Minden érintés

Bűntudat

Minden érintés

65. rész

Rettenetes hideg van. Az ujjaim megfagytak ahogy húzom magam után a bőröndömet, a szempilláimra pedig apró jégcsapok keletkeztek. Az orrom jég hideg, a lábujjaimat meg simán le lehetne amputálni érzéstelenítő nélkül is, mert már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán vannak lábujjaim. A fél úton már egyáltalán nem gondoltam jó ötletnek, hogy elfogadtam azt a nyamvadt meghívást, inkább maradtam volna otthon olvasni vagy Hópihével játszani. De nem, mert helyette a hatalmas pusztán sétálok amit ellepett a hó, és egy ház felé, ami van vagy öt emeletes. Az sem segített ha elképzeltem, hogy a forró vízben ülök és közben gyertyákat gyújtok, hogy hangulatosabb legyen. Helyette inkább kirázott a hideg és gyorsabban kezdtem el kapkodni a lábaimat, hogy minél hamarabb odaérhessek és bekopoghassak. Az egyik ablak előtt elhaladva már hallottam Molly hangját, ahogyan ordibál feltehetőleg az ikrekkel. Elmosolyodtam és megálltam az ajtó előtt. Kopogtam kétszer, hogy biztosra menjek és kinyissák az ajtót. Szerencsére nem kellett sokat várnom, mert amint kopogtam abban a pillanatban már nyomódott is le a kilincs, és az ajtó másik oldalán lévő személyt pedig megpillantottam. Molly arcára kiült a hatalmas vigyor mikor meglátott, majd széttárta a kezeit és lépett felém egyet. A következő pillanatban pedig már a nő karjaiban voltam, és borzasztó szorító érzést éreztem. Molly nem igazán akart elengedni, gondolom magában most hálát mond Merlinnek, hogy jöttem és egy kicsit kikapcsolódhat, mert amíg itt vagyok, addig szerintem elegendő időnk lesz pletykálni.

- Végre megérkeztél, csöppségem.- nyomott két puszit az arcomra.  - Egyedül jöttél?- kérdezte mikor észrevette, hogy a lépcső előtt csak egy bőrönd van. Kinézett az ajtón, elfordította jobbra és balra a fejét. Gondolom kereste Dracot. Ne keresse, mert nem fogja megtalálni.

- Igen.- bólintottam. Nem igazán akartam róla beszélni, igazából még anyáéknak sem mondtam el. Csak annyit tudnak, hogy már nem vagyunk együtt és szerintem ez egyenlőre elég információ számukra. Nem az van a dolog mögött, hogy nem akarom elmondani senkinek és titokban akarom tartani, hanem még pontosan én sem tudom, hogy mi ez az egész és nem tudnék válaszolni a rengeteg kérdésre. Így aztán úgy láttam jónak, hogy egy kis ideig megtartom magamnak.

- Jól hallottam?- fordultam a hang irányába, de nem láttam senkit magam mögött. Pedig megmérnék esküdni, hogy az előbb mintha Fred hangját hallottam volna.

- Hangja zene füleimnek.- hallottam meg George hangját is. Molly már rázta a fejét és fújtatott egyet. Aztán mikor megfordultam teljesen, hirtelen előjöttek, én pedig felsikítottam. Olyan váratlanul jelentek meg, hogy kénytelen voltam így reagálni mivel megijedtem.

- Mi lenne, ha nem ijesztenétek halálra? Inkább hozzátok be a bőröndjét és csukjuk be az ajtót, mert tódul be a hideg!- mondta Molly, a fiúk meg mosolyogva mentek el mellettem és hozták fel a bőröndömet.  - A vendég szobába vigyétek be.- mondta.

- Oh, nekem jó a kanapé is.- legyintettem. Tényleg így gondoltam. Olyan fáradtnak éreztem magam, hogy állva el tudtam volna aludni.

- Dehogy drágám.- rázta meg a fejét Molly.  - A legjobb szobát kapod.- csípett bele az arcomba, majd elment.  - Kérsz süteményt?- kiáltotta ki azt hiszem a konyhából.

- Nem kérek, köszönöm.- kiáltottam vissza, aztán a lépcső felé fordultam, mert hallottam a fát ami megropogott a súly alatt. Ron jött le Harryvel együtt, és amint megláttak azonnal megindultak felénk.

- Üdv nálunk.- köszöntött Ron, és az arcomra nyomott két nagy puszit, ahogyan Harry is.

- Malfoy nem jött veled?- kérdezte Harry. Kicsit meglepett a kérdése. Mármint, nem azért mert arra számítottam volna, hogy tudja, hogy szakítottunk. Hisz honnan tudná? Inkább az lepett meg, hogy ez volt az első kérdése mikor alkalma nyílt arra, hogy beszéljen velem.