Minden érintés

Új év kezdete

Minden érintés

54. rész

A Reggeli Próféta direkt a mai napon adta ki azt az újságot, amiben mindenről beszámolnak. Kapott oldalt Voldemort visszajövetele, a Miniszter leváltása, Dumbleodre és Voldemort közötti harc és Harry tisztázása is. Már nem az áll a címlapon, hogy Harry Potter a hazudós, hanem a fiú akinek igaza volt. Akárhová nézek mindenki minket néz, mert az újságban mi is benne vagyunk. Mindenki ezen csámcsog, szinte már nincs más téma az Abszol úton.

De nem csak ez a probléma van. A fél Abszol út kihalt, a boltok tulajdonosai pedig eltűntek. A Halálfalók uralni kezdték az egész várost, ugyanis házakba törnek be, és hidakat rombolnak le. Fogalmam sincs mi a tervük és miért rabolnak el embereket, de az emberiség kilencven százaléka félni kezdett. Félnek valakiktől, akikről azt sem tudják, hogy kik azok. Hogy emberek-e, vagy esetleg szörnyek. Bár ez esetben inkább szörnyek mint emberek.

Az Abszol út legszebb része az a Weasley ikrek boltja, ami bevilágítja az egész helyet. Ugyan az Abszol út üres, az ő boltjuk viszont tömve van. Hogy ez, hogy lehetséges azt nem tudom, de örülök neki amiért nekik ennyire megy. Csodálom a kitartásukat mert egy ilyen boltot egy ilyen helyen nem könnyű fent tartani, nekik pedig sikerült.

A többiek mellett, Draco kezét fogva álltam és mosolyogtam, miközben hallgattam ahogyan a többiek beszélgetnek. Miután elájultam, vagyis inkább meghaltam a nappalinkban, azóta semmi bajom. Elmúltak a remegések, a hányinger, a lila színű ajkak és az idegesség is. Olyan mintha az átok beteljesedett volna, viszont erősebb vagyok mint gondoltam és túléltem. Még mindig nem tudom, hogy ez egyáltalán, hogy lehetséges. Azt sem tudom, hogy Mike miért jelent meg a semmiből és közölte velem, hogy azt hitte már meghaltam. Azt hiszem köze van ehhez az egészhez csak még nem tudtam rájönni, hogy mi. Több év után hirtelen többször is meg jelen. Ugyan már...

- És akkor elkezdtem mondani, hogy vannak szabályok amiket be kell tartania az embereknek, hogy a társadalom jobb lehessen. Erre kinevetett, majd rálépett a lábamra és elszaladt!- mondta felháborodva Natasa. Éppen az egyik kisfiúról beszél aki a nyár folyamán többször is hangosan hallgatta a zenét a saját házában.

- Ha ilyenekről kezdtél volna el papolni nekem, tizenegy éves ésszel én is ezt tettem volna.- vonta meg a vállát Zabini.

- Te most is tizenegy éves ésszel vagy.- legyintett Natasa, mire mind felnevettünk.

- De most komolyan. Mit vártál egy tizenegy évestől? Alap, hogy hangosan hallgatja a zenét.- mondtam, mire Natasa maga előtt összefonta a karját.

- Zavarta a körülötte lévő emberek nyugalmát, ráadásul még a viselkedése sem volt rendhagyó miután szóltam neki.- fújtatott Natasa. Nagyon nehezen álltam meg, hogy ne nevessem ki.

- A Minisztert hogyhogy nem hívtad ki?- nevetett Theo.

- Apámat ne zaklassátok ilyenekkel.- mosolyogtam, Natasa meg felnyújtotta a mutatóujját.

- Írtam egy levelet, csak azt írták vissza, hogy ez nem olyan dolog ami miatt kijöhetnének...- forgatta meg a szemét Natasa, mire mind nevetni kezdtünk. Hogy ezt miért nem mondta apa azt nem tudom, de nagyon jót nevetek rajta.

- Ezen valahogy nem csodálkozok.- húzta el a száját Pansy.

- Na ide figyeljetek!- förmedt ránk Natasa.  - Azt hiszitek túlzok, de nem. Nektek nincs idegesítő szomszédotok aki egész nap bömbölteti a rosszabbnál rosszabb zenéket! Talán ha elfogadható zenét hallgatott volna akkor nem mentem volna át. De igenis megtehetem, hogy szólok mert jogom van csendháborításért átmenni!- fulladt ki a végén, mert konkrétan egy levegővel mondta végig.