Minden érintés

Bibliothéque

Minden érintés

16. rész

Bájitaltanra menet végig néztem az embereken. Kipihentnek és boldognak látszódnak a diákok, én meg el is szégyelltem magam amiért akkora táskák vannak a szemem alatt, hogy elférnének benne a könyveim.

Egész este nem aludtam semmit. Inkább bámultam ki az ablakon és figyeltem, hogy a hó már néhány helyen elolvadt. Nemsokára jön a tavasz, és újra hallhatom reggelente a madarak csicsergését, érezni fogom a virágok illatát, és a nap is sütni fog. Kint a természet gyönyörű lesz idővel, én pedig maradok ugyan az az ember. Bárcsak az emberek is tudnának úgy változni jó irányba mint az évszakok.

A terembe beérve még szerencsére nem volt bent Malfoy, és a baráti társaságomból senki sem. Most reggelizhetnek valószínű. Lepakoltam az asztalomhoz és gondolkoztam. Ugyan az járt most is a fejemben mint ami tegnap este. ,,Mindenki arra vágyik, hogy megcsókoljam." Ki lenne ő, hogy mindenki erre vágyjon? ,,Ez alól te sem vagy kivétel" Ez nem is igaz! Mégis kinek képzeli magát? Ha tudná mennyire felidegesített tegnap este, szerintem rögtön bocsánatot is kérne.

Egy kis idő elteltével megláttam bejönni Pansyt és a többieket a terembe. Kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben, mert Pansy nem ült le mellém. Helyette inkább Malfoy volt az aki helyet foglalt mellettem, én meg szúrós szemekkel néztem Pansyre, aki csak puszikat küldött felém, meg kacsintgatott.

- Meddig játszod még a gyereket?- kérezte Malfoy miután teljes testtel elfordultam tőle.

- Nem vagyok rád kíváncsi.- vontam meg a vállam, mire bólintott és hátradőlt a széken.

- Az idegrendszerem automatikusan feladja a szolgálatot mikor veled vagyok.- sóhajtott, mire felnevettem. Pont ő mondja. Nekem.

- Valahogy ismerős a helyzet.- csóváltam a fejem.

- Kezdesz kiborítani.- dőlt előre, mire ránéztem. - Tegnap nem hallgattál végig, szóval most fogsz.- mondta, mire felhúztam az egyik szemöldököm.

- Ki vagy te, hogy megmond mit csináljak?- kérdeztem, megforgatta a szemét. - Engem nem érdekel a magyarázatod.- néztem rá mérgesen.

- Miért vagy ennyire makacs?- emelte fel egy kicsit a hangját.

- Megtennéd, hogy a helyedre mész?- kérdeztem, mire megrázta a fejét.

- A helyemen vagyok.- vonta meg a vállát, mire kérdően néztem rá. - Pansy volt olyan kedves, hogy átadta a helyét erre az órára.- mosolygott, mire hátrafordultam Pansyhez, aki oké jeleket mutogatott a kezével.

- Nagyszerű.- mondtam, aztán visszafordultam.

Szerencsére Malfoy nem tudta tovább mondani, mert Piton professzor bejött a terembe, és jó hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Elfoglalta a tanári asztalát és kipakolta a könyveket. Jó alaposan végig nézett minket, hogy megnézze ki az a bátor aki mer hiányozni vagy késni az órájáról. Ilyen általában nem fordul elő, mert mindenki fél Piton professzortól.

- Lapozzatok, a százkettedik oldalra.- mondta, majd mindenki elővette a könyvet. - Még mielőtt bármibe is belekezdenénk, szeretném tájékoztatni magukat, hogy ha bárki mer még egyszer lopni, a bájitalos kamrámból, azt azonnali hatállyal kirúgjuk az iskolából.- mondta, majd megállapodott a tekintete Harryn. - Nem szeretem az olyanokat, akik más tulajdonát használják engedély nélkül.- tette hozzá.

- Szent Potter megint mibe keveredett bele?- nevetett halkan Malfoy, majd rám nézett. Harry nevét olyan gúnnyal és gyűlölettel mondta, hogy ha rólam beszélne így, valószínű elsírnám magam.