Minden érintés

Egy tavaszi nap

Minden érintés

17. rész

Voldemort a világ legnagyobb fekete mágusa, akinek legfőbb célja a halhatatlanság elérése. Tud párszaszóul beszélni, ami azt jelenti, hogy érti a kígyók nyelvét, és beszéli is. Ez az egyik bizonyíték arra, hogy Mardekár Malazár leszármazottja. Eredeti neve Tom Rowle Denem, amit diákkorában Voldemortra változtatott, mert megvetette eredeti nevét, ami megegyezett gyűlölt, mugli apjáéval. A varázslóvilágban annyira rettegnek tőle, hogy a nevét sem merik kiejteni, ehelyett úgy emlegetik, mint „Tudodki", „Tudjukki" vagy „Ő, akit nem nevezünk nevén". Követői, a Halálfalók ellenben „Sötét Nagyúr"-nak nevezik. A Roxfortban prefektus volt, természetesen a Mardekárházban. Kitűnő tanuló volt, sok tanár kedvence, csak az igazgató, Albus Dumbledore nem bízott meg benne. Ereje hatalmas és félelmetes, mert az elméjével mozgat tárgyakat és emberek kínzására is alkalmas. Aki a közelébe kerül az menekül, mert túl veszélyes lenne vele egy helyen lenni.

1995. egy tavaszi nap.

Reggel a szokásos rutin szerint készülődtünk Pansyvel egy hét múlva is. Egy hét alatt elég sok minden történt. Például az, hogy Cedriccel újra jóba vagyunk. Mármint, nagyon jóba. Minden nap elmegyünk valahova kettesben, és nagyon jól érzem magam. Kicsit olyan mintha elfelejtenék valamit, de ezzel nem törődöm. Malfoyt egy hete kerülöm, mert nem vagyok rá kíváncsi amit ő nem tud elviselni. Pansy és Adrian a lehető legjobban vannak, mert Pansy már nem fél attól, hogy megcsalja őt, a fiúk meg egy kicsit kevesebbet szívnak, ezért lehet velük beszélgetni is.

A Nagyterembe menet az alakokon kinézve észrevettem, hogy már kezdenek kinőni a virágok, és a hőmérséklet is változott. A nap kisütött és megvakít, a virágok illatát már messziről lehet érezni, a madarak meg előjöttek. Ezt az évszakot szeretem, mikor még maga a természet is vidám. Persze azért semmi pénzért nem mondanék le a szakadó esős napokról sem, mert az is a kedvencem.

A diákok meg vannak veszve, hogy ma van a harmadik és egyben az utolsó próba is. Ma fog kiderülni, hogy melyik bajnok fogja megnyerni a kupát. Nem tudom, hogy Harryért vagy Cedricért izguljak-e jobban, de igazából mindegy kinyeri. Mindegy, mert biztosan megérdemli. Nagyon sok mindenen kellett átjutniuk ahhoz, hogy megnyerhessék azt a szaros kupát. Aki nem nyer az nem kap semmit, szóval ezt annyira nem tartom fair dolognak.

- Jó reggelt.- köszöntünk egyszerre a fiúknak és Astoriának, aki Malfoyon csüng. Milyen szép látvány.

- Szépek, és kisimultak vagytok. Mi történt veletek?- nézett végig rajtunk Theo.

- Biztos szívtak valamit, ugye?- kacsintott Zabini, mire kivettem a szájából a cigit.

- Ha valamelyik tanár meglátja, hogy az iskola területén cigizel, páros lábbal fognak kirúgni úgy, hogy többet le se esel.- szidtam le miközben elnyomtam a cigit, ő meg bólintott.

- Köszönjük a bókokat, simán csak aludtunk.- mondta Pansy, majd megjátszotta az úrinőt. - Egész pontosan te mit is keresel itt?- fordult Astoriához.

- Ezt kérdeztem én is.- forgatta meg a szemét Malfoy.

- Jöttem Dracohoz.- mondta olyan természetességgel, hogy mindenki csak figyelt. Vagyis csak ők, mert én nem. Együtt vannak, miért ne jöhetne? - Egyébként még nem volt alkalmam megköszönni, hogy elrontottátok a bálunkat amire egész évben készültünk.- nézett ránk. - Szóval köszönöm.- mondta gúnyos vigyorral az arcán.

- Bármikor drágám, bármikor.- küldött Pansy neki egy puszit, aztán rám nézett és elkezdett enni.

- Miután megajándékoztatok minket a bogarakkal, úgy éreztük muszáj, hogy viszonozzuk ezt a szép gesztust.- mondtam. - Bár a miénk egy kicsit tovább tartott.- tettem hozzá, mire Malfoy mosolyogni kezdett.