Minden érintés

Szent a béke

Minden érintés 

71. rész 

Újra az iskolában. Nem sok kedvem volt visszajönni úgy, hogy tudom már semmi sem olyan mint ami régen volt. Mielőtt eljöttem innen még normális életet éltem, most pedig ott van az alkaromon láthatatlan igével ellátva a Sötét Jegy. Mind fekete ruhában jelentünk meg az iskola bejárata előtt, még a vakok is látják, hogy mik vagyunk... Nem tudom mi lesz a későbbiekben, egyszerűen képtelen vagyok úgy a jövőmre tekinteni, hogy tudom mi vagyok és hová tartozom. Egyedül annyit tudok, hogy újra Dracoval akarok lenni és utána majd minden jön magától, mert már megtanultam, hogy a sorsomat nem tudom irányítani. Esti vonattal jöttünk, szóval ma már csak vacsorázni van időnk a takarodó előtt, így a bőröndök letétele után egyszerre indultunk el a Nagyterembe, ahol már rengetegen voltak. Ismét hallható volt a hangos nevetés és a beszélgetés, az asztalok közt újra rengetegen sétáltak és szinte mindenki keresett valakit, aki még nem érkezett meg. Miközben az asztalunkhoz sétálunk, addig megannyi szempár követi végig minden egyes mozdulatunkat. Már kellemetlen volt menni is, így csak azon voltam, hogy előre nézzek és némán a helyemre siessek. Persze ezt a helyzetet Natasa kihasználta, és az első leendő alkalommal mikor észrevette, hogy az egyik diák leejtette a villáját a földre és nem vette fel, egy másodperc alatt tőle zengett az egész Nagyterem. 

- Ha nem veszed fel két másodpercen belül azt a villát a földről, esküszöm elintézem, hogy egy teljes hétig te mosogass minden nap, minden egyes étkezésnél!- indult meg a fiú felé Natasa, mire a Hollóhátas diák ledöbbent.  - Mi van? A füleden ülsz? Neked beszélek! Mozogj már! Nálatok otthon is a földről összeszedett evőeszközökkel esztek?- állt meg Natasa az említett ház diákja előtt, mire az csak megrázta a fejét. 

Mi csak álltunk ott és mint mindig, most ugyanúgy viselkedtünk mint eddig. Csak néztük, figyeltük, hallgattuk, és várjuk, hogy végezzen. Ha végzett, majd bólint egyet felénk és együtt megyünk tovább. Nem ez első, számtalan ilyen alkalom volt már, szinte elengedhetetlen a nap ez része. Enélkül nem lenne teljes az életünk, és szerintem a többi diáknak sem. Csak az jár rosszul aki éppen soron van, de az most mindegy. Az nem számít. Néha, sőt, igazából mindig nevetünk rajta egy jót, de van mikor már mi is jelezzük neki, hogy túlzásba vitte. Ilyenkor egyszerre szoktunk köhögni, vagy éppen krákogni. Ha ott tart, hogy készül megverni azt a személyt akivel kiabál, akkor általában Zabini szokott közbeszólni, de szerencsére eddig ez csak kétszer fordult elő. 

- Mi a neved?- kérdezte tőle Natasa, mire a fiú felnézett rá. Bár látszott rajta, hogy nagyon küzd a sírva kirohanás ellen, de megszólalt. 

- Na... Nate.- dadogta ki a nevét, mire Natasa bólintott.

- Kedves Nate. Vedd fel azt a villát, különben nemsokára egy nem tetszőleges helyen fogod találni, és szedd össze magad! Mi ez a hang? Baba koromban erősebbek voltak a hangszálaim mint most neked.- forgatta meg a szemét. Szegény Nate vett egy mély levegőt és nyelt egy hatalmasat, majd lehajolt a villáért és feltette a földről.  

- Így jó?- kérdezte remegő hangon Nate. Igazából azt hallottam erről a gyerekről, hogy nem beszari. Arcról ismertem, névről nem. Annyit tudok róla, hogy már nem egyszer verekedett és általában ő nyert. Ezért lehet az, hogy a Nagyteremben mindenki tátott szájjal nézi őket, de leginkább Nate-t. Én nem hibáztatom azért amiért konkrétan szó szerint összecsinálta magát, Natasától mindenki fél, van, hogy még Draco is csöndben marad. 

- Igen. Most pedig tisztítsd le, gondolom nem piszkos villával fogsz enni.- söpörte át a haját a vállán, majd megfordult, ránk nézett, bólintott, mi pedig elindultunk vele együtt. Az asztalhoz érve inkább mindenki elfordult tőlünk, mi meg mosolyogva néztünk egymásra.