Minden érintés

Vihar

Minden érintés

34. rész

Hatalmas vihar. Már vagy egy órája forgolódok az ágyban, de nem tudok elaludni mert félek. Utálom a vihart, mert dörög az ég, és ebben a szobában pedig nem olyan jó az ablak, így akárhányszor dörög az ég vagy villám csap le valahova a közelbe, az ablak megremeg, én pedig frászt kapok. Persze Natasa meg Pansy ebből az egészből semmit sem hallanak, mert úgy aludnak, hogy ha egy bomba robbanna, ők akkor sem kelnének fel. Felkelteni őket nem fogom, mert ne szenvedjenek ők is, meg Natasa megölne, mert ha felkeltem akkor nincs meg a napi 8 óra alvása, ezért másnap ideges és nyúzott lesz, ez miatt pedig engem okolna. Szóval úgy döntöttem, hogy akkor fetrengek még egy kicsit, aztán hátha eláll a vihar és el tudok aludni.

Alapvetően az esőt szeretem, mert felfrissít mindent. A természet szebb lesz, az eső illata is remek, a talaj pedig vizes lesz, így semmi sem fog kipusztulni. A tavak "újratöltődnek", a galambok meg pihennek, mert ilyenkor senki sem küld levelet senkinek. Persze ez a viharban mind megvan, viszont én frászt kapok. Aztán ez így nem jön be.

Mikor fordultam egyet az ágyba, egyrészt bevertem a kezemet az éjjeli szekrénybe, másrészt meg eszembe jutott Draco, aki szerintem még fent van. Már persze nem azért mert ő is félne, hanem azért mert egy igazi éjjeli bagoly. Szinte sosem alszik el hajnali háromnál hamarabb, most pedig egy órát mutat a fali óra, így minden bizonnyal fent van.

Lassan kimentem a szobából, és szerintem járna nekem valami díj, mert nem keltettem fel senkit sem. Halkan, lábujjhegyen átmentem a fiúk részére, és bekopogtam az ajtón. Remélem fent van és nem fölöslegesen jöttem át, kockáztatva az életemet azzal, hogy akár fel is kelthetem Natasát. A fülemet odanyomtam az ajtóhoz, és hallgatózni kezdtem, hátha meghallok valami mozgást. Bizonyára süket lettem, mert nem hallottam volna, hogy valaki jön az ajtó felé, így mikor Draco kinyitotta az ajtót, majdnem beestem rajta.

- Mit keresel itt ilyenkor?- kérdezte meglepődve, majd becsukta maga mögött az ajtót.  - Mi a baj?- kérdezte halkan.

- Nem tudok aludni a vihar miatt.- vontam meg a vállam, mire kérdően nézett rám.

- Voldemort unokahúga fél egy kis vihartól? Ez, hogy lehetséges?- kérdezte, majd mosolyogva magához húzott a kezemnél fogva, és megölelt.

- Nem vicces.- motyogtam, mire halkan felnevetett, én meg belefúrtam az arcom a mellkasába.

Egyébként nagyon jól néz ki a pizsomájában is. Egy sima fekete felső egy sima fekete, hosszú melegítő nadrággal, de akkor is jól néz ki. Haja nincs beállítva, simán lóg a homlokába, és kócos is. Illata ugyan olyan mint nappal, talán fürdés után is befújja magát, nem tudom. De megőrülök érte.

Draco visszament a szobájába, hogy hozzon plédet. Lementünk a kandalló elé és magunkra terítettük a plédet, mert lent vagyunk, és itt télen egy kicsit hideg van. Közelebb bújtam hozzá, és csak reménykedni tudtam, hogy nem hagy el engem amiért hajnalok hajnalán bekopogok hozzá, hogy legyen velem mert félek a viharban.

- Beszélgessünk valamiről, ez így unalmas.- fordultam felé, mire ő is rám nézett.

- Miről?- kérdezte, én meg megvontam a vállam.

- Én csak annyit mondtam, hogy beszélgessünk. Azt nem, hogy témám is van.- mondtam, mire elnevette magát.

- Ülj velem szembe.- mondta, én meg nem értettem miért, de megtettem. Szerencsére hatalmas volt a pléd, így mindkettőnket melegítette.

Törökülésben ültem le mellé, mire ő közelebb húzott a lábaimnál fogva, és szét tette őket, így a lábammal öleltem a derekát. Nagyon közel voltunk egymáshoz, és nagyon szerettem volna megcsókolni.