Minden érintés

Cetlik

Minden érintés

30. rész

Reggel szokásosan keltem. Szokásosan fáradt voltam és nem akartam felkelni az ágyból, de muszáj volt, és a muszáj nagy úr. Szokásosan a rémisztő és a zombi Daniéla nézett vissza rám reggel a tükörben, és mint mindig, most sem lepődtem meg rajta. Szokásosan felöltöztem, majd a lányokkal mentünk le a lépcsőn, ahol Zabini a szokásos üdvözléssel fogadott minket. Üdv, monoton napok!

- Draco?- kérdeztem a fiúktól, akik elég furán kezdtek el viselkedni.

- Úgy döntött, ma nem fog velünk reggelizni.- mondta Theo, mire bólintottam.

- Vagyis veled.- mondta Zabini. Sóhajtottam egyet és a tudomásomra jutott, hogy Draco most még jobban utál mint eddig valaha. De miért? Mit tettem? Nem értem.

- Pompás.- motyogtam, majd elindultunk.

A folyosón sétálva egyfolytában kattogott az agyam, és azon gondolkoztam, hogy vajon mit tehettem amiért ennyire haragszik rám. Talán Seamus? De hát elküldte őt, ráadásul helyettem. Itt, akinek haragudnia kéne valakire, az én vagyok. Nekem kéne úgy döntenem, hogy nem vagyok hajlandó vele együtt reggelizni, mert minden egyes alkalommal mikor egy kicsit is úgy érzem, hogy közel kerültem hozzá, ellök magától. Aztán minden kezdődök előröl, mert keresi a társaságom, és úgy viselkedik mintha semmi sem történt volna mondjuk két nappal ezelőtt.

- Te barom!- jött felénk a lány akit Theo olyan szépen szeretett volna felszedni. Nagyon nagy sebességgel jött felénk, szinte már majdnem futott. Az arca egyből eltorzult mikor meglátott minket, kezében pedig egy cetli volt. Szegény cetlire rá járt a lúd, mert olyan gyűrött volt, hogy ha tudna beszélni, sírva könyörögne, hogy vegyük el őt tőle. Persze szívinfarktust kapnék ha egy cetli elkezdene beszélni, bár a rivalló után már szerintem nagyon semmi sem lepne meg.

- Na, ez érdekes lesz.- súgta nekünk Theo, majd megfordult, hogy a lánnyal szemben legyen.

- Csodabogár.- üvöltötte Zabini, mire a lány összerezzent. - Mi járatban errefelé, tündérszép lány?- kérdezte mosolyogva, mi meg kérdően néztünk rá. Ezekkel a becézgetésekkel elég hülyének tűnik. Mondjuk az is, szóval...

- Nálatok mindenki idióta?- kérdezte úgy általánosságban.

- Igen.- bólintott Natasa. - De ne aggódj, dolgozom az ügyön.- mondta, és egy pillanatig olyan volt mintha valami titkos, beépített ember lenne akinek az a feladata, hogy az idióta barátait megnevelje.

- Nesze.- mondta a lány, majd Theora dobta a celit. - Azt hittem, ti Mardekárosok nem süllyedhettek mélyebbre.- nézett végig rajtunk. - Tévedtem.- tette hozzá.

- Nem minden Mardekáros egyforma.- ráztam a fejem.

- Persze.- nevetett fel. - Egy társaságban vagytok. Szerinted majd elhiszem, hogy csak ő ilyen analfabéta?- kérdezte, én meg úgy éreztem, hogy ez a lány hülyének néz engem.

- Igen.- bólintott Pansy.

- Ti megőrültetek.- nézett végig rajtunk szintén. - Te meg, fordulj fel!- mondta Theonak, majd elment. Kérdően néztünk a lány után, aztán Theora, aki csak lehajtott fejjel, rázkódó vállal fordult felénk.

- Ez kész.- mondta, majd kitört belőle a nevetés, ahogyan Zabiniből. Mi lányok elképedve álltuk előttük és néztük, ahogyan a hasukat fogják a nevetéstől. Nem tudtuk elképzelni, hogy mi történt ami ilyen nevetséges számukra. Mi is jelen voltunk, végig hallgattuk, és mégsem nevetünk.