Minden érintés

Mariage

Minden érintés

80. rész

Az esküvő egy olyan szakasz a párkapcsolatban élők életében, ami felér mindennel, hiszen ahhoz, hogy megházasodjanak, olyan érzelmeket kell táplálniuk egymás iránt ami tiszta, és gyönyörű. Az emberek nem poénból és szórakozásból házasodnak, hanem azért, mert komolyan gondolják a párjuk iránti érzelmeiket és szándékukat. Ez egy hatalmas lépés amit nap mint nap hoznak meg az emberek, és okoznak örömöt egymásnak. Életemben összesen kétszer vettem részt egy ilyen eseményen, még Franciában. Nekünk Franciáknak teljesen más elképzelésünk van az esküvővel kapcsolatban mint az ittenieknek, ugyanis nálunk olyan szokások és hagyományok vannak, amit az Angliaiak még csak nem is ismernek. Az ételek, a ruhák és maga az esküvő is teljesen másképp zajlik le. Vannak családok akik babonásak, például rizst dobnak az ifjú házaspárra, de van akik vizet locsolnak utánuk, és még rengeteg egyéb más szokások is vannak, amik szinte majdnem, hogy minden Franciai családnál jelen vannak, ahogyan anno nálunk is. Ezért is gondolkoztam el és tett kíváncsivá a levél amit Bill Weasley-től kaptunk, ugyanis Fleur Delacourral megházasodnak a mai nap folyamán, amire meghívtak engem és Dracot. Rendkívül izgatott lettem, és egyből beugrott a gardróbom amiben szebbnél szebb ruhák találhatóak, azonban nem olyanok amit mi felszoktunk venni az esküvőkre, így gondoltam megyek, és veszek magamnak egy ruhát. De bár ilyen egyszerű lett volna...

Amikor húztam a cipőm, hirtelen megjelent mellettem Draco, aki éhes szemekkel nézett végig rajtam. Kérdően néztem vissza rá, mert nem tudtam eldönteni, hogy ez mégis micsoda, mire ő csak megvonta a vállát. Nem kérdeztem semmit, nem akartam tudni mire gondol még akkor sem, ha van egy két tippem. Nyitottam volna ki az ajtót, amikor hirtelen megköszörülte a torkát és megszólalt.

— Hova mész? — kérdezte, mire hátra fordultam hozzá és belenéztem a kék szemeibe.

— Kaptam egy levelet, hogy meghívtak a Weasley esküvőre. Erre veszek magamnak egy szép esküvői ruhát. — vontam meg a vállam. Az, hogy őt is meghívták... Nem tudom. Nem hiszem, hogy jót tenne, ha együtt mutatkoznánk egy nyilvános helyen azok után ami történt. Az, hogy teljesen kitöröltem őt az emlékezetemből az megbélyegezte a kapcsolatunkat olyannyira, hogy már semmi sincs köztünk. Azt hiszem nem vagyok rá képes, hogy együtt mutatkozzak vele úgy mint a barátommal, és fogalmam sincs miért.

— Csak téged? — kérdezte, és egy kisebb lefagyás után válaszként kapott egy bólintást. Láttam rajta, hogy kicsit meglepődött, talán még rosszul is esett neki. Lehet, hogy el kéne mondanom neki, hogy őt is meghívták. Annyira kellemetlen lenne, ha ott lennénk ketten és mindenki úgy tekintene ránk mint egy párra, és rajtunk kívül senki sem tudja, hogy nincs köztünk semmi.

— Mehetek? — kérdeztem, mire megrázta a fejét. Kérdően néztem rá mikor lehajolt és felvette a cipőjét.

— Megveszem neked. — vonta meg a vállát, majd kinyitotta az ajtót és kisétált rajta, én meg csak álltam ott és próbáltam felfogni, hogy miről is beszél valójában.

— Már elnézést, de meg tudom venni magamnak is, nem szorulok a pénzedre. — loholtam utána, ugyanis elég gyorsra vette a figurát, és már szinte majdnem, hogy futnom kellett, hogy utol érjem. Draco elnevette magát. — Mi olyan vicces? Megosztanád velem is, hogy én is nevethessek? — néztem rá, mire ő bólintott.

— Az, hogy azt hiszed hagyom magadnak vedd meg. Elvégre még együtt vagyunk, nem? — nézett rám, én meg nem tudtam mit mondani. Együtt vagyunk?

— Hogyan? — kérdeztem, mert nem értettem. Nincs köztünk semmi, kitöröltem őt konkrétan az életemből, szinte hozzá sem szólok egész nap, és ráadásul még valamilyen szinten kerülöm is. Erre elő áll azzal, hogy majd ő megveszi nekem a ruhát mert együtt vagyunk?