Minden érintés

Első nap

Minden érintés

2. rész

- Ezen a folyosón már kétszer végig mentem...- gondolkoztam hangosan.

Már lassan tíz perce, hogy megyek órára. Őszintén fogalmam sincs, hogy melyik emeleten vagyok, de azt sem tudom, hogy melyik emeletre kell mennem, és melyik terembe. A térkép amit adott az a nő, olyan, mintha egy vak térkép lenne. Nem írja, hogy én hol vagyok, így elég nehéz eligazodnom rajta. Sosem értettem, hogy miért kell ugyanolyan folyosókat csinálni hét emelten keresztül, ahol ráadásul száznegyvenkét lépcső van. Hát mikor fogok én eljutni a teremhez? Soha.

A karommal az oldalamhoz nyomtam a könyveket, a kezemben lévő térképet pedig jobbra balra forgattam, és minden erőmmel próbálom magamat megtalálni a térképen. Az első órám Sötét Varázslatok Kivédése lenne Rémszemmel, akitől már csak a hallottak alapján is félek, szóval nagyon jó lenne, ha nem késnék el már egyből az első órájáról.

- Esetleg segítsek?- hallottam meg egy ismeretlen hangot a hátam mögül. Hálát adva Merlinnek, hogy küldött nekem valakit, megfordultam, hogy szembe találhassam magamat a lánnyal, aki felajánlotta a segítségét.

- Az nagyon jó lenne.- bólintottam.  - Daniéla Delon.- nyújtottam felé a kezemet.

- Astoria Grangress.- rázott velem kezet.  - Te vagy az új lány a Mardekárban, ugye? Dracoval vagy egy korosztályban.- mosolygott.

- Igen.- bólintottam.

- Szuper.- mondta.  - Hova mész?- kérdezte.

- Sötét Varázslatok Kivédése lenne valahol Rémszemmel, csak eddig nem nagyon találtam meg, hogy én hol vagyok.- mondtam kicsit halkan, mert elég gáznak tartom, hogy nem tudok eligazodni egy térképen.

- Gyere, az a másodikon van.- intett, hogy menjek.

- Miért, most hanyadikon vagyunk?- kérdeztem, és mentem utánna.

- A hatodikon.- mosolygott.

A lépcsőkkel mentünk le a másodikra és viszonylag gyorsan leértünk. Igaz, hogy kétszer majdnem másik lépcsőre léptem, de szerencsére a lány rám szólt, így eltudtam kerülni, hogy órákig lépcsőzgessek. Nagyon gyorsan bele kell, hogy szokjak és megjegyezzek mindent, mert ez így nem lesz jó.

- Köszönöm, hogy segítettél.- mondtam, majd mentem volna be a terembe, mikor...

- Várj!- szólt utánam, én pedig kérdően fordultam vissza felé.  - Esetleg megtudod mondani Draconak, hogy este hétkor várom az udvaron, a vastag fa mögött? Én nem veletek vagyok egy korosztályban.- nézett rám kérlelően.

Egy ilyen szép és kedves lány Malfoy áldozata. Vajon tudja, hogy a szép szavak amiket néha elejt, azokat nem csak neki mondja? Vajon tudja, hogy mellette van még neki száz? Vajon tudja, hogy valójában nem is szereti, csak eteti a marhaságaival? Vajon tisztában van vele, hogy csak pazarolja rá az értékes idejét, és, hogy Malfoynál százszor jobbat is találhatna magának?

- Szólok neki.- mosolyogtam, mire ő boldogan megölelt, és elment. Szegény.

A terembe beérve egyből észrevettem Pansyt, aki sikeresen ott hagyott egyedül a szobában, mert ő ment reggelizni. Én reggelizni sem tudtam, mert odafele eltévedtem... egy rakás szerencsétlenség vagyok. Letettem a padra a könyveimet, majd megkerestem a szőke fejet, és odamentem hozzá. Undorral a fejemen fordultam felé, és igyekeztem nem behúzni neki egyet.