Minden érintés

Új azonosság

Minden érintés

42. rész

Ma megyek a Weasley családhoz a Főnix Rendjébe, mert most ott vannak. Nem igazán tudom miért, de Sirius is ott van, szóval oda kell mennem. Most már nagyon kiváncsi vagyok, hogy mit fog mondani. Érdekel minden egyes részlet. Tudnom kell, hogy milyen volt a kapcsolata anyával, milyen életet éltek, és milyen Voldemort. Tudnom kell, hogy mire számítsak.

Hamarabb keltem mint Draco, így mosolyogva felé fordultam. Ez már a második nap, hogy vele együtt kelek fel, és úgy érzem, hogy ezt megtudnám szokni. Egész este érzem a karját a derekamon, és érzem az illatát. Hallom ahogyan szuszog és szeretettel telik meg tőle a szívem.

A haja belelóg a homlokába, és valami imádnivaló amikor alszik. Olyan nyugodtnak tűnik és nem is gondolná róla az ember, hogy milyen bunkó is tud lenni az emberekkel. Beletúrtam a hajába majd végig húztam az ujjamat az ajkain. Mosolyogva figyeltem őt ahogyan lélegzett, és arra gondoltam, hogy, hogy lehet valaki ennyire helyes.

- Ne nézz miközben alszok.- szólalt meg rekedtes hangon, én meg gyorsan lehunytam a szemem, hogy ne tudjon rajtakapni, hogy tényleg nézem őt.

- Nem is nézlek.- fordultam el tőle, de fél szemmel néztem őt.

- Pedig de, mert érzem.- mondta, és a szeme még mindig csukva volt.  - Hány óra van?- kérdezte.

- Nyolc.- mosolyogtam, mire belefúrta az arcát a párnába, és belemorgott.

- Miért vagy fent nyolckor? Aludnod kéne.- mondta. Sóhajtottam egyet aztán levettem magamról a kezét, és keltem volna ki az ágyból, mikor visszahúzott magához.

- Draco kimegyek, hogy tudj aludni.- mondtam, mire megrázta a fejét, és átölelt.

- Maradj itt.- súgta még mindig rekedtes hangon amitől folyton kiráz a hideg.

- Ma megyek Siriushoz.- néztem rá, mire kipattantak a szemei. Gyönyörű kék szemeivel kérdően nézett rám, én meg csak mosolyogtam.

- Mikor mész?- kérdezte, én meg megvontam a vállam. Igazából nem akarok túl sok időt tölteni ott.

- Nem tudom.- mondtam, Draco pedig bólintott. Aztán eszembe jutott valami. - Nem jössz el velem?- kérdeztem, mire egyből megrázta a fejét.

- Nem.- vágta rá. - Na, aludjunk.- mondta, majd újra átölelt és lehunyta a szemét.

Egyhelyben feküdtem, és próbáltam nem mozogni mert azzal idegesíteném Dracot, viszont én nem akarok már aludni. Felkeltem, kiment a szememből az álmosság, és ennyi. Körülbelül két perc telhetett el mikor Draco sóhajtott. Pedig már azt hittem, hogy elaludt.

- Nem tudsz aludni, mi?- kérdezte, mire megráztam a fejemet. - És biztos, hogy éhes vagy.- folytatta.

- Igen.- néztem rá mosolyogva, ő meg megforgatta a szemét.

- Akkor menjünk enni.- ült fel az ágyon, mire mosolyogva felpattantam.

- Bocsi, hogy nem hagylak aludni, de általában nyolckor már fent vagyok.- mondtam, Draco meg legyintett.

- Már kezdtem gondolkozni, hogy vajon mi lehet veled. Azt hittem, hogy egy párhuzamos dimenzióban vagyok ahol minden tökéletes.- állt fel, én meg kérdően néztem rá. - De most, hogy tudom nem vagy hajlandó nyolcnál tovább aludni, most már megnyugodtam, hogy a földön vagyok és veled is van elég probléma.- bólintott, mire oldalra billentettem a fejemet és unott arccal néztem rá.

- Szörnyen vicces vagy.- forgattam meg a szemem, Draco meg elmosolyodott.

- Csak vicceltem.- nyomott egy puszit a homlokomra, aztán kimentünk a szobából.