Minden érintés

A Jóslat

Minden érintés

48. rész

Umbridge szobája előtt állok. Az ajtaja kulcslyukán kukucskálok, és közben hallgatózok is. Draco és Zabini elmentek megkeresni Neville-t aki Ginnynek szeretett volna segíteni, csak erre Umbridge rájött.

A székben Harry ül, előtte pedig Umbridge áll. Ron, Hermione, Ginny és Luna egy-egy főinspektor kíséretében állnak a falnak simulva és nézik ahogyan Umbridge valamit kiszeretne szedni Harryből. Gondolkoztam. Vajon mit csináljak? Ha így haladunk akkor elfogunk késni és Voldemort megöli Siriust, de azt nem hagyhatjuk. Valamit ki kell, hogy találjak.

Talán ha alkalmaznám Seamus egyik szokását és felrobbantanék valamit, akkor Umbridge kijönne a szobából és Harryék megszabadulnának. De mit robbantsak fel, és hogyan? Vagy esetleg ha valahogy betudnék jutni úgy, hogy ne vegyen észre senki és a Weasley terméket, a Rókázórágcsát adnék valakinek akkor szinte biztos, hogy lenne egy kis mozgás és van is nálam. Nem pont erre az alkalomra akartam felhasználni, de most nem számít. A baj már csak az, hogy mindegyik ötletemben van valami hiba. Úgy nem tudok csinálni semmit, hogy ne vegyenek észre.

Egyszer csak kinyílt előttem az ajtó, én meg lefagyva néztem a szobában lévő embereket. Harry úgy nézett rám mint aki azt hiszi, hogy én árultam el őket. Ez igazából érthető, mert én is ezt hinném. Nem én voltam ott a megbeszélt időben a megbeszélt helyen hanem Umbridge, de nem én mondtam el.

- Ez meg itt a Weasley lánynak akart segíteni.- ment el mellettem Draco, aki fogta Neville talárját. Hogy miben akart segíteni azt pontosan nem tudom, de szegény Neville-t elkapták.

Amilyen hévvel ment be Zabini mellettem a szobába, és kicsit meglökött a vállával, és konkrétan beestem a szobába. Szó nélkül álltam és néztem a többiekre akik kérdően néztek rám. Kellemetlen volt ez az egész, de jelen pillanatban Umbridge nem velem, hanem Harryvel foglalkozott.

- Dumbledorehoz készültél, igaz?- kérdezte mérgesen Umbridge.

- Nem.- rázta meg a fejét Harry, mire Umbridge pofon verte.

- Hazudsz!- szemeivel szikrákat szórt Harryre. Aztán hirtelen megjelent Piton professzor az ajtó előtt.

- Hivatott, asszonyom?- kérdezte Piton, mire Umbridge kihúzta magát.

- Piton!- fordult felé. - Igen! Ki kell csikarnom néhány választ és úgy tűnik szepszerivel nem megy. Van magánál Veritaserum?- kérdezte Umbridge, Piton professzor pedig megrázta a fejét.

- Kegyed mindet felhasználta a diákok ki hallgatásakor. Ha csak nem akarja megmérgezni Mr.Pottert amit egyébként teljes mértékben megértenék, nem segithetek.- mondta Piton, mire Umbridge idegesen dobbantott egyet. Még mielőtt Piton elmehetett volna, Harry megszólalt.

- El kapta Tappmancsot. Fogjuk elejtette ott ahol el van rejtve.- mondta, mire Piton megtorpant és rémülten nézett vissza rá. Persze, hogy tudja, hogy miről van szó. Umbridge viszont nem értett semmit. És pont ez volt a cél.

- Tappmancs? Ki az? Mi az? Magyarázatot kerek Piton!- rázta a fejét Umbridge, és komolyan féltem,
hogy leesik a feje.

- Én sem értem.- rázta meg a fejét, és elment. Hazudott. Egy elfojtott mosollyal az arcomon fordultam vissza, hogy megnézzem ehhez mit szól a csúf boszorkány.

- Hát jó.- sóhajtott. - Legyen így. Mivel ez a Minisztériumot érinti, így muszáj lesz.- mondta, majd odament az asztalhoz és lehajtott egy képet.

- Be van tiltva!- mondta egyből Hermione. Ha Umbridge a Crucio átkot szeretné alkalmazni Harryn, akkor lehetséges, hogy kirepítem az ablakon.

- Ha Cornelius nem tud róla..- vonta meg a vállát Umbridge.