Minden érintés

Prefektusi habok

Minden érintés

12. rész

Teljesen összezavarodtam. Nem értem, hogy mi történik. Akkor Malfoy adta nekem a karkötőt? Minek adna nekem? Valami nem stimmel.

Mikor megfordultam Cedric volt előttem, Malfoy pedig egyre jobban távolodott. Úgy éreztem, hogy muszáj utána mennem és kiderítenem ezt az egészet, ugyanakkor gondolnom kellett a páromra, Cedricre is. Nem tehetem meg vele, hogy itt hagyom őt, mikor vele jöttem. Azonban még sem hagyott nyugodni a dolog.

- Cedric, most sajnos itt kell, hogy hagyjalak.- mondtam, és már mentem volna is el mellette mikor megfogta a kezemet.

- De hát hova mész? Még nincs vége a bálnak.- mutatott a rengeteg diák felé akik éppen valami rock zenére ugrálnak egyszerre.

- Igen, tudom.- bólintottam.  - Ígérem, hogy visszajövök, csak most el kell intéznem valamit.- mondtam, mire kérdően nézett rám.

- Valami baj van? Veled menjek?- kérdezte. Valóban aranyos volt, hogy ennyire aggódik, de nem most kéne aggódnia hanem mondjuk egy órával később. Úgy tökéletes lenne.

- Nincs semmi baj.- ráztam a fejem.  - Visszajövök.- nyomtam egy puszit az arcára, aztán Malfoy után futottam aki elég messze járt már.

Szerencsére a magassarkúban futás számomra nem okoz gondot, hiszen Franciában minden egyes nap ilyen fajta cipőkben voltam. Ebben ettem, sétáltam, lovagoltam, és volt arra is példa, hogy abban aludtam. Nem volt jó.

- Hát te?- állított meg Pansy. Adriannal az oldalán iszonyatosan jól nézett ki.

- Malfoyt keresem.- néztem körbe.  - Nem láttátok?- kérdeztem.

- Lesz egy habfürdős buli az ötödiken.- szólalt meg Adrian.  - Gondolom oda ment, mert mindenki meghívta rá.- vonta meg a vállát.

- Ki az a mindenki?- kérdeztem, mert nekem senki sem említette, hogy lesz egy ilyen buli.

- Mondtam neked is.- nézett rám Pansy nagy szemekkel.

- Nem, nekem nem.- ráztam a fejem.

- Jó, akkor most mondom.- legyintett.  - El kell jönnöd.- mosolygott.

- Vár Cedric.- mutattam a bál felé.

- Vár a Diggory gyerek, miközben te Malfoyt keresed? Egyszerre kettővel nyomulsz? Nem is tudtam, hogy ilyenek a Franciák.- mosolygott Adrian.

- Nem tudom miről beszélsz, én nem nyomulok senkivel.- ráztam a fejem.  - Én csak szeretnék megkérdezni tőle valamit.- tettem hozzá.

- Akkor jó hírem van, mert a habfürdőzésen beszélhetsz vele.- mondta Pansy, és átkarolva vitt magával.

Cedric egy életre megfog utálni amiért nem mentem vissza. Igazából simán vissza mehettem volna mert holnap is megtudnám kérdezni, de ahelyett, hogy most Cedriccel lennék valahol a Nagyteremben, én fehérneműben ülök az ötödiken lévő Prefektusi fürdő medencéjében. Ez a cselekedetem ellent mond mindennek amiben eddig éltem, de kell néha a változás, nem? Vagy nem? Mindegy. Vissza csinálni már nem lehet.

Egyébként nagyon kellemes itt a hangulat. Valószínű ez azért van, mert csak olyanok vesznek most körül akiket szeretek. Zabini, Theo, Adrian, Pansy és Malfoy. Na jó, talán nem mindenkit szeretek. Rajtam kívül mindenkinek van a kezében egy üveg akármi, amit kedvük szerint iszogathatnak. Kicsit úgy érzem magam mintha én lennék az a kis ártatlan gyenge láncszem, a kívülálló. Pedig egyáltalán nem ilyen vagyok, csak félek elengedni magam. Nem tudhatom, hogy mit hoz még az éjszaka.