Minden érintés

Bál a karkötővel

Minden érintés

11. rész

Ma későn keltünk mert szombat van, így nincs tanítás. Ennek már csak azért is örülünk, mert mi lányok elmehetünk az Abszol útra és vehetünk magunknak ruhát a holnapi bálra. Már tűkön ülök. Minden táncpróbán ott voltunk és jól teljesítettünk, szóval nem lesz okom félni magától a tánctól. Az már más kérdés, hogy mástól lesz-e okom félni.

A nevelő szüleim szerintem felrobbannának az örömtől, ha megtudnák, hogy van egy olyan fiú az életemben, aki megfelel annak a rengeteg sok elvárásnak. Cedric kedves, intelligens, aranyos, és mindezek tetejére még okos is. Jól nevelt, tehát tudja, hogy hogyan kell viselkedni egy nővel. Ha kell, ő kinyitja előttem az ajtót, és szerintem még meg is hajolna a nevelő szüleim előtt, ha kellene. Kétség kívül ő a megfelelő. Azonban lehet, hogy én valami másra vágynék.

Vágynék... Vajon mire vágyhatna egy korombeli? Ugyan, még csak álmodozni sem álmodozhatnék róla. Mégis ha választ kéne erre adnom, talán azt mondanám, hogy valami pluszra vágyom. Egy plusz, ami nem sok mindenkiben van meg. Legyen különleges és ne tömeg, mert a tömeg emberek általában unalmasak. A nevelő szüleimmel ellentétben, én nem arról álmodozom, hogy ketten sétálunk és csodáljuk a naplementét. Nem akarnék minden héten bálba menni, vagy éppen színházba. Szeretnék néha elmenni egy sima kávézóba ahol mindenki jól érzi magát, és nem ülnének úgy a széken mint akinek ki lenne támasztva a háta, hanem görnyednének az asztal előtt ha nekik éppen úgy esik jól. Szeretnék hangosan nevetni, és anélkül enni, hogy lenne valami az ölemben. Szeretnék úgy inni, hogy nincs feltartva a kisujjam. Annyira boldog lennék ha kikerülnék ebből a közegből és úgy élnék ahogyan szeretnék.

Félek, hogy ez Cedric mellett ez nem lenne meg, mert úgy érzem neki az a természetes ami a szüleimnek. Viszont nekem nem ez kell.

- Mielőtt elmegyünk venni ruhát, megleckéztetjük Daphne-t?- kérdezte Pansy, miután elhagytuk a fiúk szobáját.

- Nem lehetne utána? Félek elkapkodják az összes szép ruhát.- mondtam, mire bólintott.  - Valahogy ki is kellene néznem Cedric mellett.- sóhajtottam.

- Hát igen.- mosolygott Pansy.  - Aki az egyik bajnokkal megy a bálra, annak úgy kell kinéznie mint egy hercegnőnek.- mondta, mire megforgattam a szemem.  - Na meg persze úgy is kell viselkednie, de ez neked menni fog.- legyintett.

- Pont ez a baj.- mondtam halkan, aztán bementünk a szobába és kitisztítottuk az egészet.

Miután megbizonyosodtunk róla, hogy már nincs egy bogár se, nyugodtan feküdtem bele az ágyba. Ezt este is megtudtuk volna csinálni, de olyan rémültek és idegesek voltunk, hogy ez a lehetőség eszünkbe se jutott. Mindegy.

Levettem magamról Malfoy felsőjét ami bár roppant kényelmes, de nem illik hordanom. Minek is hordanám? Felvettem egy normális ruhát ami melegen tart, mert már beköszöntött a tél, és vele együtt a hideg is. Utálom a telet. Meg a havat. Meg mindent ami a téllel jár.

Az Abszol útra vezető úton egész végig beszélgettünk mindenről. Pansy szeretné elváltoztatni Daphne és a barátnői kinézetét még a bál előtt. Azt akarja, hogy ne tudjanak megjelenni a bálon, ami egyébként érthető is, mivel, hogy nem tudja most Adrian kivel megy. Mert barátnője van, de Pansynek mondta, hogy menjen vele a bálba. Nem értem a férfi logikát. Még nem tudja, hogy hogyan fogja elcsúnyítani őket, de nekem mintha rémlene két ikerpár akik a csínytevések mestere...