Minden érintés

Édes tizenöt

Minden érintés

18.rész 1/2

Már másfél hónap eltelt Cedric halála óta. A verseny utáni napon kezdődött a nyári szünet, és azóta nem válaszoltam senkinek se. A levelek a szobám egyik sarkában pihennek érintetlenül, és nem is szándékozom őket elolvasni.

A nyárral együtt jött a hőség, a harminc fokok, és életre kelt minden szép és jó dolog a földön. A nap már kora reggel bevilágítja a szobámat, este pedig a tücskök hangját lehet hallani a nyitott ablaknál. A nevelő szüleim engedtek vizet a medencébe és ott szoktak pihenni délutánonként. Hívnak engem is, azonban semmi kedvem ott lenni.

Mióta itthon vagyok, azóta nem igazán beszéltem velük. Aludni sem tudok mert mikor lehunyom a szemem, Cedric van előttem. Magamat okolom a haláláért, hiszen én tehetek róla. Miattam jelentkezett, és miattam nem tudott százszázalékosan odafigyelni a versenyre, mert előtte csalódott bennem. Talán ha nem alakultak volna így a dolgok, akkor most ő lenne a nyertes, és még akár egy komoly kapcsolat is alakulhatott volna ki köztünk. De mind tudjuk, hogy ez nem így történt. Tükörbe sem merek nézni, mert úgy érzem aki visszanéz rám az valójában nem én vagyok. Le vagyok sápadva és hatalmas karikák vannak a szemeim alatt, a számnak pedig semmi színe nincs. De anyáékkal nem könnyű az élet. Nem engedik, hogy rendesen meggyászoljam őt. Szerintük ennek semmi értelme, és nem én tehetek a haláláról. Még csak a temetésére sem engedtek el.

- Kelj fel, Daniéla. A hasadra süt a nap.- csörtetett be anya a szobába kopogás nélkül.

- Már ezerszer elmondtam, hogy kopogj mielőtt bejössz.- ültem fel az ágyon.  - Egyébként nem aludtam.- nyújtózkodtam.

- Zsúfolt napunk lesz kislányom, úgyhogy kapd össze magad.- tapsolt kettőt.

Elhiszem, hogy zsúfolt lesz ez a nap, mert ma van a születésnapom. Édes tizenöt. Délutánra egy csomó idegennel lesz tele a ház, akik minden percben elfogják nekem mondani, hogy mennyit nőttem egy év alatt. Aztán anya elmeséli milyen élményeink vannak régebbről, majd nevetnek egy jót. Hallgathatom a gazdag szülők gyerekeinek a nyafogását amire egyébként egyáltalán nem vagyok kíváncsi, de kedvesnek kell lenni.

- Szuper.- bólintottam

- Meghívtam a kis barátaidat is.- mondta, mire felcsillant a szemem. Az első születésnapom amin olyan emberek is lesznek akiket ismerek, és ráadásul még szeretem is őket.

- Komolyan?- kérdeztem mosolyogva, mire bólintott.

- Mosolyogj többet, jól áll.- csípte meg kétoldalt az arcomat.  - Mosakodj meg, egyél, és hozom a ruhádat.- mondta, majd kiment.

A szememet dörzsölve mentem le a lépcsőn, hogy reggelizhessek. Az asztalnál már ott ült apa, aki a helyi újságot olvasta. Leülés előtt adtam két puszit apának miután jó reggelt kívántam, majd magam elé vettem a tányért.

- Hogy aludtál, kincsem?- kérdezte apa, mire megvontam a vállam.

- Jól, és te?- kérdeztem. Egy percet nem aludtam.

- Én is.- mondta.  - Anyáddal meghívtuk a barátaidat is a mai születésnapi bulidra.- mondta, mire bólintottam.  - Ott adjuk át az ajándékot is.- tette hozzá.

Minden évben csak akkor kívánnak boldog születésnapot, amikor átadják az ajándékot. Ez egy szokás, mondhatni hagyomány. Ez nem azért van mert az emberek előtt akarnak felvágni, hanem azért mert itt Franciában ez a szokás. Kicsit fura volt egyébként visszajönni a szabálytalan életemből a szabályokkal teli életembe. Olyan mintha kettős életet élnék.