Minden érintés

Kellemes vacsora

Minden érintés

39. rész

A szobámba beérve egy kicsit a hatalmába kerített a keserű, szorongató érzés amit akkor éreztem, mikor megtaláltam az ágyamon a gyűrűt amit Voldemort adott nekem. Idegennek éreztem a saját szobámat, és valahogy nem hagyott nyugodni a dolog, hogy ismét itthon vagyok.

Aysel a ruháim felét berakta a mosásba, a másik felét pedig visszarakta a szekrényembe. Rátérdeltem az ágyamra, hogy ki tudjak nézni az ablakon, mert az az ágyam felett van. Nem láttam semmi érdekeset, csak azt, hogy szakad a hó. Nagyon úgy látszik, hogy idén fehér karácsonyunk lesz.

Lefoglaltam magam és a könyveim között nézelődtem, hogy melyik könyvet dobjam ki. Nagyon sok olyan könyv van ami nem tetszett ezért nem olvastam ki, vagy éppen olyan állapotban van, hogy már nem szívesen tartom meg. Néhány lap ki van esve belőlük, a borítójuk meg csúnya. Meglátszik rajtuk, hogy rengetegszer volt már a kezemben. Az egyik pillanatban az ablak felől hangot hallottam, így odamentem.

Egy bagoly volt az ablakpárkányomon, és a csőrében egy levelet fogott, ami alatt volt egy hatalmas doboz. A bagoly csak úgy bejött a szobámba mintha engedélyt adtam volna, aztán lerakta az asztalomra a levelet. A pecsétet egyből felismertem. Draco hazaért.

,, Delon család!

Családunk ismét, ebben az évben is megtartja a Karácsonyi bált, amit már hosszú évek óta hagyományként kezelünk.

Szeretnénk, ha a holnapi nap folyamán ellátogatnának hozzánk, hogy együtt töltsük a Karácsony egy részét.

A bál este nyolckor kezdődik. Sok szeretettel várjuk a Delon család összes tagját hozzánk, a Malfoy kúriába.

Üdvözlettel, Malfoy család."

A levél elolvasása után egyből elmosolyodtam. Mikor Draco azt mondta, hogy szeretné ha ott lennék mellette akkor nem hazudott. Nem hittem volna, hogy Draco rátudja majd venni a szüleit, hogy minket is meg hívjanak.

Kinyitottam a dobozt ami a levél mellé járt, és egy vörös ruha volt benne, egy cetlivel. Nem akartam elhinni, hogy ez a ruha az enyém. A felső része pánt nélküli volt, és szív alakú. A karomon van egy kis anyag ami szintén csipkés, a derekamnál pedig kövek borítják. Hatalmas abroncsos a ruha, szinte teljesen elvesznék benne. Az anyaga selymes, puha, és imádom. A cetlit megnézve elnevettem magam.

,,Már régóta szeretnélek látni egy szexi, vörös ruhában. Előre is boldog karácsonyt, hercegnőm!
-D.M"

A becenév elolvasása után a gyomrom liftezni kezdett, a pillangóim meg felszabadultak és vészesen csapkodni kezdtek. A bagoly közben kirepült az ablakomon. Gondolom megunta a várakozást, így elment. Tipikus Malfoy ő is.

Azonnal abbahagytam a könyvek leltározását, és szaladtam le a lépcsőn egészen a nappaliba, hogy átadhassam a levelet a nevelő szüleimnek. A levél elolvasása után összenéztek, majd bólintottak.

- Számunkra rendben van.- mondta anya, én meg bólintottam.  - Ha szeretnél elmenni, akkor elmehetünk.- mosolygott.

- Lucius nem olyan rémes, el tudok vele beszélgetni hosszabb ideig.- vonta meg apa a vállát.

- Persze, hogy tudsz vele beszélgetni.- fordult anya apa felé.  - Lucius csak olyanokkal beszélget akikben látja a pénzt. Miután körbenézett a házba, olyan volt mint egy pióca. Nem lehetett levakarni magunkról.- forgatta meg a szemét.

Talán nem most kellene akkor elmondanom nekik, hogy együtt vagyok Dracoval. Látom, hogy anyáék is észrevették, hogy milyen család is a Malfoy család. Persze, hogy észrevették. Nem hülyék.