Minden érintés

Rózsaszín szoba

Minden érintés

22.rész

Reggel hatalmas láb fájdalommal ébredtem, ugyanis este mikor felkeltem, hogy kinyissam az ablakot és igyak valamit, bevertem a lábamat az ágy szélébe. Miután meggyőződtem róla, hogy nem tört el a sípcsontom és nem is kell amputálni a lábam, egyszerűen csak visszafeküdtem és aludtam tovább. Reggelre persze egy hatalmas zöld folt lett rajta és mikor hozzáértem, kellőképpen fájt.

Találtam egy levelet amit Piton küldött este, de nem foglalkoztam vele mert annyira álmos voltam, hogy inkább úgy döntöttem, hogy hagyom a francba.

Ha ez még nem lenne elég, a homlokomon lett egy kisebb pattanás ami miatt úgy néztem ki, mintha lenne egy szarvam. De semmivel sem foglalkoztam. Felöltöztem és mentem a Nagyterembe Pansyval az oldalamon. Mikor mi leértünk a lépcsőn a fiúk már nem voltak lent, ami azt jelenti, hogy nem vártak meg minket.

- Mekkora bunkók.- mérgelődött mellettem Pansy.

- Nem kötelességük minket megvárni.- csóváltam a fejem.

- Persze.- bólintott. - De ha mi nem várjuk meg őket, akkor balhé van.- forgatta meg a szemét. - Meg amúgy is. Barátok vagyunk.- folytatta tovább.

Nekem nem volt baj, hogy nem vártak meg. Legalább nem kellett ébredés után egyből Malfoy fejét néznem és tettetnem, hogy egyáltalán nem érdekel. Neki ez persze könnyen megy, mivel, hogy magasról szarik rám.

- Reggelt a csodabogaraknak.- köszönt nekünk elsőnek Zabini. - Hogy aludtak a mi kedvenc barátaink?- kérdezte, én meg tudtam, hogy valamit akar.

- Mit szeretnél?- kérdeztem mosolyra húzva a számat, mire Theo felnevetett.

- Semmit.- rázta a fejét. - Kicsit elszomorít, hogy ha kedves vagyok akkor egyből azt hiszed akarok valamit. Mondjuk egy házi feladat megoldása jól jönne, de mindegy.- legyintett, én meg kérdően néztem rá.

- Milyen házi?- kérdezte Pansy.

- Piton tegnap este küldött egy levelet, hogy az új könyvek első oldalát vázlatként írjuk le.- mondtam, mire mindenki rám nézett. - Nem adom oda, mivel nem csináltam meg.- vontam meg a vállam.

- Hogyhogy?- nézett rám nagy szemekkel Theo. - Te nem csináltál házit?- kérdezte.

- Mostmár Denem. Ők nem csinálnak házit.- mondta Malfoy de nem nézett fel a tányérból.

- Mi?- néztem rá kérdően, mire megvonta a vállát.

- Hohó! Daniéla kisasszony lázad?- kérdezte Zabini, mire megráztam a fejem.

- Nem lázadok, de mikor észrevettem akkor még kómás voltam...- mondtam halkan.

Nem értem Malfoyt. Tegnap este mosolygott rám, beszélt velem, megpuszilt és jóéjszakát kívánt. Most meg mintha nem is ő lenne. Ennek mi értelme? Aztán rájöttem mi értelme van olyan két perc után, ugyanis Astoria jelent meg, aki arcán mosollyal lépett oda és ült le Malfoy mellé. Adott a szájára egy apró csókot, és elkezdett enni. Malfoy nem húzódott el és nem is tolta el magától. Egyszerűen csak hagyta, hogy megcsókolja.

Bután néztem magam elé és azon gondolkoztam, hogy, hogy lehettem akkora hülye, hogy én elhittem akár csak egy pillanatra is, hogy kedvel. Vajon mikor megcsókolt a születésnapomon, akkor is együtt voltak? Élesen beszúrt a szívem, de úgy döntöttem, hogy inkább hagyjuk. Nem nézek rá, nem szólok hozzá.

Eltoltam magam elől a tányéromat, mert az étvágyam is elment. Pansy kérdően nézett rám, mivel tudta, hogy mennyire éhes szoktam lenni reggelente. Csak megráztam a fejem aztán felálltam az asztaltól és elmentem. Malfoy nem jött utánam pedig látta, hogy elmentem. Mindegy. Úgyis kezdődik az első óra a rózsaszínbe öltözött nővel, és nem akarok elkésni róla.