Minden érintés
25.rész
- Csodabogarak.- kiáltotta mosolyogva Zabini, aztán mikor meglátta, hogy Natasa is velünk van, hozzátette, hogy ,,és Natasa". - Hogy aludtál, galambom?- kérdezte Natasától, mi pedig próbáltuk visszatartani a nevetést.
- Te most egy állathoz hasonlítasz?- kérdezte Natasa felhúzott szemöldökkel, mire Zabini csak bólintott egyet. - Szép... Mondhatom.- forgatta meg a szemét.
- Köszönöm.- mosolygott Zabini, aztán felém fordult, és a táskámra nézett. - Te is lehetsz galamb, ha ide adod a Mágiatöri leckét.- kacsintott, mire elnevettem magam és kivettem a táskámból a leckét, majd összerezzentem mikor Natasa rám szólt.
- Oda ne add!- szólt rám hangosan, mire mindenki rá nézett. - Ha odaadod neki akkor csak azt éred el, hogy még lustább lesz, ergo, majd a felmérőket is te írod meg helyette.- mondta lazán, Zabini meg egy amolyan ,,ne hallgass rá" nézéssel nézett rám.
- Bocs, de mindig odaadom neki, és ez most sem fog változni.- vontam meg a vállam, aztán átadtam Zabininek a leckét, ő meg hálásan biccentett.
- Majd lemásolnám én is.- húzta be a nyakát Theo, mire bólintottam. Nekem aztán mindegy, hogy mennyien írják le.
- Őő, én is.- mondta Pansy, mire felnevettem.
- Itt mindenki lusta?- háborodott fel Natasa.
- Én például nem kérem.- tette fel a kezét Draco, mire mindneki kérdően nézett rá. - Engem nem érdekel, hogy van-e házim.- vonta meg a vállát.
A Nagyterembe menet észrevettük, hogy valami nincs rendben. A falakon néhány festmény hiányzik, és a helyére a bekereteztetett szabályok kerültek fel, mi pedig bután néztünk ki a fejünkből mikor olvastuk őket. Semmi komoly, csupán csak az eddig meglévő szabályokat tették fel a falakra, de nem értem, hogy minek.
Mielőtt leültünk volna az asztalhoz, hogy tudjunk reggelizni, Natasa ordítani kezdett. Mind meglepődve fordultunk a lány felé, aki a Hugrabug asztal mellett álló fiúra ordított, hogy vegye fel a földről az eldobott szalvétát, mert nem a szeméttelepen van, hanem egy iskolában, és a sok eldobott papírok, szalvéták és minden egyéb káros anyag ami a földre kerül, az szennyezi a földet, mert nem bomlik le olyan gyorsan. A Hugrabugos fiú megszeppenve forgolódott össze-vissza, hogy megbizonyosodjon, tényleg neki beszél az új lány.
- Te, igen! Mi van, süket vagy? Vedd már fel!- kiáltotta, mire a fiú lehajolt és felvette a szalvétát. - Na.- mondta mérgesen, majd leült mellénk.
- Szóvaaal...- kezdte terelni a témát Theo, és gondolom szeretett volna kizökkenteni minket a sokkból, amiért hálás voltam. - Mit csinálunk ma?- kérdezte.
- Tanulunk.- vágta rá Pansy, mivel, hogy ma két óránk is van, attól függetlenül, hogy szombat van. Van olyan, hogy néha hétvégére is esik egy-két óra, de teljesen kibírhatóak.
- Ez esetben alszunk.- mondta Zabini, mire mosolyogni kezdtem.
- Tarthatnánk egy kisebb bulit, mert ebben az évben még nem is volt.- dobta fel az ötletet Pansy, mire mindenki bólintott.
- Ez jó ötlet.- mosolyogtam.
Mágiatörténelem órán mindenen gondolkoztam csak azon nem, amin kellett volna. Természetesen érdekesebbnek találtam a legyet ami egyfolytában Binns professzor feje felett repkedett, és a tanár nem vette észre. Először mikor ránéztem az órára pontban dél volt. Aztán időztem egy kicsit és úgy gondoltam, hogy milyen érdekes élet van az ablakon túl, ezért úgy döntöttem, hogy elnézegetem a siető diákokat meg a tanárokat akik az egyik helyről a másikba szeretnének elmenni az udvaron keresztül. Láttam egy idegen nénit is, mondjuk ő nem tudom kicsoda, de elég gyorsan ment. Megint ránéztem az órára, és azt hittem, hogy eltelt vagy negyed óra... aha. Összesen nyolc perc telt el azóta, hogy megnéztem az órát. ÁÁÁ!
ESTÁS LEYENDO
Minden érintés
RomanceTalán van előnye annak, ha az esőben vitatkozunk. Az esőcsepp összemosódik a könnycseppemmel, így nem látja mikor zokogok. Vörös szemekkel nézek az ő kék szemeibe, és keresem benne az értelmet. Mégis mikor szerettem így bele? - A hangulatingadozása...