnak ha meglátják apámat. És így ennyi.

Voldemort még most jelenleg elkerül, és úgy tesz mintha nem élne és nem akarna engem, de érzem, hogy nemsokára előkerül. Érzem, hogy hamarosan eljön az idő mikor már majd szemtől szemben fogok vele beszélgetni, mert tudom, hogy történhet bármi. Ő megtalál. Az nap pedig mikor megláttam és rám nézett, tudom, hogy felismert. És innentől pedig nincs visszaút. Szóval mostmár csak várom, hogy jelentkezzen.

Miután megkaptam a levelet, hogy Sirius temetése időpontja ki lett tűzve és meghívtak, azonnal válaszoltam, hogy én leszek az első aki ott lesz. És ez így is volt. Elsőként értem oda a Júniusi hónap utolsó napján. Nagyon sokan eljöttek, aminek szerintem Harry nagyon örült. Többször is megköszönte, hogy segítettem neki a Minisztériumban, és azt is köszönte, hogy elmentem a temetésre. Alap dolognak tartottam, hogy ott leszek és annyival megtisztelem Siriust, hogy elmegyek a temetésére ha már idáig jutottunk. Nagyon szomorú másfél órám volt és azt hiszem többet sírtam mint Harry, már csak az érzékenységi szintem miatt is. Borzalmasan szívszorító látvány volt végig nézni azokon az embereken akik kiskoruk óta ismerték Siriust. Anya a bokor mögül nézte végig az egészet. Nem mert odajönni mert az milyen dolog már, hogy van egy férje de a régi szerelmének a temetésére meg elmegy. Legalábbis ő így gondolja. Én nem.

Mióta itthon vagyok, azóta alig beszéltem Dracoval. Fogalmam sincs mit csinál amiért nem tud válaszolni a levelekre már két hete, de kezdek egy kicsit kétségbeesni. Nem tudom hova tenni azt, hogy ignorál. Mikor elváltunk egymástól megígérte, hogy minden nap levelezni fogunk, most pedig szerintem már azt is elfelejtette, hogy élek. Csak tudnám, hogy mi fontosabb dolga van... Nem várom el, hogy minden percben ott üljön az ablaka előtt és várja a baglyot csőrében a levéllel. Nem kell, hogy velem foglalkozzon egész nap. Csupán csak válaszoljon a levelekre amiket küldök neki, hogy tudjam minden oké otthon. Alapból ideges vagyok amióta otthon van mert tudom, hogy Lucius az nap felismerte a fiát, és azt is tudom, hogy Lucius nem éppen megértő. Azzal pedig, hogy nem válaszol, egy kicsit sem nyugtat meg.

Ma reggel arra keltem, hogy valaki elhúzta az ágyam feletti ablaknál a sötétítőt, így a nap sugara kisütötte a szememet. Próbáltam kinyitni a szememet, hogy elmondhassam anyának, hogy még úgy érzi a szervezetem, hogy korán van és kell az alvás ezért szeretnék visszaaludni, de a legnagyobb meglepetésemre nem anya állt előttem.