Minden érintés

Csődbe ment terv

Minden érintés

53. rész

Két héttel később.
*Draco szemszöge*
Két hét után végre nyomos indokom van elhagyni a házat, mert Tessa szülei ragaszkodnak hozzá, hogy legalább egy napot töltsek náluk. A mai nap pont a megfelelő nap, hiszen ma van Tessa születésnapja is, szóval két nyomós indokom is van. Ezek után már senki sem tud itthon tartani.

Kevés időt töltöttünk együtt Tessával, pedig minden egyes nap gondoltam rá. Azt akartam, hogy velem legyen, csak ezt sehogy sem tudtam megoldani. Nem hozhatom őt ide, én pedig nem nagyon mehetek ki innen. Utálom az egészet. Nem akarok így élni, de nem lehet változtatni mert nincs rá lehetőség. Ezt kell szeretni mert ez jutott. Mondja ezt anyám. Én egyszerűen csak lelépnék erről a koszfészekről, és vissza sem néznék. Akkor lenne minden teljes ha Tessa is velem tartana. De nem kérhetek tőle ilyet. Még nem.

Anyám bepakoltatta arra az egy napra a ruháimat, majd a kezembe adta és egy hosszas arca puszival útnak engedett. Akiért maradtam volna ma is itthon az egyedül anya. Amióta apámat elvitték és bezárták az Azkabanba, azóta nem tudom mi van vele. Egy része örül neki, hogy nincs itthon mert mikor itthon van akkor vagy veszekednek, vagy apám egyszerűen bezárkózik a dolgozószobájába és egész nap nem lehet látni. De a másik része nem örül neki, mert így anya családja széthullott, hiszen apám a családfő még akkor is, ha egy pocsék apa és férj.

Végre levehettem az öltönyt és az inget, a hajamat meg nem kellett beállítanom. Kényelmes ruhában állok a Delon család kapuja előtt, és eddig el sem hittem, hogy egy ilyen apró dolog örömöt tud okozni. Kezdem úgy érezni nem vagyok normális, de ez valószínű csak a diliháznak köszönhető amiben élek. Most egy teljes napos kikapcsolódás vár rám, és végre azzal lehetek akivel akarok. Tessával.

*Daniéla szemszöge*
Franciában a nyarak teljesen máshogy teltek mint itt. Ott más volt a hangulat, a kedv, az emberek másképp tekintettek a világra mint itt. Tele voltak energiával és ezt ki is mutatták a világ felé. Köztük olyan voltam mint egy halott, akinek nincs semmi energiája és csak azért van az emberek közt, hogy ne legyenek unalmasak a napjai.

Mindig is kilógtam a velem egykorú Franciai lányok sorából. Engem sosem érdekeltek azok a dolgok amik őket, nem voltak közös témák amikről tudtunk volna egész nap beszélni, így nem is voltak barátaim. Aztán persze mikor megjelent az életemben Mike, akkor mindenki ráakaszkodott, ő mégis velem találta meg a közös hangulatot. Hogy miért azt nem tudom, de mindig is szerettem vele lenni. De mikor Suzie jött, majd ment, vitte magával Mikeot is. Így aztán megint egyedül voltam.

Itt viszont vannak barátaim, és lett számomra egy igazán fontos ember, akit mindennél jobban szeretek. Draco megváltoztatta az életemet, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Szóval mikor kinyitottam az ajtót és megláttam, egyből megdobbant a szívem, ami a napokban már egyre kevesebbet dobog.

Mert igen, egyre rosszabbul vagyok. Ma pedig a születésnapom van, és még mindig élek. Nem tudom hogyan fog alakulni a mai napom, de itt van Draco, és ha ő itt van akkor minden rendben van.

- Végre!- ugrottam a nyakába, és egy csomó apró csókokkal láttam el az arcát, nyakát és a száját. Két hét az sok idő, de úgy voltam vele, hogy ha másfél hónapot kibírtam, a két hét semmi.

- Hiányoztál.- csókolt bele a nyakamba, amitől kirázott a hideg és el is nevettem magam.

- Te is nekem.- mosolyogtam rá.  - Gyere be.- húztam be az ajtón, majd becsuktam azt.

- Draco drágám, de jó, hogy itt vagy.- jött le anya a lépcsőn, majd két nagy puszival és egy öleléssel üdvözölte.  - Mikor jöttél?- kérdezte.