Minden érintés

Tanácstalanul

Minden érintés

28. rész

Már két órája forgolódok az ágyban. Annyira ideges lettem Umbridge miatt nappal, hogy még este sem hagyott nyugodni a dolog. Mikor már nem bírtam magammal, úgy döntöttem, hogy lemegyek a Klubhelyiségbe. De persze nekem ez sem ment bökkenőmentesen, ugyanis mikor kinyitottam az ajtót, véletlen ráhúztam a lábujjamra, ami miatt hangosan kezdtem el káromkodni ami elég hosszúra sikeredett.

A lépcsőn lesétálva a sötétben megbotlottam, és neki estem a kanapénak, amin szétterültem. A bénázásom közben észre sem vettem, hogy valaki ül a kandalló előtt. Draco mosolyogva fordult felém, és szerintem végig nézte az egészet, és hallani is hallotta. Jaj. Nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról lángoló fejjel. Nem hiszem el, hogy ilyen béna vagyok. Most komolyan, mi ez már? Ah...

- Jól vagy?- törte meg a rekedtes, mély hangja a csendet. Felnyúlt a kanapéra, és lehúzott magamellé a földre.

- Mi? Nem. Vagyis de. Persze. Nincs semmi bajom.- köhintettem. - Csak sötét volt.- magyaráztam, közben pedig égett a fejem.

- Vajon a tűz színe tükröződik az arcodon, vagy iszonyatosan égsz? Ezt még nem tudtam megállapítani.- nézett rám, én meg pluszban még le is izzadtam. Merlin segíts!

- Csak a tűz.- legyintettem. - Miért nem alszol?- váltottam gyorsan témát.

- És te?- kérdezett vissza, mire megráztam a fejem.

- Hé! Nem ér kérdésre kérdéssel válaszolni.- néztem rá, ő meg villantott egy szemtelenül szép mosolyt.

- Nem tudtam aludni.- vonta meg a vállát. - Te jössz.- bökött oldalba a könyökével, mire egyből odakaptam a kezem.

- Aú!- nevettem fel. - Umbridge úgy felidegesített, hogy nem tudok tőle aludni sem.- mondtam, és megint ideges lettem.

- Sosem értettem, hogy egy ilyen pici emberben, hogy fér el ennyi méreg.- nevetett fel jóízűen, én pedig értelmeztem a hallottakat. ,,pici ember"

- Nem is vagyok kicsi!- néztem rá, mire ő egy amolyan ,,persze" nézéssel bólintott. - Na jó, talán egy kicsit mégis kicsi vagyok.- engedtem el.

Draco mosolygott, majd átnyúlt és átkarolta a vállamat. A vállára hajtottam a fejemet, és csak néztem a kandallót amiben éppen égett a fa. Annyi kérdés volt a fejemben. Például, hogy miért viselkedik így velem, ha nincs is köztünk semmi? De nem akartam elrontani. Néha jól esik csak úgy oda dőlni hozzá és úgy tenni, mintha valójában semmi problémám nem lenne.

Nem tudom meddig maradhattam ugyanabban a pózban, de erősen nyílalt a nyakam mikor Draco megmozdult és felébredtem.

- Mennyi az idő?- kérdeztem, mire rápillantott a falon lévő órára.

- Háromnegyed öt.- mondta lazán, az én szemeim meg kiguvadtak. Három órán át a vállára voltam dőlve, és úgy aludtam?

- Miért nem keltettél fel?- kérdeztem, és masszírozni kezdtem a nyakam, mert nagyon fájt.

- Jót aludtál.- vonta meg a vállát mosolyogva, mire lesütöttem a szemem. Gondolom neki sem volt jó, hogy három órán keresztül ugyanúgy tartotta a kezét és ugyanúgy ült, de nem keltett fel, mert jót aludtam. Most erre mit mondhatnék? Örülök magamban. Hm.

- Van még két órám, hogy aludjak.- álltam fel nagy nehezen. - Ha minden igaz, Natasa még alszik, és nem kell tíz perces beszámolót tartanom a hollétemről.- mondtam, mire Draco halkan felnevetett, és ő is felállt a földről.