Minden érintés

Ötletek háborúja

Minden érintés

68. rész

Az ember mindig hezitál mikor egy olyan döntést kell meghoznia ami befolyásolja a további életét. Fontos, hogy jól döntsünk ezért kell minél jobban átgondolni a dolgokat, és ehhez idő kell. Kinek több, kinek kevesebb, ez változó, de én az a fajta ember vagyok akinek egy élet sem lenne elég arra, hogy sikerüljön döntenie. Ezért aztán mikor tudatosult bennem, hogy valószínű életem legnehezebb döntését kevesebb mint két nap alatt kell meghoznom, az cseppet kiverte nálam a biztosítékot. Hiszen melyik opció lenne a legjobb számomra? Éljek egy olyan férfival egész életemben akit soha nem szerettem? A házasság nem csak abból áll, hogy egy háztartásban élünk és nézzük egymást. Egy életen keresztül egy olyan ember arcát kellene néznem, és egy olyan embernek kéne engednem, hogy hozzám érjen akit valószínű soha nem tudnék megszeretni. Idővel gyerekeket kellene, hogy szüljek és fel kellene nevelnem őket akkor is, ha tudom, azok a gyerekek nem szerelemből lettek. Ez a döntés mindennapos gyötrelmet, szenvedést és szomorúságot vonz maga után, én pedig nem kérek ezekből. Viszont ott van az a másik opció ami egy teljesen más életet adna. Legyek Halálfaló, és tartozzak egy olyan közösséghez ahol az emberek gyilkolnak, és másokat kínoznak? Hogy mindenki gyűlöljön? Hogy egész életemben bujkáljak? Ha az ember csatlakozik hozzájuk akkor azzal hivatalosan aláírta a saját végrendeletét, hiszen az első adandó alkalommal a Minisztériumi emberek megölik az összeset. Mindenki rájuk fog vadászni, csak most nem merik megtenni Voldemort miatt. Legyek megjelölve, és szégyelljem magam, a kezem...? Akármelyiket választom az számomra borzasztó lesz, és később lehet választanám inkább a halált mikor már nem bírom Mike idegesítő horkolását, vagy azt, hogy sorban kínzom az embereket. De legalább azzal lehetnék akit szeretek...

Életemben először hoppanáltam, és azt is elszúrtam. A nappali közepén landoltam az asztalon, ami természetesen összetört alattam. Oldalra fordítottam a fejemet és megláttam, hogy a többiek odakint vannak a teraszon fürdőruhában. Kicsit meglepett, hogy ők odakint buliznak amíg én szenvedek és valószínű életem legrosszabb napján voltam túl. Megráztam a fejem és lassan felálltam, majd az arcomat dörzsölgetve mentem fel a lépcsőn. Semmi kedvem nincs itt lenni, legszívesebben haza mennék és a szobámban bezárkózva sírnék a takaróm alatt, és leginkább soha nem jönnék elő. A szobámba beérve belenéztem a tükörbe és úgy éreztem aki visszanéz rám az nem én vagyok. Nem a régi Daniéla. Úgy döntöttem, hogy mivel mindenki más odakint bulizik és nagy ívben szarják le, hogy mi folyik a nagybetűs Életben, így gondoltam egyet és felvettem a fürdőruhámat, majd kimentem hozzájuk. Természetesen mindenki megdöbbenve nézett rám, nagyra kerekedett szemekkel. Draco volt az első aki felállt, én pedig odamentem az asztalhoz és megfogtam az egyik feles poharat, majd lehúztam. Síri csendben voltak, Zabini egy percig nem vett levegőt szóval ő egy idő után már elkezdett köhögni, Natasa pedig simán hátba csapta. Pansy lehajtott fejjel állt előttem, Theo inkább ivott, Draco meg állt és olyan összetört, kisfiú arccal nézett rám, hogy legszívesebben odamentem volna és megcsókoltam volna.

- Mi az? Csak ti szórakozhattok? Látszólag szarjátok le mi van velem, mert amíg én odaát szenvedtem, addig ti simán fürdőruhát húztatok, szóval azt hiszem megérdemlem ezt.- emeltem fel az asztalról az üveg vodkát. - Javítsatok ki, ha ez nem így van.- vontam meg a vállam.

- Úgy gondoltuk, hogy ha ez fogad majd mikor megjössz, akkor nem lesz olyan rossz kedved.- emelte fel a fejét Pansy.

- Mit mondott?- tette fel Zabini azt a kérdést, aminek a válaszára mindenki kiváncsi.

- Hogy mit mondott?- nevettem el magam. - Vagy csatlakozok a Halálfalókhoz, vagy egy kibaszott gyűrűt húznak az ujjamra. És, hogy a másik gyűrű kinél lesz? Egyszerű! Mikenál. Mert ilyen kurva jó életem van.- vontam meg a vállam. Utálom! Utálom! Utálom! Elegem van mindenből és mindenkiből! Mikor lesz már ennek vége? Mikor fogok tudni hátradőlni és élvezni az életemet? Milyen életemet... Merlin szerelmére!