Minden érintés

Illatok

Minden érintés

32.rész

Este alig bírtam elaludni, reggel pedig kipattantak a szemeim a helyükről. Ez már a harmadik nap, hogy nem alszok. A zombi kinézetem pedig ennek köszönhető, de nem bánom. Ha a tegnap esti dolgot kapom három napnyi nem alvás után, hát legyen. Vállalom a kockázatot.

Még mielőtt kimentünk volna a szobából, gyorsan a lányok után szóltam, hogy lenne valami amit meg kéne beszélnünk. Már két, vagy három nappal ezelőtt megígértem Harrynek, hogy szólok a lányoknak az egyletről, csak annyi minden közbe jött, hogy egyrészt elfelejtettem, másrészt pedig alkalmam sem lett volna rá, mert minden fontosabb volt ennél. 

- Van egy kis baj.- kezdtem, mert úgy gondoltam, hogy ez az egész egy baj.

- Mi van már?- fordult felém Natasa.  - Az unalmas életedet most majd feldobja Draco, mert végre összejöttetek és nem kell hallgatnunk a siránkozásodat. Azt hinné az ember, hogy végre nyugta lehet tőled, erre kitalálsz most magadnak egy újabb problémát, amin évekig sírhatsz. Nem is te lennél, Daniéla.- nézett végig rajtam lesajnálóan.

- Natasa!- szóltam rá.  - Megvárnád, amíg végig mondom?- kérdeztem, mire egy ,,mondjad" pillantást vetett rám.  - Szóval. Mivel Umbridge nem enged minket varázsolni, ezért Harry meg a többiek azt gondolták, hogy mi lenne ha magunktól tanulnánk.- mondtam, de láttam rajtuk, hogy nem értik miről van szó. Pansy szerintem még mindig alszik.

- Minden egyes ép eszű diák ezt csinálja. Magától tanul.- vonta meg a vállát Natasa.

- Uh, én eddig semmit nem tanultam.- húzta be a nyakát Pansy.

- Akkor itt az alkalom! Harry arra készül, hogy összeszedi azokat a diákokat akiknek szükségük van a segítségre, így Harry lenne a tanár, meg még sokan mások akik tisztában vannak szinte az összes létező varázslattal ami nekünk kellene.- magyaráztam.

- Daniéla, te most arra szeretnél kilyukadni, hogy menjünk Harryhez és tanuljunk nála?- kérdezte Natasa, mire bólintottam.  - Felejtsd el!- rázta a fejét.

- Mi? De miért?- kérdeztem megdöbbenve, mert azt hittem, hogy majd pont ő lesz az akinek tetszene ez az ötlet.

- Mert nem szorulok senkinek a segítségére.- vonta meg a vállát.

- Én szívesen megyek veled.- mosolygott Pansy, mire bólintottam.

- Köszönöm.- néztem rá hálásan.  - Te pedig!- fordultam Natasa felé.  - Ezt ne úgy fogd fel, hogy segítenek neked. Gondolj rá úgy, hogy egy csomó diákkal együtt gyakorolsz, de mindenki tudja, hogy te jobb vagy náluk mert te teszel annak érdekében, hogy a legjobb legyél. És ahhoz, hogy a legjobb legyél, bizony dolgozni kell érte.- mondtam, és láttam, hogy Natasa elkezdett gondolkozni.

- Hm.- gondolta át, majd egy kisebb szünet után megszólalt.  - Rendben van.- bólintott, én pedig mosolyogva bólintottam. Tudom, hogy hogyan tudom őt meggyőzni.

- Meg egyébként is, ez az egylet Umbridge ellen készül.- mondtam, majd felkaptam a talárom, és mentem ki a lányokkal együtt az ajtón.

- Mondtam már, hogy rendben van.- forgatta meg a szemét Natasa, majd bezárta az ajtót.

- De jó, akkor együtt fogunk járni oda.- mosolygott Pansy, mire ránéztem és elkezdtünk ugrálni lefelé a lépcsőn.

- Te jó ég!- fogta a fejét Natasa.

- De ez titok. Senkinek se mondjátok el, mert ha Umbridge rájön, nekünk végünk.- mondtam, mire mindketten bólintottak, majd lementünk a lépcsőn ami előtt a fiúk már vártak minket.