Minden érintés

Egylet

Minden érintés

29.rész

Reggel mikor felkeltem, egyből mentem az ablakhoz, mert valami fura volt. Eljött a November, vele együtt pedig a hideg. A nap elbújt egy hatalmas felhő mögött, így olyan volt mintha este lenne, mert nem volt világosság. Beborult az ég, a fákon nincsenek levelek, a virágok meg kipusztultak. Az egyik napról a másikra lett ilyen az idő, szóval ez mindenkit megviselt. Tegnap még élveztük az Október utolsó napját, mikor még kicsit kellemes volt az idő, most meg már elég hűvös van.

Talán az időjárás miatt, de nem volt kedvem felkelni, lemenni az emberekhez, tanulni... De ez azért nem így működik mert attól függetlenül, hogy az ég világon semmihez sem volt kedvem, az élet nem áll meg. Na meg persze van nekem egy Natasa nevű barátnőm aki titkolja, hogy barátnők vagyunk, de mindig önti belém a lelket, csak nem a szokványos módon. Szóval miután mindhárman felöltöztünk, együtt mentünk le a lépcsőn, ahol a fiúk már vártak ránk.

Zabini mosolyogva várt minket, és ugyanúgy köszöntött most is, mint minden egyes reggel. Zabini másokkal nem kedves, és sokan inkább utálják, minthogy szeressék, de ha valaki egy kicsit is jobban megismeri, akkor rájön, hogy egyáltalán nem olyan mint amilyennek mindenki hiszi. Theo várt minket, hogy elmondhassa végre, hogy mi történt tegnap közte meg a Hollóhátos lány között, így mikor odaértünk, már egyből mondta is. Draco meg még csak rám sem nézett. Heló, kínzás, szenvedés és világméretű problémák, újra itt vagyok. Nagyszerű. 

- Tényleg úgy szólítottad meg, hogy te nagy mellű Hollohátos?- kérdezte Pansy megrökönyödve, mire Natasa odakapta a fejét.

- Mi?- kérdezte döbbenten, aztán egyből ideges lett.  - Te eszednél vagy? Hogy mondhattál neki ilyet? Te degenerált vadbarom!- ütötte hasba Natasa Theot, aki próbált védekezni de ugyan... esélye sem volt.

- Most miért ütögetsz?- kérdezte Theo, mire Natasa ordítani kezdett.

- Mert annak a lánynak neve is van! Szerinted tehet róla, hogy akkora neki amekkora? Szerinted így most jobbat aludt este? Hogy lehetsz ilyen pofátlan? Az eszem megáll, komolyan!- dühöngött. 

- Nem tudtam a nevét.- vonta meg a vállát Theo.

- Megkérdezhetted volna.- szólt oda Draco, mire Natasa bólogatott. 

- De engem nem a neve érdekelt.- legyintett.

- Jó, és mit mondtál még?- kérdeztem, mert mostmár nagyon kíváncsi voltam, hogy az a beszélgetés hogyan zajlott.

- Megkérdeztem tőle, hogy ráfeküdhetek-e a mellkasára, hogy hallgassam a szívverését, és, hogy közben én is érezhessem a dekoltázsát, ami egy égi ajándék volt.- mondta lazán Theo, mire Zabini felnevetett, de mikor Natasa ránézett, egyből komoly arcot vágott.

- Ki volt az aki nevetett?- nézett körbe Zabini, majd megállt nálam.  - Te voltál, Daniéla? Ejnye, nem szép dolog.- csóválta a fejét.

- Mi? Dehogy voltam én.- ráztam a fejem. Szép. Rám akarja kenni.

- Annyi intelligencia nem szorult belétek, mint egy papucsba.- forgatta a szemét.

- De Theo egy papucs.- röhögött fel Zabini, mire mosolyogva lehajtottam a fejem, hogy ne lássák milyen jót szórakozok.

- Ez tényleg nem volt szép, viszont tényleg hatalmas neki. Vajon honnan veszi a melltartóit?- tűnődött el Pansy.  - Az én mellem is nála van.- sóhajtott, mire mindenkiből kitört a nevetés, egyedül Natasa volt aki nem nevetett. De láttam rajta, hogy halványan elmosolyodott.