Minden érintés

Vissza az emlékekbe

Minden érintés

82. rész

A hír, miszerint Voldemort elvette Dumbledore pálcáját, úgy terjedt mintha egy vírus szelte volna át az egész Varázsvilágot. Olyan emberek is tudomást szereztek róla akik teljes mértékben kimaradnak a sötét oldal dolgaiból. Az emberek rettegnek, hiszen a varázsvilág legerősebb pálcája egy olyan emberhez került, aki nem éppen emberi életeket fog menteni vele és nem virágok termesztésére fogja használni a pálca erejét. Tudomást szereztünk, hogy ezek az emberek már a Mágiaügyi Minisztériumban keresik a megoldást a sötét oldal kivégzésére, amihez Voldemortnak is volt egy pár szava, éppenséggel tette. Így keletkezett a mészárlás, az újságok szerint pedig a vérfürdő a Gringottsban, ugyanis Voldemort a bankban lévő koboldok nyolcvan százalékát kivégezte, és ott hagyta őket. Ez két okból volt számára tökéletes döntés. Az egyik, hogy léteznek Horcruxok amikben Voldemort lelkének részei vannak, és szüksége volt az egyikre, ami ott volt elrejtve, de nem akarták beengedni, így plusz egy ok ami miatt ölhetett. Ezek a horcruxok tehetik lehetővé azt, hogy örök fiatal maradjon. Akárhány éves, ő ugyanúgy fog kinézni és az ereje is ugyanolyan hatalmas lesz mint eddig. A másik pedig, hogy félelmet kelt az emberekben, így abban bízik, hogy senki sem áll majd az útjába. Voldemort nagyban játszik, és olyan dolgokon gondolkozik, amik ha valóban tökéletesen működnek, nem csak a Varázsvilágot pusztítja el, hanem a Muglik világát is. Ezáltal az összes létező embert, beleértve engem is, és talán sokkal több szerepem lesz benne mit ahogyan én azt gondoltam még a legelején... Nos, mivel Voldemort kezei között két olyan hatalom van ami emberfeletti, így úgy gondolta tökéletes ötlet, ha egyesíti a kettőt. Mivel a bodzapálca a legerősebb és képes elbírni egy teljes emberi életét és magába tudja szippantani azt, így lehetséges lehetőség az, hogy az erőmet összeköti a pálca erejével. Amire én hajlandó vagyok arra a pálca is képes lesz és ez így van fordítva is. Legalább is, Malfoyék könyvtárukban ezt olvastam egy vastag poros könyvben, amiben már néhány oldalon kopottak a betűk és értelmetlenné váltak a szavak. Amiket könyvekből olvasok vagy olyan személy mondja nekem akiről tudom, hogy idősebb, okosabb és felsőbbrendű mint én, azoktól valamiért mindig elhiszek mindent, mert az ő szájukból valahogy másképpen hangzanak el a szavak.

Hirtelen dörömbölés. A szemeim kipattantak a helyükről azon nyomban, hogy meghallottam a hangos és többszöri kopogásnak szánt ütéseket az ajtón. Egyből nyúltam a pálcámhoz, ugyanis abban az időben amíg nem volt varázserőm, csak a pálcámra hagyatkozhattam ha megakartam magamat védeni. Belém rögzült a tudat és a mozdulat, így fénysebességgel nyúltam hozzá és kezdtem markolászni a pálcát, készen állva a támadásra ha esetleg arra kerülne a sor. Draco óvatosan kinyitotta az ajtót én pedig már lendítettem a kezem, azonban mikor megláttam a göndör kócos szénaboglya hajat, az erős fekete árnyalatú sminkes arcot és az ördögi nézést, fújtam egyet és leraktam a pálcát.

— Mit keresel itt ilyenkor, Bellatrix? — kérdezte Draco a nőtől, aki hangosan szinte már visító hangon nevetett és nézett végig rajtunk. Draco visszajött az ágyhoz és törökülésbe leült, én meg mellé csúsztam és a vállának dőlve ültem.

— Milyen szép újra együtt látni titeket. Mint a régi szép időben, nemde? — fogta a hasát a nevetéstől. Egy kicsit sem értettem, hogy mi ebben olyan vicces, de Draco arckifejezéséből ítélve neki sem tetszett.

— Hajnalok hajnalán azért verted be majdnem az ajtót, hogy nevethess rajtunk? — kérdeztem és ásítottam egyet. Kinéztem az ablakon és az, hogy hajnalok hajnalán kicsit túlzás volt mert igen csak világos volt. Nagyjából nyolc óra lehet. Mindegy, van olyan ország biztosan ahol most jelenleg hajnalok hajnala van.