Minden érintés

A Sötét Jegy

Minden érintés

70. rész

Reggel feketébe öltözve mentem le a többiekhez a konyhába, akik már a reggelijüket fogyasztották. Őszintén megvallva az ég világon semmi kedvem nem volt ehhez a naphoz, ha tehetném beteget jelentenék és egész nap az ágyban feküdnék, messze mindentől és mindenkitől. Persze ezt nem tehetem meg, főleg nem én, szóval ilyen lehetőség nincs is. Minél előbb túl vagyok rajta annál jobb, és reménykedek benne nem veszi észre Voldemort, hogy nincs nálam az erőm. Leültem a többiekhez az asztalhoz, magam elé vettem egy tányért, rápakoltam a madár eledelnek megfelelő ételt, majd síri csendben kezdtem el reggelizni. Draco kezét a combomon éreztem meg, és óvatos pillantásokat vetettem rá. Egyszer sem nézett rám, úgy tett mintha ez normális lenne és együtt lennénk, ezért joga van ilyet csinálni. Nem tiltakozom ellene mert hiányzik, és annak ellenére, hogy nem vagyunk együtt még ugyanúgy viselkedünk néha, és egyébként is jól esett az érintése, úgyhogy nem panaszkodok érte. Kellemetlen volt úgy egymással szemben ülni, hogy közben mind tudjuk, hogy mindenkinek van valami a nyelve hegyén és kiszeretné mondani, csak nem tudja, hogy lehet-e. A csendet csak Zabini fulladozása törte meg néha, mikor félrenyelte a narancslevét, és majdnem megfulladt. Szerencsére Natasa a közelében ült, és akkorát rácsapott szegény fiú hátára, hogy azt még én is megéreztem. Szinte hallani lehetett ahogyan a bordiái megroppantak.

- Kösz, hogy leszakítottad a fél testemet.- bólintott Zabini, mire elnevettük magunkat.

- Nem én tehetek róla, hogy ennyire szerencsétlen vagy. Más országokban az emberek éheznek, te meg pocsékolod azzal az innivalót, hogy megfulladsz benne. Most szerinted mennyi ment kárba? Rengeteg! Remélem küldesz a szegény embereknek most cserébe valamit!- meresztette Natasa Zabinire a szemeit, akinek megállt a kezében a villa miközben emelte a szájához a kajával együtt.

- Mi van?- akadt ki teljesen, mi meg csendben, de mosolyogva néztük végig. Várom már, hogy mikor mondják ki, hogy együtt vannak. Látni lehet rajtuk.

- Az, hogy egy barom vagy! Tudod hány országban van olyan szegénység, hogy nem tudnak venni maguknak egy doboz italt? Még vizük sincs!- csapott az asztalra Natasa, mire Zabini lerakta a kezéből a villát, a szalvétával megtörölte a száját, majd felénk nézett.

- Azt hiszem megőrült. A legjobb amit tehetünk, hogy bevisszük a Szent Mungóba, és ott hagyjuk agyi kivizsgálásra.- mondta, majd Natasára nézett. - Találkozunk egy másik életben.- kacsintott rá, mire kész. Mindannyian egyszerre nevettünk fel hangosan.

- Adok én neked olyan agyi kivizsgálást, hogy a fal adja a másikat, öcskös!- forgatta meg a szemét Natasa.

- Ti nagyon hülyék vagytok.- ráztam a fejem mosolyogva.

- Ha valaki megkérdezi, hogy kik a barátaim, őket kettőjüket letagadom.- mutatott Theo Zabinire és Natasára.

- Részemről rendben.- bólintott Natasa.

- Minden oké?- fordultam Dracohoz, aki egy szót sem szólt egész idő alatt. Néha szorított egyet a combomon és eleresztett egy halvány mosolyt, hogy a többiek azt higgyék ő is jól szórakozik, és ennyi. De nálam ez nem jön be, tudom, hogy valami nincs rendben és szerintem tudom is, hogy mi a baj.

- Fáradt vagyok.- vonta meg a vállát, majd sóhajtott. - Most először igazán érzem azt, hogy, félek. Nem tudom mi lesz ma.- rázta meg a fejét.

- Hogy érted?-

- Úgy, hogy ha valami balul sülne el, és nem tudnálak megvédeni és valami bajod lenne, nem tudom mit csinálnék.- nézett bele a szemembe. Kék szemei igen csak jegesek voltak, és persze érzelemmentesek.