Minden érintés

Aranycikesz

Minden érintés

15. rész

Ma reggel a Nagyteremben ketten ültünk Pansyval, és nyugodtan reggeliztünk mikor hirtelen megjelentek a fiúk. Nem azt mondom, hogy kedvelt személyekkel vagyok körülvéve, de mikor teljes csöndben jöttek be a Nagyterembe, mindenki őket figyelte. Kicsit azért jó volt ez a pár perc nyugalom és békesség, mert ha a fiúk velünk vannak akkor ez a két szó nem is létezik.

Elég hangosan ültek le mellénk, legfőképp Zabini, mert amint leült, magára borította az almalevet aminek köszönhetően hangosan kezdett el káromkodni. Theo egyből kinevette őt, Malfoy meg a kelleténél is csöndesebb volt, ami nem jelent jót. Ő olyan mint egy csecsemő. Ha hangos, akkor minden oké és az emberek nem gyanakodnak, viszont ha csöndben van és nem szól be senkinek, akkor mindenki tudja, hogy valami nem stimmel.

- Ma van a meccs, jöttök?- kérdezte Theo, mire kérdően ránéztem.

- Kviddics.- súgta Pansy, mire hálásan biccentettem neki.

- Elmegyünk.- mosolyogtam. - Kikkel játszotok?- kérdeztem, mire Zabini hátra fordult.

- A béna Griffendélesekkel!- ordította, de nem volt rá reakció.

- Félnek visszaszólni.- nevetett Theo.

- Vagy csak tudják, hogy fölösleges veletek leállni veszekedni, mert mind agyalágyultak vagytok.- mondta Pansy, mire felnevettem.

- Ez mi volt?- nézett rám kérdően Zabini, mire én is visszanéztem kérdően.

- Mi mi volt?- húztam össze a szemöldökömet.

- Te most nevettél?- kérdezte megdöbbenve Zabini.

- Nem.- mondtam full komolyan. Próbáltam nem nevetni megint, de olyan nehéz megállni.

- De igen, hallottam!- mondta, mire megráztam a fejem.

- Nem nevettem.- néztem rá, mire megfogott egy darab kenyeret és hozzám vágta.

- Szép kis barát vagy, mondhatom!- csóválta szomorúan a fejét, mire előre nyúltam, hogy megfogjam a kezét.

- Elgurult a gyógyszered? Segítsek újra a régi lenni?- kérdeztem halál komoly arccal, mire ő unottan nézett rám.

- Ha megtalálod a gyógyszereket, tudod hová rakd őket.- kacsintott, mire Pansy majdnem megfulladt, Theoból meg kitört a nevetés.

- Nem vagy normális.- nevettem, mire ő is el nevette magát.

- Viselkedjetek már.- szólalt meg Malfoy.

- Mr.Durci is megszólalt.- húzta el a száját Pansy.

- Tuti nem volt meg Astoriától a jó éjt puszi.- biggyesztettem le a számat, mire Malfoy rám nézett. A nézésével ölni lehetett volna.

- Te kaptál Diggorytól? Nem hiszem.- rázta a fejét, mire erősen lehunytam a szemem, hogy ne idegesítsem fel magam.

- Erről pontosan ki is tehet? Ja, hogy te.- néztem rá, mire megforgatta a szemét. - Így már mindjárt más.- küldtem felé egy puszit mosolyogva, mire megjátszotta, hogy behányt.

A reggelit befejezve még fel mentünk a szobába, hogy megírjuk holnapra azt a rengeteg házit amit Piton professzor adott fel. Ez az ember egy kicsit sem kímél minket, sőt, szerintem azt hiszi, hogy csak az ő tantárgya létezik és másból nincs házi vagy tanulnivaló. A mennyiség mellett még nehezeket is ad fel, amikkel lehetetlenség elkészülni pár perc alatt. Így hát összesen két óráig csináltuk. A végére már nem éreztem az ujjaimat, és az utolsó agysejtjeim is kipusztultak, amit nem csodálok.