Minden érintés

Egyre sötétebb

Minden érintés

63. rész

A Nagyteremben ülve támasztottam az asztalon a kezem segítségével a fejemet, és azon voltam, hogy nyitva tartsam a szememet. Az uzsonnához semmi kedvem nem volt, egész nap csukott szemmel járkáltam a folyosókon, az órákon meg nagy részben aludtam. Az este folyamán nem aludtam olyan sokat, mivel alapból hajnali kettőkor aludtunk el, viszont olyan három óra fele felébredtem, mikor Draco kiment a szobából. Azt hittem, hogy csak kiment inni, és majd nemsokára visszajön, viszont mikor eltelt fél óra, és még akkor sem volt sehol, úgy döntöttem, hogy inkább visszaalszom, majd úgy is felkelek mikor visszajön. Hát, ez nem így lett, mert reggel, mikor megszólalt az ébresztőm hat óra negyvenöt perckor, Draco szorosan ölelt engem az ágyban, miközben ő még aludt. Nem kelt fel az ébresztőre. Jó neki. Az este folyamán aludtam négy órát meg egy kicsit. Ez pedig nekem nem elég, soha nem is volt elég. Úgy nézek ki mint valami zombi.

Miközben a többiek beszélgettek, én olyan gondolatokkal próbáltam fent maradásra bírni saját magamat, amik később felidegesítettek. Fejben összeraktam mindent, és olyat kaptam eredményül, amiről nem akartam volna tudni. Ha a hatodik évünk elejétől nézem a történteket, akkor kicsit különössé válik Draco minden napos kihagyásai, amik két, vagy három órát jelentenek. A rengeteg titkolózás, a hirtelen eltűnések, az agresszió, ami most jelentős része Draco életének, és a rengeteg kérdés amikre sosem ad választ. Egyszer pedig találtam egy szőkés barnás hajszálat az ingén, de akkor azt hittem, hogy az az enyém, csak egy sötétebb hajszál volt. Azonban lehet, hogy nem is az enyém, hanem valaki másé. Astoriáé nem lehet, mert az ő haja színe sötét barna, mégis ő lenne az első akit mondanék, ha arról lenne szó, hogy Draco megcsal. És most erősen ezen gondolkozok, hiszen ott van az elmúlt két hónap, amikor szinte egy nap jó, ha egymáshoz szóltunk két percig, és nem is láttam őt a szünetekben, csak az órákon. Éjszaka meg ki az, aki csak úgy simán felkel a barátnője mellől és elmegy több órákra? Hát, biztos nem az, aki nem csalja a barátnőjét. Na meg az ígéretek. Rákattant arra, hogy ígérjem meg neki, hogy mellette leszek akármi is történik. Ki kérne ilyet csak úgy? Minden összeállt, Draco megcsal!

- Úgy nézel ki, mint aki egy kész összeesküvést készített fejben.- dobott meg Zabini egy szelet kenyérrel.

- Talán azt készítettem.- vontam meg a vállam, és próbáltam viccesre venni a helyzetet ami valójában szétszed belülről.

- Daniéla hajlamos a túlgondolásra. Ha hagytam volna, már rég kikészült volna a kitalált gondjaiban.- forgatta meg a szemét Natasa. - Az ő esetét már kezelni kellene.- tette hozzá, mire unottan néztem rá.

- Nem szorulok kezelésre, de köszönöm, hogy aggódsz értem.- gúnyos mosolyra húztam a számat, mire a lány rám nézett.

- Magam miatt aggódom. Úgy érzem, néha megőrjítesz a folytonos szenvedéseddel.- sóhajtotta, aztán mosolyogni kezdett.

- Miről is van szó?- szólt bele Draco, aki erről az egészről semmit sem tudott. Persze, hogy nem, mivel nem érdekelte mi van velem. Natasa az előbb minden bizonyára arra célzott, hogy az utóbbi időben, sajnos rengeteget panaszkodtam, és hangot adtam a szenvedésemnek.

- Tesó, hagyd. Ezek megőrültek.- legyintett Zabini, mire kérdően néztünk rá. - Most mi van? Mindegyiknek van valami problémája. Natasa allergiás rohamot kap, ha valaki szemetel, vagy ha az ember nem úgy viselkedik ahogy neki tetszik. Pansy vérszemet kap, ha meglátja Daphnet, pedig már lassan két éve, hogy megtörtént az amiről tilos beszélni, mert egyesek megtiltották.- nézett Pansyra, aki csak bután mosolygott. - A másik meg olyan dolgon idegeskedik, aminek semmi valóságalapja nincs. Daniéla, Draco nem csal meg.- nézett rám, nekem pedig nagyra kerekedtek a szemeim.