Minden érintés

Szerencselé

Minden érintés

56. rész

Reggel arra keltem, hogy Pansy csapkodja a fejem a párnával. Aztán érdekes hangokat hallottam, amire már kinyitottam a szememet és felemeltem a fejemet. Rémülten néztem ahogyan Natasa fogja az ébresztőórát, és teli erőből veri a falhoz. Megdöbbenve és kómásan ültem az ágyamon miközben nagyokat pislogtam, és próbáltam értelmezni ami történik.

- Megkérdezném, hogy mitől lettél egy buldózer, de inkább nem.- ráztam a fejem mosolyogva, mire Natasa ordítva kihajította az ablakon —a fejem mellett két centire repült el— az órát.

- Nem vagy vicces!- nézett rám. - Elkéstünk az óráról, mert nem szólt időben ez a szar óra!- fújtatott, aztán elkezdett öltözni.

- Natasa, ez csak egy tanóra. Nem az esküvődről késtél el.- dörzsöltem meg a szemeimet.

- Ha az esküvőmről késnék el, akkor kérnék egy új időpontot.- fonta össze maga előtt a karját Natasa.

- Nekem a fülembe kiabált, úgyhogy én jobb módszerrel keltettelek fel.- nézett rám Pansy, és közben befogta a fülét. - Le kell mennem a gyengélkedőre, mert úgy érzem beszakadt a dobhártyám.- sóhajtott.

- Reggelizni van idő?- kérdeztem, és kiszálltam az ágyból. A következő pillanatban pedig Natasa nekem dobta a tegnap előkészített ruhámat.

- Nem hallottad, hogy elkéstünk?- kérdezte mérgesen. - Öltözz már!- kiáltott rám, mire azonnal öltözni kezdtem.

Natasa diktátor elérte, hogy összesen csak tizenkét percet késsünk, ha rajtam vagy Pansyn múlott volna még mindig aludnánk. Az első óra az új Bájitaltan tanárunkkal van Lumpsluck professzorral. Kíváncsi vagyok, hogy, hogy fogadja a későket...

Mire a teremhez értünk akkor értek oda Harryék is, szóval ha ő késett akkor mi is késhetünk, mert a tanárok nem fognak minket észrevenni. Harry mellett mindenki láthatatlanná válik. Draco ott állt a többiekkel, és mikor befutottunk a terem ajtajába, felemelte a fejét és rám nézett. Hirtelen megcsapott Draco illata, ami már marta szinte az orromat is. Sosem értettem, hogy miért kell ilyen sokat magára fújni.

- Áh kedves fiam. Már kezdtem aggódni, és nem is egyedül jöttél mit látok.- mosolygott ránk Lumpsluck. Mondtam, ha Harry itt van akkor a késés sem baj.

- Ron Weasley vagyok, de, tudja tanár úr, nincs érzékem a bájitaltanhoz, szóval nem is... - mondta Ron, majd hátralépett és próbált volna elmenni, de Harry hátba verte.

- Ugyan, majd belejössz.- legyintett Lumpsluck, aztán ránk nézett.

- Natasa Chandler a nevem, a Mardekár házba tartozom. Ahogyan ők is.- mutatott ránk, mire Pansyvel mindketten intettünk egyet.

- Daniéla Delon.- mondtam a nevem, de aztán egy kicsit csöndbe maradtam, mert elgondolkoztam, hogy valójában a nevem Teresa Denem.

- Pansy Parkinson.- vonta meg a vállát Pansy.

- Üdvözöllek titeket az órámon.- mosolygott Lumpsluck.  - Könyveket elő!- tapsolt egyet, aztán visszafordult a diákok felé.

- Még nincs könyvünk.- mondta Harry.

- Semmi baj. Találtok a szekrényben.- mondta Lumpsluck, majd a hozzánk legközelebbi szekrényre mutatott. Egyszerre mentünk oda, és volt ott jó pár jó állapotú könyv, és egy rossz. Mindannyian a jót céloztuk meg, végül Harry kapta a szakadtat.

Odaálltam Draco elé, aki egyből magához húzott és belecsókolt a nyakamba. Nevetve húztam össze magam mert a nyakam mindig is a gyenge pontom volt, ahogyan szerintem mindenki másnak is. Csillogó szemekkel fordultam hátra a szőkéhez, hogy adjak a szájára egy csókot. Lumpsluck végig nézte ezt az egészet de nem szólt semmit, inkább csak magyarázott tovább valamit a diákoknak. Hogy miről beszélt azt nem tudom, mert sajnos nem nagyon sikerült figyelnem rá...